Reggel egész korán szélsebesen kelt fel az egész csapat, hogy Pierre-hez és Mirihez, meg Chuck-hoz mehessünk. David igazán kedves volt hozzám, körbe ugrált egy folytában, meg örökké csókolgatott. Valamennyire kialudtuk magunkat, szóval bőséges reggeli után mentünk kifele a szállóból, hogy mennél hamarabb a hospital-ba jussunk. Persze kint akadt néhány riporter, de nem olyan sok, mint tegnap, meg két testőr is velünk volt. Ugyanis rajongók hada gyűlt oda, valaki kérdezősködni akart, míg valaki csak azért jött, hogy megtudja mik a tények. Szintúgy mint tegnap…csiga lassan értünk oda a korházhoz. És ott aztán megint vártak minket… a riporterek és rajongók. Csak a kérdéseiket ordibálták nekünk, de egyikre se válaszoltunk. A legtöbb embert az érdekelte, hogy mi van Pierre-el, valamint, hogy mi lesz a koncerttal, meg a bandával. Kivételesen mindannyian belógtunk Pierre-hez.

- Halii… - köszöntünk suttogva Chuck-nak, aki egy ilyen kanapé szerűségen ücsörgött. Pie egyértelműen külön szobát kapott.

- Mira merre van? – kérdeztem Chuck-ot.

- Elküldtem, hogy igyon valamit, mert enni nem akar, asszem önmarcangolásba kezdett.

- Majd beszélek vele.

- Pierre nem ébredt fel?? – Jeff.

- Meg se rezzent.

- És ez normális?? – Seb.

- A doki szerint változó….de ma mindenképp fel kell ébrednie..ha nem akkor..komoly baj van.

- Sziasztok.- jött vissza Miri, szegény teljesen álmos és fáradt volt.

- Nem akarsz hazamenni?? – kérdeztem és megöleltem. – Aludtál egyáltalán valamit??

- 10 percet…és nem akarok hazamenni, vele maradok, amíg fel nem ébred. – mondta Miri, és még mindig lehetett hallani a kétségbe esést a hangján.

- Mit mondtatok az újságfirkálóknak?? – Chuck.

- Kérdezték, hogy mi van Pierre-el, csak annyit mondtunk, hogy stabil az állapota. Meg rólunk kérdeztek még. Azt ennyi.- magyarázta David. Majd mindannyian Pierre ágya köré gyűltek és egy darabig csak nézték. – Szerintetek hall minket? – Dav.

- Nem tudjuk. – Jeff.

- Hééé haver…hallasz?! – piszkálta őt meg David, de nem ért vele sokat, csak mozdulatlanul feküdt. – Figyelj…én..én nagyon sajnálom, amiket a fejedhez vágtam, szörnyen viselkedtünk….szóval ne haragudj. – mondta kedvesen David, majd hozzám bújt.

- Ránk se haragudj.. – mondták a srácok.

- Amy, Miri-nek kéne enni valamit. – súgta a fülembe Seb.

- Oké. Mira, gyere együnk valamit.

- nem tudom itt hagyni. – mondta elmerengve a nővérem, mi közbe nézte Pierre-t.

- Miri, önmarcangolással nem mész semmire, úgy nézel ki mint egy 2 napos hulla, menjél enni!! – parancsolt rá kissé hangosan a gitáros, Jeff

- Jó vanna…de nekem vele kell lenni.

- Ne szóljak még egyszer!

- Figyelj, mit itt vagyunk, 5-en nézzük egyszerre, valaki csak észreveszi, ha felébred. – Seb.

- Rendbe.

- Gyere Miri. – fogtam a kezét…de kicsit meg kellett huzigálni, hogy induljon, nem tudta volna levenni a szemét a frontemberről. Majd lementünk a korház büféjébe, és egy kis pizzát meg üdítőn bele imádkoztam.

- Én vagyok a hibás. – Miri.

- Neem, nem te vagy, mindenki hibás..és Pierre-t most utolérte a baj, legközelebb kétszer meggondolja, hogy mennyit igyon.

- Biztos úgy van, ahogy te mondod.. – majd kissé elpityeredett, nem tudta se elviselni, se felfogni, hogy Pie ott fekszik mozdulatlanul és sehogy se tud rajta segíteni.

- Ne sírj. - öleltem őt meg. – Lehetett volna rosszabb is…..

- Nem, ettől rosszabb nincs. – majd egymást átkarolva mentünk fölfele, azaz vissza a többiekhez.

- Már megint sírsz? – fordult felém David.

- Mért röhögjek?! – mondta Miri kissé ingerülten, persze Dav kedvesen szólt hozzá. ….. – Jajj…ne haragudj, de kissé kivagyok.

- Semmi baj.

Majd egyszer csak Patrick jelent meg az ajtóba.

- Sziasztok, mi van vele? – kérdezte ijedten és odajött, hogy ő is megnézze.

- Semmi, alkohol mérgezése van, kimosták a gyomrát…… - Chuck.

- De mit történt?

- Hosszú majd elmeséljük.

Pat kissé furán nézett ránk, mármint Miri-re és rám, mert ugye mi még nem találkoztunk, és Miri sírdogált + még Chuck is ölelgette, meg én. Gyorsan bemutattak egymásnak minket.

- Figy Chuck, most már itt az ideje, hogy haza gyere…..pihenni, meg te is Mira. – Jeff.

- Én nem megyek! – Miri. – Itt maradok vele. Chuck, te menj haza pihenni.

- Most én maradok itt. – mondta Jeff.

- rendbe. – majd Chuck és Seb elmentek. Aztán kicsivel később a többiek is. Lehetett úgy délután 2-3 amikor Miri már nem nagyon bírta a dolgokat, szóval lefeküdt a kanapéra egy kicsit pihenni, persze vizesre sírta az ott lévő párnát, de pár percen belül el is aludt. Jeff pedig Pierre mellett ült, de mivel látta, hogy Mira alszik ezért lement inni. Úgy 10 percen belül jött is vissza, de már öröm fogadta. Hiszen Pierre jobbra-balra leselkedett, hogy most mi is van vele.

- Pierre!!!!! – Jeff örömébe ráugrott és megölelte.

- Aaahh megfolytasz….

- Bocs, annyira örülök.

- Kiütöttem magam???

- Alkoholmérgezést kaptál. Kül hogy vagy??

- Mint aki vagy két napig tök részeg volt. Akkor kimosták a gyomromat, nem?

- Dee…

- Mira mi csinál itt??

- Ohh, annyira aggódott érted, hogy egyrészt egy éjszakát és a mai napot végig sírta. El se mozdult mellőled, meg Chuck se egész éjszaka. De egyébként hogy lehetsz ennyire hülye, betegre izgultuk magunkat….és remélem, tudod, hogy nem gondoltuk komolyan a dolgokat?!

- valahogy rájöttem, amikor a nyakamba borúltál. – mosolygott az énekes.

- Látom mosolyogni már, tudsz, úgyhogy komolyabb bajod nem lehet, szólok a dokinak, meg a többieknek.

- Jól van. – pár perc múlva jött is be a doki, hogy megnézze, hogy van Pie, meg adtak neki gyógyszert.

- Figy.

- Hmm??

- Azt hiszem, kibékülhetnél Miri-vel, Dav is kibékült Amy-vel és mindenkitől bocsánatot kértek…és azért Mira tényleg szeret téged……

- tudom, most hogy mondtad tényleg fontos vagyok neki. Mi van a sajtóval?

- Botrány.

- akkor többet nem is kérdezek.

- Ne is. Kül a többiek pár percen belül itt vannak. Felkeltem Miri-t. …………Miri.., Miri…. – ébresztgette Jeff.

- Hmmmm???

- Kelj fel és meglepi lesz..

- Mára elég belőlük. Csak akkor szólj, ha Pierre felébredt.

- Ezért szólok.

- Hogy miii??!!! – ugrott fel Mira a kanapéról. Majd amikor látta, hogy Pierre él és virul, örömébe ő is ugrott oda hozzá, hogy megölelhesse.