5. rész: Kezdenek a dolgok felborulni
2008.03.12. 16:20
- Amy!- hallottam egy ismerős hagyott magam mögül, rögtön éreztem azt, hogy Pierre, az
- Ohh Hello!- mondta és bámulta tovább a nyüzsgő várost
- Zavarok??- kérdezte
- Dehogy, ülj csak le!- ment egy kicsit errébb hogy az énekes is beférjen mellé
- Olyan más vagy mindig ahányszor csak összefutunk!- erre egy kicsit megijedt és azon járt az agya, hogy mit is válaszoljon erre gyorsan, hogy ne legyen feltűnő
- Hát, nálam sűrűn vannak hangulatváltozások!- mondta gyorsan
- De ennyire sűrűn??- faggatta tovább és nagyon félte attól, hogy igen, de most itt már most vége lenne a kis játékának, amit velem játszik
- Pierre neked is gondolom, van olyan, hogy egyik pillre a másikra változik a hangulatod! Nah, nálam is van ilyen! Lehet, hogy sűrűn, de van!- magyarázta neki kedvesen
- Ezt az énedet jobban szeretem!- simogatta meg az arcát-, Amikor ilyen vagy... és nem azt amikor kicsit idegesebb és feszült vagy!
- Hát az ember nem mindennap találkozik sztárokkal és beszélget velük ennyit, mint én, szerintem ez a feszültség valahogy nem meglepő a ti közelségetekben!
- Ez valahogy más, ez a feszültség, mint amit tapasztalni szoktunk. Teljesen más!- magyarázta
- Értem, nem tudom nagyon ezt, hogy érted... de tudod mit??- nevettem- Értem!
- Rendben van...- nevetett velem- Szép hely New York... ti merre is laktok?
- Los Angeles!- válaszolta
- Imádom azt a város!
- Mi is...- mondta ki véletlenül
- Mi???- csodálkozott rá Pierre
- Igen mi!- válaszolta gyorsan Miri- Tudod a családommal élek egy hatalmas házban! Igen így hát mi... Meg persze a sok barát...om is abban a városban van!- mondta és itt megint csak majdnem elszólta magát
Közben Amy-nél aki a büfétől indult volna felfelé, összefutott Daviddel:
-AMY!!- kiabált és a szálló hallja az ő hangjától zengett
- Ohh szija!- mosolyogtam és adtam neki egy puszit- Azt hiszem, most jössz nekem egy itallal!
- Nem felejtesz!- mosolygott és azt hittem elolvadok attól a mosolytól-, de persze, gyere, van, itt nem messze egy tök jó bár lemehetnénk oda... tök hangulatos hely... van körülötte egy hatalmas kert... szerintem szeretni fogod!- mondta és a kezét nyújtotta kicsit bátortalanul én meg mosolyogva megfogtam a kezét
- Mehetünk, és biztosan tetszeni fog!- mosolyogtam rá- Imádom a hangulatos helyeket!
- Én is!- aztán egy kicsit kézen fogva sétálgattunk az utcán, szórakozgattunk és betértünk abba a bizonyos kis Pub-ba kikértük az inni valót, amit David ígért nekem és itallal a kezünkben, kimentünk a helynek a kerthelységébe és sétálgatva beszélgettünk
- Hogy érzed magad New Yorkban?
- Tetszik a város nagyon, főleg így hogy ti is itt vagytok!
- Nagymamád?
- Ő holnap kora reggeli géppel haza is megy!
- Szóval egyedül leszel!
- Mint a kis újam!- hajoltam hozzá közelebb, de csak úgy csináltam, mint aki megcsókolja- és a ti szobátok...
- Tetszett??
- Ohh... Igen... Persze!- hadartam, mert ugye bár aki ott járt az az én nővérem volt
- nálam van még a hajvasalód!
- Majd kell, de még ráér!- nevettem- És meglett a sajátod?
- Neeeeem... Jeff nagyon szemét! Eldugta biztosan előlem, ha nem itt akkor a buszban!
- Gonosz Jeff!- nevettem és ő meg elkapta a derekam és hírtelen magához rántott
- Az előbb itt- hajolt hozzám közel- valamit nem kaptam meg!
- Csak ugyan??- mosolyogtam rá ördögien
- Igen, csakugyan!- mosolygott ő is és megcsókolt aztán a homlokomat az övének döntöttem
- Gonosz ez a Jeff!
- Tudom!- nevetett. Már, mint mondtam is: Jeff is a Pussy!
- Jajj te!- „vágtam” fejbe
- Jajj én!!- utánzott, mert kicsit nyafisan mondtam
- Szemtelen!- vágtam rá
- Szemtelen!- majmolt megint és mind két kezem megfogva mindig egyre hátrébb lépett és pimaszul mosolygott rám
- Eszetlen vagy!
- Eszetlen vagyok!- mondta és nem is figyelt rá, hogy behúztam a csőbe csak miután nevettem- TE... Te... Ezért még kapsz!!!!- mondta és elkezdett kergetni, az italt már régen eldobtam a fűbe... szal semmi se zavart a rohanásban, de aztán nem figyeltem egy pillanatra elém került és a földre lökött és felém került... szó szerint
- Hát most valamit kapnom kell mert szemtelen voltál!
- Nem voltam szemtelen te voltál pimasz!
- Hééééé!- szólt rám- ne légy rossz
- Én nem vagyok, tudod én csak is egy angyal vagyok... szentségem ellen még egy angyalka se versenyezhetne!
- Ohóóóóó és Pierre-re mondom mindig hogy egós...
- Jajj..... Pie-hez hasonlítasz?- húztam fel a szemöldököm és karba tettem a kezemet és sértődött fejet vágtam
- Ohh, nah gyere!- szállt le rólam és a kezét nyújtotta egy kicsit még sétáltunk a Pub kertjében aztán a városban is utána, ahogy a szállóba értünk felkísért a szobámba
- Köszönöm ezt a csodás estét!- mondtam felé fordulva és a felsőm alját markolásztam... most én voltam ideges
- Jó volt veled!- lépett hozzám közelebb én egyesen a falnak dőltem a kezében a falnak támaszkodott és megcsókolt ott a folyosó közepén úgy mentem be a szobába, hogy a torkomban dobogott a szívem... És csak egy járt az eszembe: Bár csak soha se lett volna vége annak a csóknak.
David ahogy beért a szobába:
- Nah eltévedtél a drogériából hazafelé jövet a tusfödőmmel?? ami elhasználtál??- kérdezte tőle Pierre
- Nem kérlek szépen csak összefutottam Amy-vel és egy mesés estét töltöttünk együtt! Csókolóztunk... imádom ezt a lányt!
- Haver, tudod, mivel szórakozzál!- lett ideges egyből Pierre- azzal, ami a lábad között van és veled egykorú és ne velem! Mivel Amy velem volt egészen 5 perccel ezelőttig a tetőn!
- HAZUGNAK NEVEZEL????- ugrott fel idegesen David a kanapéról
- Nem ezt mondtam, csak ne állítsál valótlant!
- NE MERÉSZELJ ENGEM HAZUGNAK NEVEZNI!!!!!!!!!!!!! MERT MÉG MEGBÁNOD AZT A NAPOT HOGY VILÁGRA JÖTTÉL PIERRE!!!! NE MONDD AZT HOGY AMY VELED VOLT AMIKOR.... velem mászkált kézen fogva New York utcáin, aztán a pub kertjében... ne merd azt mondani Pierre, hogy nem vele voltam egész este, mert, ahogy mondtam megbánod, megbánd azt is hogy világra jöttél!!!!!- mondta David és idegesen bement a szobájába bevágta az ajtót és idegesen fel alá mászkált a szobájában, legszívesebben valamit összezúzott volna... vagy valaki képét beverte volna. Jelen esetében Pierre-t, akit mindenki a Simple Plan ügyeletes szívpontjának hívnak sokan.
Pierre is idegesen ment az ágyába és hajtotta a fejét a párnájára, de a következő gondolatokkal: „Itt valami nem stimmel... hogy lehettem én is vele... miközben David azt állítja, hogy Amy vele volt. Valami itt nincs rendjén! Utána kell járni a dolgoknak, mert itt valami nincsen rendben... Nagyon nincs rendben!”
Mi nyugodtan mentünk aludni, úgy hogy minden rendben van, senki se sejt semmit. Csak azt mind kettőnk elfelejtette ma dupla randi volt...
|