Pierre bent ült a szobába... látszólag a Tv-t bámulta, de a gondolatai nem éppen a műsoron jártak, hanem azon hogy melyik lány most melyik. Hogy melyünk Miri és ki valójában az Amy...

„A két lány nem ugyan az, de mindenkit az ujjuk köré csavartak. Őszintének hittem Amy-t aztán kiderül, hogy nem biztos, hogy mindig ugyan avval a lánnyal voltam mindig. Aztán a csókok... különbözően csókoltak. Csalódtam, pedig komolyan szeretem, bármelyik lány is legyen az, aki valójában megfogott... fáj kimondani, lehet, hogy játszott velem, de én attól még szeretem őt. De sajnos egy durva játékba keveredtem”

Ezen jártak a gondolatai... Ez alatt én mit sem sejtve, hogy Pierre már tudja... Tudja, hogy ez az egész csak egy játék... Játék része lett tulajdon képen. De egy valamivel úgy hiszem egyikünk se számolt se Miri és én sem.

Nem sokkal ezelőtt Chuck és Seb szemeláttára ment le a nővérem, Miri és David kézen fogva kifelé a szállóból.

Aztán pár percre rá én meg bulira készen olyan 10-15 percre (ahogy találkozott a 2 srác a nővéremmel) megjelentem, mint az igazi Amy bekopogtam és mindenki csak nézett rám:

- Hellosztok!- mondtam vidáman, ahogy Pierre ajtót nyitott nálam

- Szija!- nézett rám kételkedve Seb és Chuck miután kórusban köszöntek nekem

- Amy... Előbb nem Daviddel mentél el???- én meg egy percre elgondolkoztam, de csak mosolyogva nem válaszoltam nekik, fáj belül hogy David... és a nővérem most tuti együtt vannak valamerre. Avval, akit én imádok =(

- Seb ez itt a te gitárod??- mutattam rá egy gitárra

- Davidé!- válaszolta és a téma elterelődött legalább is REMÉLTEM

Pierre megjelent és nyújtotta felém a kezét, megfogtam a kezét

- Mehetünk?- kérdezte

- Persze, hová is megyünk?

- Simonett

- Aham, ok akkor indulunk??- kérdeztem, minél hamarabb el akartam hagyni a szobát úgy éreztem, hogy a levegőben ott lebeg egy kés, ami arra vár, hogy gyilkoljon, és valamivel tönkre tegye a dolgokat. Ez az érzés volt bennem, csak el akartam hagyni a szobát minél hamarabb. Ezt Pierre észre is vette, hiszen a liftbe, mint szinte egy őrült úgy rohantam be és szinte a gombokat vertem és hajtogattam, igaz suttogva: Indulj máááárr el...

- Amy!!!.. Amy... Amy!- fogta meg a kezem- Nyugi, elindul ez a lift magától is, elég egyszer azt a gombot megnyomni, nem kell püfölni!- mondta nyugodtam és magához húzott átfogta a derekam- Valami baj van??

- Semmi, csak zavar, hogy itt ebben a szállóban nem mozog a levegő!- magyarázkodtam, még se mondhattam azt: „Jajj, Pierre képzeld előbb az ikertestvéremmel ment el David randizni, aki azt hiszi, én vagyok, és MÉG van valami! David és Chuck lehet sejt valamit! Különben bocs hogy téged is kijátszottunk!”

Nem mondhattam ezt, de valahogy bennem volt az mai este, hogy itt ma a játéknak vége, amit űztünk, és a legrosszabb sül ki belőle.

Idegesen mentem Pierre-vel New York utcáin, kézen fogva. Nem azért hogy készül rólunk valami kép és címlap... nem koránt sem, ez valahogy nem is érdekelt, ez most ebben a szituban hidegen hagyott.

Csak egyszerű üldözési mániám lett féltem, hogy összefutunk a nővéremmel és Daviddel. Féltem ettől a pillanattól, hogy kiderül, nem belőlem van kettő... de vagyis belőlem van kettő...

A hely ahová jöttünk nagyon hangulatos volt, egyszerűen imádtam csak a hangulatom elrontotta úgy érzem az egésznek azt a bizonyos Feelingjét. Beültünk egy ilyen kétszemélyes boksz-ba egy asztalhoz Pierre a kezében a lábammal olt elfoglalva én meg sorba küldtem le szinte egy húzásra a legkülönb félébb piákat. Így hát a szám is megeredt... De ezt most nem úgy elképzelni iszom és a lábamon is alig állok... nem... Engem talán soha se lehetett látni úgy berúgva, nálam a berúgás sok pia kell ahhoz is, de azt tartalmazza, hogy jó kedv és az őszinteség előtör belőlem.

- Pierre!- szóltam

- Hmm??

- Valmi fontosat kell mondanom neked!- néztem rá- Én... vagis hát ...

- Psszzzzz!- tette az úját a számra- Minden ráér később, most itt csak te és én... mi vagyunk a fontosak!- csókolt meg

Aztán ahogy próbáltam elmondani az egészet hogy mi hogy is történt, hogy ő nem mindig egy és ugyan az lánnyal volt, hanem hol velem és hol Miri-vel attól függ kivel beszélte meg a randit. Pár nap és már az életem egy merő feszültség, legszívesebben kiállnék az utca közepére és kiabálnék egy nagyot vagy csak szimplán sikítanék, hogy levezessem az idegességem. De nem, nem tehetem, mert még a játék... a játék folyik még.

Nem sokat lehettünk a buliban, ahol sok minden nem is történt kicsit kijózanodtam, amire eljöttünk onnan és már tudtam, hogy nem mondtam semmit se el neki, de még is úgy éreztem, hogy belül minden könnyebb lenne, nem nyomná a lelkemet, semmit se.

- Mit szólnál, ha elmennénk a szabadságszobrot megnézni?

- A mit??- néztem rá értetlenül- Áhh te a fáklyás spinéről beszélsz-, nevettem- persze menjünk!- mosolyogtam rá és az út olyan volt, hogy végig nevettük és szórakoztuk az egészet, egy laza 40 perces séta volt, elviekben az órám szerint bár nekem max egy 10 percesnek tűnt az egész.

Sétáltunk a hülye spinés szobor előtt hírtelen meghallottam Miri és David hangját

- Kurva életbe ezek itt......- suttogtam

- Mit mondtál??

- Hogy mennyire szép az este!- fordítottam gyorsan háttal Davidéknek Pierre- és átkaroltam a nyakát, aki mindig hátra akart lesni, de én a fejit visszafordítottam és intettem nagy nehezen a nővéremnek, aki szinten NEHEZEN, de észrevette, hogy ott csápolok... gyorsan lekaptam Pierre-t és közben figyeltem, ahogy David és Miri jó messze kerül a szobortól, biztos valami béna dologgal, de a lényeg a lényeg, megúsztuk.

A szobornál egy darabig elszórakoztunk, megálltunk egy gyorskajáldánál ettünk hamburgert és sétálgatunk még az ott nem messze lévő parkban utána elindultunk visszafelé.

A szobába betérve Miri idegesen csapkodott és csak álltam az ágyunk előtt a fejem tetejét vakarászva és azon tanakodtam magamban: tulajdon képen ennek most mi is a baja?

- ÉLVEZTED???- esett nekem

- Mira... neked mi a bajod?

-TEEEEEEE!!!!- kiabált rám- Pierre az én hapim

- Basszad meg Davidért én vagyok oda meg vissza és te mit csinálsz???- tettem fel neki a kérdést- Ott flangálsz vele... és el se mondod!! Csak kisétálsz, a szobából majd jövök elven... Én nekem időm se volt elmondani h ma Pierre-vel megyek el. Aztán ahogy bementem az ő szobájukba rögtön Seb és Chuck kérdőre is volt miért nem Daviddel vagyok, amikor pár perce még együtt mentünk el...

- ez az kend csak rám az egészet MINDEN AZ ÉN HIBÁM... Amy Harper SOHA se hibázhat... nagy Amy Harper tudod mit?? Kapjad be! Elegem van belőled, most mindent meg rám kennél, hogy miattam van!

Egy darabig csak úgy dobáltuk

egymást a szebbnél

 szebb jelzőkkel és szavakkal a

másikra... aztán

 idegesen Miri kirohant a szobából

jól bevágta a

z ajtót és eltűnt... nem láttam őt...

legalább is hiába

 vártam, hogy visszajöjjön jó 3 órán

keresztül, ami

 belenyúlt a hajnalba... Várhattam,

hisz nem jött...

 nem jött „haza”.