Este ültem az ágyon egyedül a szobámban Mira éppen Pierre-vel volt el valamerre majd valamikor jönnek. Persze hogy a Tv-ben valami filmet bámultam ölemben a kutyussal. Aztán kopogtak:

-BÚJ BE!!!- kiabáltam el magam

- Szia, kicsim!- ölelt meg hátulról David és puszilgatni kezdte a nyakamat, én a kutyut lerakva az ágyra magam mellé megfordultam és megcsókoltam Davidet- Már érdemes volt átjönnöm ezért!

- Sűrűbben is járhatnál át ide akkor- kacsintottam rá és visszafordultam a TV felé megint. Egyik kedvenc szerelemes filmem ment benne: Én és a hercegem... Már pont a vége felé járt a történet, amikor a szerelmes pár újból együtt van... házasság meg minden és boldogan élnek. JIPPIIII!!! :P :) :D

David az egyik fotelben ült és a kutyut simogatva nézte a filmet, tök ari volt, ahogy ott ücsörgött elmosolyodtam és a kezembe vettem egy pletykalapot (amit a szobalány hozott fel a délután, amikor éppen a fiuknál voltunk :D:P)!

Nem is figyeltem nagyon arra, hogy mit beszél David, mert tudtam, hogy a kutyával dumálgat! Aztán bejöttek a többiek is, kopogni persze basztak volna, tökre megrémültem

- Ti barmok nem ismeritek azt, hogy kopogás??- kaptam fel a vizet

- Te David mit csinál??- kérdezte Chuck mit sem törődve hogy hozzá beszéltem az előbb meg a többiekhez

- Ha nem zavarna, akkor az előbb...- kezdtem bele aztán meghallottam David szavait:

- Látod azt a gonosz kopasz ember ott??- kérdezte Dav a kutyától és Jeff felé mutatott- Benne ne bízzál, elvesz tőled mindent,elvette az én hajvasalómat is és aztán a barátnőmével pedig a fasz szőrét simítgatja!- magyarázta nagy lelkesen- Tudod, avval egyenesre simíthatod a hajva... szőrvasalóval a te esetben és drága Jeff esetében is az volt... de ezt most hagyjuk! Szóval avval az így kicsit enyhén göndörke szőrödet kiegyenesítheted!

- David! Drágám! Jól vagy?- kérdeztem tőle kétségbe esetten

- Persze, minden a legnagyobb rendben van!

- Akkor mit társalogsz ennyire elmerülve a kutyával? A Semmiről!!!??

- Ez nagyon is fontos az életben, főleg egy lánynál a haja ápolása!

- David ez egy KUTYA!- akadtam ki xD Már az én pasim se normális, az megszokott, hogy a nővéremé nem az... De hát már az enyim se... Kicsit nyomasztó- Nem kell vele a hajvasalóról cseverészni!- mondtam idegesen, mert valahogy úgy éreztem már lassan Davidnek minden fontosabb, mint én vagyok, eleinte tökre happy voltam, hogy velem van...

Kicsit megszeppent attól, hogy megkérdeztem tőle, hogy mi van most már minden jobban leköti-e mint én... enyhén idegbeteg voltam, és ahogy beszéltem vele tuti levágta kurvára a nemtetszésemet iránta azt, amit most művel.

Idegesen levágtam a kezembe vett újságot és kimentem az erkélyre ahová jött velem Daise is utcsó pillben mielőtt az ajtó csapódott volna még befért és kijutott a levegőre. Leültem a földre a falnak dőlve. Aztán nem sokkal később kinyílt az ajtó.

- Amy!- hallottam David hangját, de nem válaszoltam neki csak kérdőn felnéztem rá- Most mi a baj??

- Nekem bajom??- tettem fel neki a kérdést- Ne hülyéskedj, nekem nem lehet bajom!- csaptam rá a combomra hisztisen a kezemmel

- Amy, nem tudom mi a bajod, ha nem mondasz el semmit se!- mondta idegesen, még neki állt feljebb... még ő volt az ideges RÁM... Esküszöm, hogy már néha azt mondom, mi a faszért kell a nőknek a hapikat elviselni?? Ránk mondják, h hiszti gépek vagyunk... Néha ők még rosszabbak nálunk is, túltesznek rajtunk

- Ki mondta, hogy neked mindenről tudni kell??? Senki se említette ezt egy szóval sem!- mondtam neki cinikusan

- Nem értem mi a bajod!- zárta a témát rövidre

- Nekem mondtam már nincs bajom! Neked van!- vágtam a képibe- Lassan már egy kaktuszban több az érzelem, mint benned! Amióta járunk, de baszol a fejemre hogy őszinte legyek! Pierre-be több érzelem szorult amióta kijött a kórházból, most is kivel van???- tettem fel neki a kérdést- MIRIVEL! Te meg átjött adsz egy puszit fél percig kedveskedsz nekem és elvagyunk aztán mész a kutyához- mondtam és az a dög (már bocsánat) megint a kezében volt és simogatta a fejét- És te ne maz óvszer használatát mondod el neki min Pierre, mert te már tudod, hogy ő lány, hanem azt hogy kell azt a kibaszott hajvasalót használni, meg melyik sampon a jó... David az isten áldjon meg ez egy KUTYA! Nem kell neki se óvszer, sem pedig hajvasaló vagy akármi más!- mondtam idegesen

- Most nagyon utálsz!

- Dehogy utállak, csak tudod, mi fáj??- álltam fel a földről és egyenesen a szemébe néztem- Az hogy amióta összejöttünk nem is mintha te lennél, vissza akarom kapni azt a Davidet aki voltál, nem pedig azt aki itt baszik mindenre rá, hogy ki mit érez! Ha pedig nem így van, akkor kezdj magaddal sürgősen valamit!- mondtam tovább a mondókámat a kutyát kivetem a kezéből és bementem a lakosztályba aztán a kutyát egy táskába, amíg ki nem jutunk a szállóból betettem a táskába nem fulladhatott meg mivel nem húztam be teljesen a cipzárt. Azt első állatkereskedésben vettem neki kaját, meg mindent, amire szüksége lehet, beleértve a póráz és nyakörvet is. Aztán pórázra tettem és elindultam vele a szállótól nem messze lévő parkba és gondolkoztam, hogy mit is gondoltam volna... miért számítottam arra, hogy majd minden Daviddel simán fog menni?? Az ember azt hinném, hogy Pierre itt a nagy kópé, de közben talán az ember téved... Téved még hozzá nagyot! A gondolatok csak cikáztak a fejemben, millió és millió gondolat. De mindegyik csak körülötte fogott, az összes David körül. Csak rá bírtam gondolni, másra nem... Nem ment!

Dasie önfeledten rohangált a parkban már amennyire a póráza engedte az az 5 méteres...  Legalább a körülöttem lévő emberek boldogok voltak a parkban. Gyerekek ott futottak fel és alá sikítozva kergetőztek és a szülők összeölelkezve figyelték csemetéiket. Meghitt pillanatok egyikének érzem ezt ahogy a gyereket az ember végignézi ahogy felnő és mi lesz belőle és közben a legjobbat adja neki.

A legjobbat is adja, a szeretetét aztán a világnak indul, mint mi is Miri-vel és minden megváltozik körülötte, megváltozik a megszokott helyzet, minden egyes pillanata és már immár az eddig nagynak hitt dolgaik és problémák, amik eddig voltak egyre csak kisebbnek tűnnek, egyre csak a mostani valós problémák azok amik télleg olyanok! Télleg problémák, és most úgy érzem, hogy ez a legnagyobb... hogy valóban én és David... összeillünk? Vagy csak egy nyári kalandnak ígérkezik minden?? Nem tom... ötletem sincs!

- Amy!- hallottam egy hangot magam mellől oda néztem és Chuck volt az- Mi a baj? Téged keres mindenki, féltünk, hogy bajod esett!

- Semmi bajom nincs így külsőleg, de itt belül- tettem a szívemre a kezem- már annál több bajom van!

- De most mi történt tulajdonképpen? De várj, felhívom a fiúkat, hogy megvagy és nyugodjanak meg, David tiszta idegbeteg!

- De ne mondd, meg hogy hol vagyunk! Kérlek!

- Rendben van- bólintott rá és már a fiukat hívta is, beszélt Daviddel tisztán hallottam minden szavát rögtön tudni akarta, hogy hol is vagyok, de Chuck ahogy ígérte nem mondta el neki csak annyit, hogy vele vagyok, és nem lesz semmi baj!

- Nah most elmeséled hogy mi történt tulajdon képen??- tette le a telefont

- Áhhj... ha ezt elmondom, akkor eléggé egy hisztis picsának fogsz gondolni úgy, hiszem!

- Nem foglak, ismerlek asszem annyira, hogy ne kellejen ezt hinném, hogy hisztis picsa lennél!

- Nem hiszed azt, mert az vagyok??- mosolyogtam rá

- Jajj te csaj!- húzott magához- Szóval mi a gond?

- David az eléggé... HÜLYE! Elegem van belőle már most, nem értem mit miért így csinál, Azt hittem, hogy majd minden jobb lesz, hogy együtt vagyunk, de nem tudom, a kutya jobban izgatja, mint én. Most is átjön és puszilgat aztán a fotelbe leült azt hittem beül, mellém filmezünk együtt vagy valami, de ő??- tettem fel a kérdést költőien- Leült messze tőlem a kutyával a kezében és magyarázta a dolgokat, hogy kell a hajvasalót használni aztán Jeff volt a téma milyen szemét, mert elveszi a hajvasiját és vigyázzon vele a KUTYA!

- Jajj Amy, nem kéne a dolgait komolyan venni!

- De Chuck!- néztem rá keservesen- Pierre-t én halálosan nem nézem egy komoly embernek és most Miri-vel van. Nem kell velem elmenni semerre sem, de jól esett volna, ha odaül mellém és átölel vagy valami, nem érdekel, ha a kutyával is szórakozik egy kicsit, de nem perceket... Fél órákat!

- Amy...

- Ez  áhhh.................... Te se érted mi a bajom!

- De értem, de hidd el David nem egy érzéketlen kaktusz!- nevetett erre elnevettem magam én is

- Ezt mondtam volna?- néztem rá furcsán

- Kbre!- mosolygott- De gyere, menjünk szépen vissza a szállóba és beszéljétek meg. Együtt vagytok jók, külön nem!

- De...

- GYERE MÁR... Ne kéresd magadat!- nyújtotta felém a kezét, megfogtam a kezét és visszamentünk a szállóba, immár a kutyát nem dugdostuk, csak bevittem nem foglalkoztam a szállóssal... nem érdekelt az, hogy szóltak... Vagy az se hogy nem szólnak. Nem izgatott egyik variációja se ennek.

A szállóba visszamentünk Daviddel óriási veszekedésbe törtünk ki:

- Csak hogy hazabírtál jönni!- állt oda David idegbeteg módjára

- jajj David nekem ehhez nincs kedvem!- vettem le a kutyáról a pórázt

- neked soha sincs semmihez se kedved!

- Jajjh David fél percre bebírnád fogni, hogy az ember a gondolatit, rendszerezze??

- Áhhh!!!- csapkodott

- Most mia szar bajod van neked??- kezdődött az egész itt... aztán áttorkollott nagyon komolyan egy oltárira nagy veszekedésbe...