David eltűnt... vagy 1 órára kbre én meg bent ültem az ágyamon a szobámban ölelve a párnámat és hol az ablakomon bámultam ki és néztem a siető várost hol az ajtót szuggeráltam várva mikor nyílik ki. Amikor meg végre megmozdul, és kinyílott David lépett át a küszöbömön.

- Amy...- szólalt meg, de én úgy csináltam, mint aki egy szót se hall belőle- beszélhetnénk??- kérdezte én meg akkor ránéztem láttam, hogy már nem az a ruha van rajta a haja tökéletesen áll......

- Dasie-t keresed?- néztem rá- Mert ha igen ki is mehetsz mert nincs itt!

- Amy ne csináld már, csak bocsánatot szeretnék kérni...       

- Dasie meg nincs itt! Mondom, hogy kint megtalálod!- hajtogattam továbbra is a kutya névét- Beszélgess vele, hidd el többet nem zavarlak titeket, amikor értelmesen a faszszőr simításról és hasonló dolgokról beszélgettek!

- Amy kérlek hagy mondjam már végig miért jöttem ide...- vett elő a háta mögül egy hatalmas csokor rózsát és letérdelt elém- Bocsánat mindenért, részben igazad volt! Télleg Bocsánat!- mondta David és nézett rám azokkal a szemekkel azt hittem helyben ott olvadok el

- Hogy mondtad??- kérdeztem vissza aztán néztem rá csak hallani akartam még egyszer tőle ezt a szót... asszem sűrűn nem szokott bocsit kérni, mert eléggé szarul csinálja *hihi*

- Hogy bocsánat!- mosolygott rám- télleg sajnálom... elbasztam, de azé ezt a kiabálást nem kellet volna...- erre kikerekedett a szemem... Észre is vette és elnevette magát- ezt neked hoztam!- adta a kezembe a rózsacsokrot mosolyogva ültem ott aztán egyszer csak a két kezem közé kaptam az arcát és megcsókoltam, nem tudom pontosan mennyi ideig lehettünk evvel el, de a kezemet lassan a nyaka köré csúsztattam.

Aztán hallottam... Vagyis nem hallottam semmit se magam körül, a legkisebb zajt sem. Csönd volt, különösen nagy csend... Ez nem szokványos... előbb még ment a Tv... Legalább is amikor utcsóra figyeltem ezeket a hangokat magam körül és próbáltam megérteni éppen a filmet, amit néztek a kintiek!

- Oan...- kezdtem bele a csók után egy darabig miután eltűnődtem... De a mondatom abba is hagytam csak figyeltem a nagy semmit

- Csönd van??- mosolygott rám David

- Igen!- mosolyogtam én is- fura!- avval kézen fogva kinéztünk a szobaajtómon üres volt minden... a Tv lehalkítva ment. Kinyomtam és Davidre néztem. Hát akkor mit csinálunk?

- Van egy két meglepim, de hűvös van, kapj fel valamit!

- Van rajtam ruha!

- Sajna látom, hogy van!- szólalt meg David én meg csak néztem

- Hogy mondtad??- kérdeztem vissza

- Meg se szólaltam!- csinálta ott nekem az értetlen, bár ha belegondolok, azt neki nem kell tetetnie, mert az... eléggé értetlen és hülye :D de azé még szeretem őt mert ilyen!- Nah akkor felkapsz valamit?

- Persze!- húztam gyorsan ki a táskámból egy kapucnis felsőt felvettem- Megfelel??

- Tökéletes! Nah gyere te lány!- nyújtotta felé ma kezét én meg megfogtam, igaz nem régen még haragudtam rá, de nem tehetek róla hogy ő a én végzetem és nem tudom őt utálni! Valahogy nem megy... Nem lehet őt nem szeretni. Felértünk a lifttel a tetőre gyönyörűen meg volt terítve gyertyafény meg minden... leültem az egyik székre

- Ki kellett volna, öltözzek!

- NE hülyéskedj már!- szólt rám Dav. - Te bárhogyan kinézhetsz mindig szép vagy!

- Neked volt időd látom átöltözni és még a hajad is kivasaltad!- erre nem mondott semmit-, ezt, mint az én hajvasalómmal amit Jeff összekukizott??- kérdeztem miközben David éppen a borából ivott majdnem kiköpte azt elkezdett röhögni

- Látom te itt leragadtál!- nevetett

- Még jóh hogy!

- De jó sokáig öltem ott a szobában rád várva hogy kész legyél ám... talán te is a AZT vasaltad még ki??

- Persze... csak is!- mondta és a pincér hozta nekünk az első fogást szinte végignevettük az egészet, és amikor koccintottunk David mondott valamit:

- Arra hogy nem haragszol és minden rendben van!- bólintottam és koccintottunk aztán végig dumáltuk az estét.

Aztán oda adott nekem egy kis dobozt egy kósza pillanatig eszembe jutott, hogy gyűrű... de nem persze hogy nem az volt, meg mondom őszintén még nem is akartam volna még senkitől sem... Akivel 2 évig jártam avval is.

De még mielőtt visszamentünk volna a szállóban a szobámba... hogy visszakísért volna a saját szobámba. Még lementünk egy italra, arra a helyre ahol először is voltunk és kergetőztünk meg itt békültünk ki miután kiderült a kis szerepcserés játékunk...

A kertben sétálgattunk és közben iszogattuk az inninket, jól éreztem magam vele, mint mindig is. Aztán a hintában ücsörögtünk és dumálgattunk meg hintáztunk későre járt olyan hajnali 1-2 óra, amikor rájöttünk, hogy Hoppááá... menni kéne!

Így hát fogtuk a kis sátorfánkat és kézen fogva mentünk vissza a szállóba persze pár rajongó megállított bennünket és pár aláírást kiosztott... meg fogódzkodott is pár csajjal volt, amelyik engem is berángatott a képbe és arik voltak velem, de őszintén?? Nagyon sok mindent nem tehetnének? Őszintén szetem nem! Nem tehet mást, úgy érzem!

Mentünk fel a szobámba és már a liftben nem bírtunk magunkkal heves csókcsatába kezdtünk és az a szoba ajtaja felé hátráltunk persze csókolózva aztán az ajtón beestünk és hátráltunk továbbra is egyre kevesebb ruhadarabbal be az án kis szobámba az ágyamhoz, de ott megfagyott a levegő éreztem hogy valami nincs rendben megfordultam és éppen az ÉN ágyamban feküdt PIERRE ÉS MIRI azt hittem helyben megölöm őket!

- ti meg mi a jó istent csináltok az ÉN ágyamban??- tettem fel a kérdést kicsit hangosabban, amire ők szétugrottak

- Meg tudjuk magyarázni!- kezdte Pierre

- Nem érdekel, a magyarázatotok csak az érdekel, hogy Pierre ne kukizza össze az ÉN ágyam és az ÉN ágyneműmet! Miért nem Miri ágyában próbálkoztok????- néztem rájuk, de nem válaszoltak csak a szemüket sütötték le

- Ez közelebb volt!- nyögte ki nagy nehezen Pierre

- Pech, de ez az én szobám!- mondtam idegesen

- Jó a melltartód!- nyögte be Pierre és elkezdett röhögni

- Maradj csendbe és menj, kifelé mert már...

- Éppen baszni készültetek??- kérdezte Miri...

 - KINYÍRLAK!!!!- kiabáltam lá- Különben is ti készültetek baszni én éppen felsőt akartam cserélni, mert a másikat leettem!

- Mi meg álmosak voltunk...

- Értem és azé kevesebb a ruha rajtatok mivel meleg van??- néztem rájuk

- Pontosan!- bólogattak aztán mind a négyen elnevettük magunkat és felvettem a felsőt magamra aztán indultunk ki a nappaliba

- Látom kibékültetek és szent a béka...

- Szent a béka??- néztem rá kérdőn

- Jajj Béka vagy Béke...- nevetett Miri- nekem aztán 8! Szóval most minden ok??

- Igen!- nevettünk

- Utáltam, amikor rosszban voltunk, de a békülés annál édesebb!- csókolt meg David és komolyan minden úgy volt, jó ahogy!- Most nem az hogy ezé össze kell kapnunk, de jobb a béka...- mondta David és már röhögtünk ma már mindenki Békázik hihi