Hívtuk őket telefonon. Én hívtam először a nővéremet, kicsörgött. De nem vette fel…..

- Bassza meg legalább venné fel!!! – akadtam ki.

- Nyugi.

- Majd én felhívom Pierre-t. – Seb. Majd ő is hívta kicsörögött ismét a telefon, de ő se vette fel.

- Mért nem veszik fel??? Lehet valami bajuk van? – tökre ideges lettem.

- Nyugi kicsim, ha akarják úgyis felveszik.

- Nyugiiii…..ennyi a válaszotok hogy nyugi???!!!!!!!

- Légyszives.

- Jó bocs. De a nővéremről van szó. Megölöm Pierre-t, fogadok, hogy ő talált ki valamit.

- Ennyire ne aggódj..Pierre nem olyan, hogy nem vigyáz rá. – Chuck.

- Ahogy őt ismerem valami extra dolgot talált ki. – Seb.

- Ti tudtok róla??

- Neem. Honnan tudnánk? – Jeff.

- Akkor mind1.

- Lehet csak poén, várjunk rájuk egy kicsit. – David.

- Rendbe. – majd hozattunk reggelit, kajáltunk és vártunk.

Közbe Pierre és Mira már elvoltak. A repülőn ültek és nevetgéltek.

- Nah most már mondd el, hogy hova viszel, mi az a nagy meglepi?? – nézett kérőn Mira Pie-re.

- Háát…őő…egy szép helyre, hogy veled lehessek…

- Jó akkor nem is szólok hozzád. – fordult az el az ülésen és bevágta a műdurcit.

- Valami bajod van?? – fordúlt úgy Pierre, hogy lássa az arcát.

- ……… - fordult el mosolyogva Miri.

- Naaaah…….

- Neem.

- Naaah lécci..mosolyogj már angyalkám,…ne durcizz…. – mondta Pierre és közbe „rángatta” Mirit, hogy forduljon felé. – Ááááhh mosolyogsz, láttam!! – nevetett Pierre.

- Nem is. – fordult felé Mira.

- De, most is, látom!! – közbe az egyik utaskísérő elkezdett magyarázni a hangos bemondón, amibe említette, hogy Miami-ba megy a gép.

- Miami-ba megyünk??? – Miri.

- …….őőő igen..

- Hát ezt nem hiszem el! – ugrott Miri Pierre nyakába, majd megcsókolta.

- Tudtam, hogy szeretni fogsz.

- Imádlak szívem. Ohh rezeg a mobilom. – kapta elő a zsebéből Miri a telefonját.

- Ki az?

- A húgom...biztos izgul, meg magyarázatot vár, hogy merre vagyunk. De nem kell felvennem.

- Nem is, én se veszem fel. Sőt ki is kapcsolom! – majd Pierre is elővette a telót és kikapcsolta.

- Egyetértek! – Miri is kikapcsolta. Majd kaptak kaját a gépen, aztán alig telt el pár óra meg is érkeztek Miami-ba. – Még nem is voltam itt, de már tetszik amit láttam.

- Tudom,..szép hely. Éhes vagyok.

- Most ettél, mit akarsz??

- Mi most, az 3 órája volt?!

- Akkor is. …..Na jó menjünk valahova…

- egyébként is megyünk valahova. – majd magukhoz vették a csomagokat hívtak taxit és úgy 20 perc kocsikázás után, egy szép tengerparti hotelhoz érkeztek.

- Hol vagyunk? – Miri.

- Majd megtudod, de türelmetlen vagy. – majd bementek a recepcióhoz. Miri örömmel nézett körbe, hogy milyen szép helyen vannak. Amég Pierre a recepciós csajjal dumált, addig Miri odament az ablakhoz, gyönyörű tengerpart volt a háttérbe, stranddal, fürdőzőkkel, büfékkel és jobbnál jobb helyekkel. – Gyere cica!!! – szólt oda Pierre. Majd elindultak fölfele, egy szép szobába mentek, szép kilátással.

- Ez tök szép!! – csókolta meg Miri Pie-t.

- Tudom.

- Héééy, nem megyünk le fürdeni a partra??

- Dee, menjünk! – majd kiszórták az össze cuccukat, mire megtalálták a fürdőruhákat. Aztán rohantak le a partra. Ott rohadtak lenn egész nap, mi meg eléggé idegesek voltunk, hogy hol vannak. Ott dekkoltunk egy darabig a szállóba, de meguntuk, szóval elmentünk megnézni a látványosságokat. A két jómadár meg persze ott fényűzött a tengerparton.

- Éhes vagyok! – Pie.

- Már megint??

- Nem, még mindig.

- Jaajj istenem, tőled nem lehet napozni….nah gyere menjünk enni, én is éhes vagyok. – majd elmentek kajálni, utána keresni valami jó helyet és ott aszalódtak a napon.

- Cica, leég a hasad, nem kell napolaj? – „ébredt” fel Pie úgy fél óra után.

- Már érzem. Ha nagyon nem bírsz magaddal, akkor bekenheted.

- Okés! – vette fel nagy örömmel a napolajat.

- Deee, nem molesztálsz!

- Ugyan, eszembe se jutott. – széles vigyor. Mira erre nem szólt semmit, csak feltolta a napszemüvegét és napozott tovább. Pierre meg elkezdte kenegetni. És közbe kitudja mire gondolt. Persze abból az „ugyan, eszembe se jutott”-ból se lett semmi. Mert érdekes módon nem Mira hasán időzött többet a keze, hanem följebb.

- Kicsim, tudom, hogy másra se tudsz gondolni, de mások is vannak itt.

- Nem baj, nekik is kell ilyet látniuk.

- Igen és holnap ez lesz az év botránya.

- Igazad van…megyek fürdeni. Utána bekenhetsz, mert fájok.

- De sajnállak…

- Tudom. – majd elment fürdeni, útközbe már megállították néhányan aláírást kérni. Aztán amikor jött kifele direkt rá rázta a vizet Miri-re.

- Hülye…majom..ez hideg!!! – ugrott fel Miri, majd elkezdte kergetni. Majd valahogy sikerült neki a zuhany alá löknie. – Ezé nem kenlek be!!

- Akkor jó, de te se akarhatod, hogy hisztizzek, mert fáj a bőröm. És azt se akarhatod, hogy rákvörös legyek.

- Neem. Na jó gyere ide. – majd amikor túl voltak ezen a sok kenegetésen, inkább árnyékba mentek. Közbe Pierre elővette a telefonját bekapcsolta, rögtön jött is neki az SMS, hogy nem fogadott hívások vannak neki. Olyan telije volt, amin lehet videó beszélgetést is csinálni. Miri-nek is olyan volt, Pierre meg beállította a telefonját, hogy automatikusan vegye fel, ha valaki hívja és rögtön legyen videó. Alig telt el egy kicsi idő Seb felhívta Pierre-t. Rögtön bejött a videó beszélgetés…de Pie nem szólt bele csak bele integetett aztán kinyomta.

- Mi csináltál? – Mira.

- Seb hívott.

- ……. na jó, gyere inkább menjünk valahova mert meghalok. – felmentek a szobájukba. Aztán elmentek a városba. Lehetett úgy este 8 amikor visszaindultak a szállóba.

- Kicsi szívem, akarsz inni valamit?? – Pierre.

- Pezsgőt….ilyen alkalomhoz az kell… - ezt sem kellett 2x mondani, hívták a szoba szervizt, és azok hoztak is két nagy üveg pezsgőt. Pie elkezdte kitöltögetni, Miri meg a „bár pultnál” volt és valami kajának valót keresett.

- Itt a pezsgőd. – ölelte őt át Pierre.

- Ohh köszike….ééés most kettesben vagyunk. – Mira sunyi mosolya.

- És még én vagyok a perverz, meg a mániákus?!

- te mindig is az voltál és az is leszel. – fordult vele szembe Mira.

- Naaah..persze…ezt megjegyeztem…ennyire még senki se alázott meeg. – Pierre mint egy rossz buzi. – Én teljesen szent..és szűz vagyok.

- Ohhh JAAAJJJJJJ……szakad a plafon én ezt nem mondtam volna.

- Ne is mondjad, mert tudom hogy te nem vagy szűz. Szégyellheted magad. Itt megrontasz engem…szegény ártatlannak mondható személyemet.

- Huuuhhh, ha az egó fájna te már meghaltál volna, te apáca! – röhögött Miri.

- lehet. Egyébként viccen kívül, már nem vagy szűz ugye?

- Nem, de miért??

- Csak kérdeztem, aktuális csajom vagy.. És Amy??

- Asszem nem….

- Tudod mért a jó, hogy csak ketten vagyunk?

- Mert nem zavarnak végre meg minket semmibe se. XD

- Úgy ám. – mosolygott Pie, majd kivette Miri kezéből a pezsgős poharat és megcsókolta. De állni nem tudott szal egyik bárszékre ült, Miri meg az ölébe. Hevesen csókolózás közepette szépen lekerültek a pólók a földre. – Rajtad még fürdőruha van?

- Nem volt kedvem átvenni. – Mira. Közbe Pierre felkapta őt és elindult vele az ágy fele. Pierre ott simogatta Mirit ahol épp érte, szóval ebből nem volt hiány. Miri beleremegett Pie lágy érintéseibe, meg fordítva is. Szép lassan a gatya is lekerült mindkettőjükről, és már csak egy szál fehérneműbe voltak. Majd levették egymásról azt is és hát..meg történt köztük, amire régóta készültek, csak mindig valami félbeszakította őket. Mindketten remegtek, leírhatatlan érzés volt mindkettőjük számára.

- Kívánlak. – Miri remegve.

- Kétszer egymás után?! – lihegett Pierre. Majd másodszorra is megtették. – Ez már levezetés volt?! – nyögött Pierre, majd remegve feküdt ő is le. Utána felvette a boxerját, Miri-re is feladta bugyiját és elment a pezsgőkért, amikbe már semmi buborék nem volt. Aztán visszabújt az ágyba, fáradtan bújtak össze. Mira a mellkasán feküdt és hallgatta a szívverését. Egymást cirógatták, és sokszor mosolyogva néztek egymás szemébe. Még mindig remegtek, amit éreztek is egymáson. Aztán pár perc múlva elaludtak. Reggel Mira Pierre kedves puszilgatására ébredt fel.

- Mi csinálsz?

- Kényeztetlek.

- Ohh de drága vagy…. – reggeli puszi. – Úgy látom nagyon jól aludtál az éjjel?!

- Lehet melletted rosszul aludni?! – mosolygott Pierre, majd odaadta Miri-nek az egyik ingjét, hogy vegye fel.

- Azt hiszem lefogytam az este. – Miri.

- Ha ha….lehet én is, de te biztos nem, hova akarsz fogyni?!

- Te melletted le lehet fogyni hidd el. Te szent szűz!

- Már nem vagyok az, mert megrontottál este, kétszer is.

- Ééén??? – Miri. – Az elsőt te kezdeményezted!

- Mindketten.

- Akkor ezt megbeszéltük.

- Ezentúl minden este csinálni fogjuk.- Pierre.

- benne vagyok, kicsi szentem. A szüzet most már elhagyjuk, ok?

- Háát, lehet jobb lenne ha ezután is azt mondanánk, hogy szent szűz, hisz mindenki tudja hogy az vagyok.

- Huhh ez erős volt.

- Miii, amilyen este voltam?

- Az is, meg az is hogy te ilyeneket állítasz magadról.

*Közbe kopognak* majd jön befele a szobapincér. – Ohh kicsi cicám, már reggelit is hozatsz?! – mosolygott kedvesen Miri.

- Vissza kell nyernem az energiát, amit este elvettél tőlem.

- Na és amit te tőlem?!

- Azt majd ma este megkapod.

- Okés. – reggelire Pie most már normális kávét ivott, nem keserű szart. – Nem is tudom, mikor ettem valaha is pasimmal egy tökéletes éjszaka után ágyba?!

- Hát akkor itt az alkalom. ……Elmegyek wc-re.

- Menjél. – nagy nehezen elkezdett kimászni az ágyból, közbe én hívtam Mirit. Felvette a telefont, de nem szólt bele. Pierre meg ahogy ment kifele, elkezdte rázni a seggét. Mira meg majd megfulladt a röhögéstől. Én meg csodálkozva néztem a telefonra, ahogy nem szólnak bele, csak röhögnek. Majd kinyomta a telefont.

Mi közbe Washington-ba sétáltunk amikor Chuck megjelent egy újsággal a kezébe.

- Ezt nézzétek! – nyitotta ki nekünk a megfelelő oldalon az újságot.

„A Simple Plan énekesének Pierre Bouvier-nek barátnője van” ez volt a cikk címe, és  Mira és Pierre egy tengerparton voltak lefényképezve.

- De hogy, hogy tengerparton vannak? – én.

- lehet hogy, akkor nem is itt vannak valahol,…hanem elmentek valahova a picsába?! – Jeff.

- ezek szerint, de azt nem tennék bele, hogy hol vannak. – David. Majd most Pierre-t próbáltuk felhívni, ő is felvette de nem szólt bele, csak kettőjük duruzsolását lehetett hallani. Amég mi azon gondolkodtunk, hogy ők hol lehetnek tengerparton, addig ők megint elmentek vásárolni.

- Úgy látszik cicám, nem tudják megunni a hívogatást. – Pie.

- Hát nem, de én most beállítok egy jó üzenet hangot. – mondta Mira, majd beállította a szöveget, és ki se csörög a telefonja és rögtön beleszól Miri sunyi hangja.

- Mit tettél bele üzenetnek? – Pierre.

- Hívj fel és megtudod.

- Ok. – majd Pierre felhívta Mirit. Ki se csörgött és máris jött az üzenet. „Szevasz épp a pasimmal elégítjük ki egymást, szóval hagyj üzenetet a sípszó után”

- Jaaajjj istenem…XD – röhögött Pie. – És még én vagyok perverz?!

- Te is, velem együtt. Vagy jobb lett volna, ha azt mondom bele, hogy szent szüzemmel dugok?!

- Az se lett volna rossz, de sztem a húgod kiakadna miatta.

- Arról én nem tehetek, hogy ő nem dug David-el. Ő neki vagy 1 hónap kell, mire lefekszik egy pasival. De azaz elmélet se jó, amikor pár nap után fekszik le valaki a pasijával.

- Hát szegény Dav-nak akkor le fog száradni a himbilimbije. – röhögött Pie.

- Lehet.

- De te megbántad a tegnapit?

- úgy nézek ki?

- Nem. – ebből a vásárlásból se lett sok, visszamentek a szállóba, fel a fürdőruhát és ismét le a tengerre. Sétáltak ott egy csomót, majd együtt be a vízbe, de nem úszni. – Ezek a levezető menetek annyira jók. – mosolygott Pierre, majd az ölébe ültette Mirit és „elúszkáltak”, meg csókolgatták egymást. Mira átkarolta a nyakát meg a derekát és most Pierre élvezte, hogy Miri egyfolytában ölelgeti, meg cirógatja őt.  Utána, kiültek egy sziklára és pihentek. – Legközelebb lakatlan szigetre megyünk.

- Meglátjuk. Otthon is kell lennünk.

- De én veled akarok lenni. – húzta be Pierre a vízbe Mirit és megcsókolta a víz alatt. Kivételesen ÚSZNI mentek.

- Tudom én is veled akarok lenni. – mondta Mira, miután feljöttek a víz alól. – De ennyire nem bírsz magaddal, hogy megint fogdosol?

- Azért mert fogdoslak, az nem azt jelenti, hogy fél órával később megint akarom.

- Ahogy téged ismerlek, te képes lenné egésznap csinálni. – Mira.

- Nah, azt azért nem…..nekem ez már bőven elég volt. De ha nagyon akarod, akkor szakítok még rá időt. – ördögi mosoly.

- Nem kell, most már ideje kordába tartani a kis pimpilit!

- Kicsiit???

- Na jó nem kicsit.

- Azé. – majd Pierre lemerült a víz alá és a nyakába vette Mirit.

- Huhhh ne már, mert hanyatt esek.

- Nem baj. – majd direkt hátra d

őlt, hogy Mira essen hanyatt.

Nagyon jól

 elvoltak, így együtt. Különösen

szép este, és jó fürdőzés után.

 Mondhatjuk, azt hiszem, hogy

ez volt az ő pillanatuk, amikor

boldogok voltak

együtt.