-MIRIII!!!!!!!!!- álltam a lépcső aljában idegesen és az ujjaimat tördeltem- Ha miattad késsük le a gépet akkor nem tom mit csinálok veled!

- Jajj húgi- lépett ki Miri a szobájából- Nyugika már, nem késünk le semmit, ne légy már ideges mindenért- Nyugodj le! A gép különben se indul pontosan!- mondta és nagyon nyugodtan, csigatempóban, a kezében a bőrönddel elindult lefelé a lépcsőn

- De ha MIATTAD ilyen baszottul lassú tempóban haladunk és LEKÉSSÜK a gépet, ami nem fog azért várni, mert kedves MIRI HARPER hercegnőnek így szottyant a kedve és ekkor indult el amikor ő akarja!!!!

- Mondom, hogy van, időnk még egy csomó, a gép indulásáig nem értem mit kell állandóan itt az agyadat játszanod és hisztizned!!! Igazán néha leállhatnál és nyugodt lehetnél!!- mondta oktató jelleggel, de úgy mintha hülyének beszélne

- Chhhh!!!- legyintettem és inkább kimentem mivel már kibattyogott nagykegyesen a házból bezártam az ajtót és beültünk végre a TAXIBA

Nem sokkal később már a reptéren voltunk és a beszállás nem sokkal el is kezdődött, de inkább nem szóltam semmit se, mivel avval voltunk elfoglalva, hogy elérjük a gépet, futottunk a beszálló kapuhoz, aztán a gép már majdnem elrepült. De még éppen hogy odaértünk szóval felszálltunk a Lost Angeles-ből New York-ba tartó gépre. A légi utas kísérő megkért minket hogy kapcsoljuk be az öveket

-Még hogy ráérünk, és nem kell sietni... csak nyugodtan... Nem értem minek ez az örökös sietség!!- utánoztam a nővérem, aki lapított inkább a székben és inkább kifelé nézett az ablakon.

A gépünk 2 óra múlva landolt is a buli városában az-az New York-ban. Eddig soha se jártunk itt. Így a szálloda felé az ablakra tapadva néztük a városnak a jellegzetes épületeit, amik mellett elhaladtunk. Így tudtuk is nagyjából hogy mi az amit MUSZÁLY hogy meglessünk ilyen például a Szabadság szobor, nagyon vonz minket. Az valahogy mindkettőnk egyik álma volt mindig is hogy láthassuk, és ha már itt vagyunk meg is nézzük rendesen.

Ahogy a szállóba megérkeztünk, természetesen bejelentkeztünk átvettük a szobánkat, kicsit be is rendezkedtünk. A vacsora még messze volt, és lusták voltunk lemenni valahová is enni, így gondoltuk lazán megemeljük a szálloda telefont és valami kaját kérünk a szobába... igen ám, de hívhattuk a szobaszervizt. Senki se vette fel azt a telefont.

-MIRIIII- mondtam neki fülbemászóan kedvesen

- Atyám már rosszul kezdődik, hogy te kedves vagy!

- Kapd be!- vágtam rá

- Nah ez már jobban hasonlít rád!- nevetett és büszke fejet vágott

- Nem akarsz lemenni és valami kaját felhozatni??

- Jól kezdted... NEM!!- mondta nevetve és bement a fürdőszobába bevágta az ajtót és ki se jött... remek így rám várt, hogy lebaktassak arra a recepcióra

-A szobába szeretnénk kérni valami enni valót!- mondtam, ahogy a recepcióhoz értem

- Rendben!- bólintotta a pult mögött álló lány átnyújtott egy étlapot, amit szeretett volna kiválasztottam és elindultam vissza a lift felé, hogy a szobába visszajussak. Beszálltam liftbe megnyomtam a megfelelő emelethez való gombot, hogy hányadik emelet, aztán amikor az ajtó csukódott volna valaki visszanyomta a záródó ajtót.

- Nem lehetne, hogy elengedjed azt az ajtót?? Fel szeretnék menni!!!!- akadtam ki aztán már, ahogy megláttam, hogy David az a Simple Plan egyik gitárosa- Ohh nyugodtan fogjad csak azt az ajtót!!- mondtam gyorsan olvadozva... és rögtön a szívemet egyszerre éreztem a mellkasomban a gyomromba és a torkomban

- Bocsika, hogy feltartunk, csak sietünk, kell fel, mert...

- David, ne meséld el a fél életedet!- jött Oda Pierre is...

„Ohhhh igaza volta nővéremnek, ennek a csávónak a szemeiiiii..........Áhhhhh” – Gondoltam magban és a lift falának dőlve figyeltem, ahogy beszáll a liftbe: David, Pierre, és Jeff

- Többiek?- kérdeztem miután a lift elindult

- Már a próbán vannak!- válaszolta mosolyogva Pierre

- Értem!- sóhajtottam és próbáltam tök természetesen viselkedni

- Felismertél minket!- nevetett Pierre, amitől megint csak olvadoztam, ebben a srácban télleg minden nagyon édes, a nővéremnek megint csak igazat kell adnom

- Még jóh hogy!- mosolyogtam- számomra szégyen lenne titeket nem felismerni vagy esetleg úgy csinálok, hogy azt se tudom, kik vagytok!- pár pillanatig csönd volt szinte hallottam, ahogy a szívem egyre hevesebben ver

- Télleg te nem láttad a hajsimítómat???- fordult felém David én meg kikerekedett szemekkel nézetem rá és aztán nevetni kezdtem

- Nem!!!!- válaszoltam röhögve- David drága nem láttam a hajvasalódat. Miért nincs meg?- csodálkoztam rá :P xD

- David hagyj már mindenkit avval a hülye hajvasalóddal, az előző hotelben hagytad vagy a buszon! Nyugodj már le!!!!!- mondta neki Jeff

- Tudom, hogy te vitted el!!!!- nézett rá fenyegetően a másik gitárosra David- MINDIG ELVESZED!!!!!! ÉS BÁNTASZ!!!!-  hisztizett

- Persze nem látod, hogy mennyire kiegyenesítettem a hajamat???- szórakozott vele a kopasz Jeff, amin elkezdtem nevetni- Szép egyenes lett... a tied meg hogy áll... nah igen éppen ez a baj, hogy neked semmi se áll! Nem csak a hajad nem!

- De undok vagy!!!!- David, az őrült gitáros ott állt karba tett kézzel és undok fejet vágott- Jeff is a Pussy!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (Jeff egy pina)

-BUZI!!!!!!- mondta neki a kopasz gitáros és egy útlevéllel elkezdték egymást verni, én meg már fetrengtem a nevetéstől és még a könnyeim is folytak

- Látom, jót szórakozol rajtuk!- mondta Pierre közben lazán a falnak dőlt

- Igen... nem semmik az biztos!- mondtam nevetve- Mindig ilyenek?

- Élveznél, velük egy pár napot aztán megunnád!- mosolygott rám Pierre közben David és Jeff élet halál harcot folytattak az útleveleikkel... sajnálom azokat az útleveleket asszem mert sokszor csak úgy csattant- Különben mindig ilyenek!

- Nem hinném hogy megunnám!- mosolyogtam a lift megállt elsőnek az én emeletemen- Hát akkor, sziasztok, fiúk örülök, hogy találkoztunk!

- Várj!!!- kapta el a karomat Pierre és David mosolyogva visszanéztem rájuk- Mi a neved?- mondták újból kórusban

- Amy... Amy Harper!- válaszoltam és kihúztam a karomat a kezükből aztán a lift ajtó bezárult és ez volt az a nap, amire örökké csak vártam 2002 óta amióta rajongója vagyok a simple plan-nek és most valóvált az álmom... beszéltem velük!

És a mi kis történetünk, itt kezdődött ebben a liftben, szóval mondhatjuk, nyugodtan azt hiszem, hogy: Minden egy liftben kezdődött!