Mentünk vissza a szálló felé, ami jó 1 órás út, ha nincs csúcsforgalom... de hát persze hogy VAN! Miért is ne akkor indulnánk vissza, amikor nem lenne?? Hát azok nem mi lennénk asszem. Amióta ideértünk az óta élvezzük ezt a remek közlekedést itt a dugókban... Dugók kellős közepén. Miri meg valahol ült egy sarokban Pierre nem tudott a búval bélelt kedvével mit kezdeni... a koncerten volt felszabadult csak aztán megint „visszaesett” ebbe a depibe...

- Na, a mi a baj??- ültem le mellé a sarkba a földre... (a buszban a földre.. nah remélem érted, hogy hogyan értem xD)

- Semmi!- válaszolta hidegen a tornacsukája fűzőjét baszogatta tovább

- Mira!- szóltam rá és a csuklóját megfogtam jelezve hó lenne, ha rám figyelne végre- Szóval mi a baj?? NE mert azt mondani, hogy SEMMI... Látom rajtad, a másik felem vagy, tudom, ha baj van! Most pedig valami van, mesélj szívem!

- Mondtam, már hogy semmi!!- nézett rám meggyőzően, de ez nem volt eléggé meggyőző ahhoz, hogy tudjam télleg semmi baja nincs. Így hát csúnyán nézte rá és sóhajtott- Jól van, nem tudlak átverni téged!

- Nem is!- mosolyogtam rá aztán a vállamra döntötte a fejét

- Az a baj hogy én egy ien kis kiruccanásunkon se éreztem magam még ilyen jól mint ezen, amit most kaptunk anyuéktól!- mondta és igaza volt még eddig soha se volt egyik se ilyen jó. Minden egyes nyáron külön nyaraltunk mivel a szüleinknek nem volt ideje velünk nyaralásra jönni mindig befizettek minket valahová 1-2 hétre vagy 10 napra. Hát ilyen, ha valakinek a szülei ügyvédek méghozzá a legjobbak közé tartoznak. Minden évben már jó ideje együtt voltunk el valami szép városban, országban, volt, amikor többen is. Anyuék evvel próbálták valahogy ezt „pótolni” hogy velünk nem sokat lehettek. Amikor volt 1-2 nap amikor egyikük se dolgozott a tengernél töltöttük, együt. De a nyár nagy része az Miri-vel volt. Sokan irigyelnek minket az életmódunkért a suliban, mi egy átlagos állami suliba járunk szóval, aki megtudja esetleg meik is a mi házunk és akkor elgondolkozva rájönnek az a LUXUS negyed... hát a dolgunk néha nehézkes nem tudjuk tulajdon képen ki a barát valójában és ki az aki télleg BARÁT és nem csak a pénzt lesi körülöttem.

Miri sóhajtozva ült ott és nézett maga elé ahogyan én is- Tudod, nem akarok én hazamenni, végre boldog vagyok és barátaim vannak, amik régóta azt se tudom mi fán teremnek és kapásból körbe is vesz 4 plusz te így már 5en vagytok! És a nyaralásnak vége van... 5 napunk van már csak itt New York-ban! És kész... Vége! Vége a kis mesének!- és igaza volt, hogy ennek a történetnek vége van... ön megsemmisülve ültem ott vele együtt és már ketten néztünk a semmibe és piszkáltuk a cipőfűzőnket. Tudatosult már bennem is hogy a kiruccanásunknak a vége borzasztóan közeledik és el kell, szakadjak életem első és úgy érzem legnagyobb szerelmétől. Eddig nem is igazán tudtam, hogy mi az igaz szerelem... eddig! David mellett meg tanultam és kell most őt veszítenem?? Komolyan ennyi lett volna a nyár velük?? Millió és millió egy kérdés keringett bennem és minderre a választ kerestem, de nem találtam! Nem volt rá válasz:

- Olyan édesek, amikor ugyan azt csinálják!- szólalt meg Seb és Miri-vel összenéztünk és ő is pont azon a lábán piszkálta ugyan úgy a cipőjét, ahogy én, elmosolyodtunk ezt meg is lett örökítve, ahogy ott sopánkodunk és piszkáljuk a cipellőnket.

- Megállunk kancsizni csajok egy pizzázóban megfelel nektek??- guggolt le elénk Chuck és a térdünkre tette a kezét

- Mi az, hogy!!!- vágtuk rá egyszerre mosolyogva J

Nem sokkal késöbb a vörös busz az oldalán a fiuk arcával és a hatalmas SIMPLE PLAN felírattal gördült be. Szinte FELISMERHETETLENEK evvel a busszal, senki se hinné hogy ebben ők utaznak... És hogy még jobban az inkognitójukat megőrizzék (NYÁR VAN) felvettek egy hosszú ujjú felsőt és a fejükre húzták a kapucni (Igen vagy 40 fokkal egyűt *hihi*) és egy bazinagy napszemüveg hogy így már komolyan ne legyenek felismerhetők. De hát a trükk nem jött be. A szemfüles rajongókat nem tudták kijátszani... mert rájöttek, hogy az SP-s buszból csak is ők szállhatnak ki, MILYEN MEGLEPŐ UGYE?? :D xD mások nem hihi így hát kénytelenek voltak autogramokat osztogatni miközben a testőrökkel körülöttünk haladtunk előre és egyszer csak beértünk a PIZZA HUT-ba. Egy privát helységbe vezettek minket és megkértük őket, hogy a biliárdot meg a csocsót használhassuk anélkül hogy valakik zavarnának minket szóval azt is lezárták hogy nekünk ott legyen.

- Hmm, valahogy nem is tudom miért nem jött be az inkognitók!- mondtam nevetve, amikor beültünk a kicsinek nem éppen mondható asztalunkhoz szembe Ültem Daviddel csak úgy mint Miri Pierre-vel

- Pedig annyira jónak ígérkezett!- röhögött Mira- Komolyan gondoltátok, hogy nem ismernek titeket fel, mert felvesztek egy kapucnit 40 fokban és egy bazi nagy napszemüveget?? Arra nem gondoltatok, hogy egy kurva nagy SIMPLE PLAN-es buszból ugrotok ki, amin még ti is rajta vagytok, ALIG ismernek ezek után fel titeket így??

- Egy próbát megér!- röhögött Seb, hiszen ez az ő ötlete volt, hogy próbálják meg...

- Ezen a megoldáson sokat gondolkodhattál Seb drágám!- néztem rá nevetve

- Minden hol ki kell, próbáljuk, ahol megfordulunk... de eddig én se értem, hogy miért ismertek minket fel!- nevetett Pierre és a többiek is Seb meg bevágta a műdurcit.

Mielőtt a buszról leszálltunk felvettünk egy magas sarkú szandált a nővéremmel természetesen egyforma volt a két cipellő, és amikor a kaját kihozták enni kezdtünk akkor mind a ketten levettük a cipőnket és a lábunkkal elkezdtük a barátainkat piszkálni.  Szépen lassan haladtunk felfelé és aztán a lábunk persze egy bizonyos helyen megállt egy darabig bírták és próbáltak fapofát vágni, de aztán megtört a jég és a pizza szeletet visszadobták a tányérba és megfogták a lábunkat jelezve, hogy hagyjuk már abba, mert még itt bajok lesznek, ha tovább folytatjuk :P

-MIRI!!!- szólt rá Pierre a nővéremre, mert hát ő se hagyta abba

- AMY!!- szólt rám David ugyan akkor amikor Pie az én drága nővérkémre J hihi

Mi meg megszeppenve a széken feljebb csúsztunk és csináltunk mire a többiek odanéztek mintha semmi se történt volna. A Két srácnak a szája fülig ért és csak a fejüket rázták és néha a tekintetünk találkozott a többiek nem értették mi is történt, fogalmuk se volt az asztal alatti kis ismerkedésünkről.

- David...- suttogtam neki oda a nevér xD

- Majd a szállóban Amy... Majd a szállóban ezt megbeszéljük!- névérem is nyitotta volna a száját, hogy ő is szól Pierre-nek, hogy a mosdóban lehetne a dolgokat folytatni, de Pierre megelőzte mielőtt megszólalt volna

- Mira mi is ezt folytassuk otthon, ha kérhetnélek!- Miri csak nevetett és folytatta a kajálást

- Lányok nem akartunk titeket a buszon kihallgatni, amikor beszélgettek!- szólalt meg Jeff- De hallottuk a dumátokat és valamit mondanunk kell!

- Mondanátok?? Mit hallottatok?- kérdezte a nővérem egy kicsit meglepetten

- Azt hogy nektek ez az egész, hogy itt vagytok New York-ban, egy kis kirándulás volt. Ugyan csak 2 hetes... Lassan vissza kell LA-ba mennetek!

- Sajnos igen!- válaszoltuk egyszerre és bólogattunk mellé :(

- De mi nekünk vége a turnénak! Tegnapi volt a záró bulink!- szólt közbe Pierre mosolyogva- és hát a fiúkkal úgy döntöttünk, hogy irány Los Angeles!

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!- sikítottunk fel és sorra puszilgattuk a fiúkat, de persze Pierre és David egy big Kiss-t kaptak persze, hogy nem én csókolgattam Pierre-t :D Szép is lett volna, amikor én Davidbe vagyok nagyon nagy fall in love-ban!

Aztán elmentünk szórakozni beraktunk valami bulis zenét és biliárdozni mentünk, ami nem volt túl jó ötlet, mert meguntunk és hát inkább elkezdtünk kardozni a dákókkal xD Kicsit egyet-kettőt eltörtük: P De komolyan nem esett nagy bajuk. Csak eltörtek, de hát az nem baj... kit érdekel?? :D Minket tutira nem xD

Elmentünk aztán miután ott szétvertünk nagyjából mindent visszamentünk a szállóba és ott szórakoztuk tovább az estét, minden gondunk, ami eddig volt vége szakadt, hogy miért?? A válasz egyszerű, az elválás nem most lesz 5 nap múlva. Reméljük ez sose következik be hogy nélkülük kell lennünk! Nem nem! Ien sose lecc :) Hozzájuk rendelt a sors minket

Este a magunkkal hozott fotós albumokat, amik minden útra velünk jönnek, családi képek leültünk a nappaliba és a srácokkal nézegettük a földön fekve a „nappali” szőnyegén.

- Hmmm... Komolyan ti ebben a házban laktok??- bökött egy sárga mediterrán jellegű házra...

- Hát nem!- mondtam tök természetesen- Ez CSAK a nyaralónk!- nevettünk a nővéremmel, nekünk természetes volt, hogy a házunk valóságos kastély aztán a nyaralónk meg CSAK egy egyszerű villa... még is csak a nyaralónk *hihi*

- Ez itt a házunk, nézzétek csak!- mondta a nővérem miután lapoztunk az albumban és egy képre bökött a srácoknak az álla leesett

- Ti királylányok vagytok??

- Nem!- nevettünk- Csak a világ Top10es ügyvédeknek a csemetéje!

- Jaaaah... BOCS!!!- mondták a srácok egyszerre

- SEMMI...- vágtuk rá a nővéremmel egyszerre- Megbocsájtjuk nektek!!- mondtuk nevetve szintén egyszerre..:P a srácok meg fejbe veertek minket egy-egy párnával... Persze csak David vert engem fejbe Mirát meg Pierre

- Hééééj!!!- szóltam rá Davidre és elvettem tőle a párnát és a hasára ráültem- Nah most legyél nagy legény!- nevettem a kezemben a párnával és nem sokkal ültem afelett a bizonyos dolog felett...

- Látom zavaró tényezők vagyunk! Ti már pózban is vagytok!- nevetett Pierre

- HÉÉÉ!!!!!- mondta a nővérem Pierre-nek és jól fejbe vágta egy párnával

- NE akard Mira hogy én is rád üljek!- mondta Pierre röhögve

- Szetem se akard Mira mert Pierre annyira dagadt, hogy összenyom téged!- nevetett David közben engem a lábára csúsztatott feltámaszkodott azé ott van a hasizom felbírta magát nyomni és megcsókolt. Ott el voltunk egy darabig fura pózban, mint sem törődve avval, hogy körülöttünk egy óriási párna csata tört ki. Igen addig nem foglakoztunk vele, amíg egyik nagyokos fejben nem vágott minket... aztán persze hogy beszálltunk mi és sok ép párna nem maradt a szobába...

- Hoppáááá!!- ültünk ott a tollak és a vattakupacok között...

- Ezt jól megcsináltuk!- nevettünk Mirával

- Ki állja a számlát??- kérdezte David

- Anyumék, nem gázzz hozzá szoktak, hogy valamit tönkre teszünk a házban, szállókban, vagy bárhol amiért ők fizetnek! De nem érdekli különös képen őket!- vontam meg a vállamat és tovább cseverésztünk aztán meg a fiúk álmosan egy mozgalmas nap után olyan hajnali 2kor a szobájukba battyogtak, Davidet és Pierre-t rávettük, hogy most aludjanak a saját szobájukba egy kicsit xD most legyen ma külön-külön csajos és pasis este vagy mit tudjuk mi csak külön. Tegnap kicsit izé volt mindenki rászólt mindenkire el akartuk ezt kerülni!

Télleg úgy nézzük nagyon kis NYUGODT esténk lesz... De tévedni ugye bár emberi dolog, hát mi is tévedtünk, de még mekkorát!

Olyan hajnali 5 felé járhattunk, amikor a srácok ajtóstul berontottak a lakosztályunkba és kezükben mindegyiknek a saját PÁR DARAB... bőrönddel.... volt, amelyik sorban pakolta be őket a nappalinkba mi meg csak álltunk a nővéremmel a saját szobánk ajtajában és csak néztünk, aztán amikor úgy ahogy felébredtünk megszólaltunk:

- Tulajdon képen ti most mit is csináltok??- kérdezte a nővérem még mindig álmos fejjel

- Veletek fogunk lakni!- mondta nagy boldogan Pierre és megcsókolta a nővérem engem meg David kötött le :P

- HOGY MI???- mászott ki ön megsemmisülve a nővérem Pierre szájából. Kicsit nagyon kiakadt- TI KOMOLYAN ITT AKARTOK LAKNI???

- baj??

- De... De... Mi a jó isten történt, hogy nektek nem jó a ti szobátokban???

- Hát...- kezdett bele David, de aztán annyira belepirultak ketten Pierre-vel hogy be se fejezték

- Szóval mi történt??- kérdeztem és a két srác között ingázott a tekintetem

- Az úgy volt, hogy...- folytatta Pierre

- Igen??- kérdezte Mira

- Úgy volt hogy- szólt közben Chuck- amikor utcsóra nálunk párnacsatáztunk ez a két nagyokos a lefolyókba gyömöszölte a tollakat meg ezeket és hát eldugult a szobában minden lefolyó és szó szerint úszunk a szarban!!!- egy pillanatig halálosan komolyan néztünk a Simple Plan tagjaira aztán Miri és Én elkezdtünk olyan szinte szakadni a nevetéstől, hogy a könnyeink potyogtak.

Aztán nagy nehezen meg lett oldva hogy hogyan is alszanak... mivel szabad szoba egy sem volt a szállóban...

Remek, így hát már szó szerint az életünk részévé váltak, minden értelemben! Immár a Simple Plan-es srácokkal éljük ez életünket! Velük, de hát ki nem vágyna erre???