27.rész: A kis csavargónk üzenet rögzítője
2008.03.12. 16:47
Másnap idegesen ültem még mindig a szállodaszobámba és a telefonomat szorongattam. Aztán amit Davidék meg a többiek is felébredtek és megkajáltunk nem bírtam várni felhívtam Mirát, legalább is próbáltam.... de egy nagyon kedves kis üzenet jött be Mira kedvesen csilingelő hangja helyett: „Szevasz, épp a pasimmal elégítjük ki egymást, szóval hagyj üzenetet a sípszó után”
- Atyám ez a csaj kész van teljesen, egy estét van és...- elkezdtem úgy nevetni, hogy a könnyeim folytak, de patakokban
- Kicsim neked most mi a bajod?, Eddig ölni bírtál volna!! Mi történt?- kérdezte David és a többiek is NAGYON értelmesen bámultak rám én meg a telefonom nyomkodni kezdtem kihangosítottam, és ahogy Mirát kapcsolták ez a kedves üzenet jött be, hogy éppen basznak Pierre-vel ennyi a lényege asszem, a többiek csak mosolyogtak
- Amy nyugodj meg Mira nagyon jól érzi magát asszem!- mosolygott rám David- Elszöktek egyet dugni... mert mi sose hagytuk őket!!!
- Nah igen ez várható volt mondjuk, Pierre-től itt vannak a mai lapok, tegnap egy tengerparton voltak, nézd meg semmi baja nincs Mirának, nagyon jól érzi magát! Nem is lesz semmi gond!- nyugtatott Chuck
- Persze így én is jól érezném magam...- vágtam rá
- Ezen segíthetünk!- húzott hátra David az ágyon
- David ne most máár!- szóltam rá és kimásztam az öleléséből- a nővérem éppen valahol van Pierre-vel és ki tudja, mi történik ott meg........
- AMY!- szóltak rám egyszerre a srácok aztán Chuck leguggolt elém- Hidd el a nővérednek semmi baja nem lesz! Pierre hidd el, vigyáz rá, nagyon szereti a te őrült nővéredet! Minden a legnagyobb rendben van! Nézd a képeket az újságban- és elém rakta- Úgy néznek, ki, mint akik kurva szarul érzik magukat??- erre csak a fejem ráztam- Aztán Mira kis üzenetrögzítője, hidd el jobb helyen nem is lehetnének!
Beláttam igaza van, NEHEZEN, de beláttam! Inkább elmentünk csapatostól együtt körbe nézni, megnéztük a Fehér házat is, nagyon jó volt, de azért hiányzott Mira. Természetesen a rajongók és az újságírók „foglyul ejtették” a srácokat. Nem fért a fejükbe, hogy Pierre elszökött a barátnőjével nyaralni. Majd nem sokkal később irtunk Pierre telefonjára egy SMS-t. Amit persze elolvasott és meg is mutatta a nővéremnek.
- Cica, írtak SMS-t a többiek! – Pierre.
- Igen, és mit??
„Hali, gondoljuk jól vagytok hisz az újságok televannak a vidám képeitekkel. Mi ma késő este megyünk Atlantába. Azért egy SMS-t vagy egy telefon hívást igazán megengedhettek volna magatoknak, de mind1. LA-ba találkozunk! Pussz: a nagy csapat”
Nem írtak nekünk vissza szintúgy..basztak a fejünkre.
- Pierre marha kielégítő lehet, hogy már lassan 3 napja basznak. – röhögött Seb.
- Jah, csak aztán ne legyek nagynéni. – én.
- Ugyan…nem hinném, hogy épp a gyerektömeg gyártáson dolgoznának. – Chuck.
- Háát remélem is, mert anyánk kitekeri a nyakunkat, már otthon kéne lennünk, de üzleti úton vannak.
- Mi vigyázunk rád. – adott egy pusyt David.
- És Mirára meg Pierre. – Jeff.
- remélem is. – elmentünk egy bárba iszogatni, vásárolni. David annyi cuccot vett magának, hogy azon hisztizett, hogy leszakad a keze. Persze mindenki összevásárolt mindent, nem volt már hely a pénztárcákba a pénznek. Aztán valamivel később anyám dobott nekem egy SMS-t, jaajjj már olyan uncsi ez a sok üzenet. Csak annyi állt benne, hogy: „Otthon még számolunk veletek” Marhára beijedtem. Aztán este felé visszaindultunk a hotelbe, egész jól éreztük magunkat. Aztán felmentünk a buszra, mert feltétlenül zenét kellett hallgatnunk. GC-t. Daise közbe szoba tiszta is lett, szóval a srácok vígan játszottak vele. Jeff vett neki egy labdát, tök arii, mindenki azt dobálta neki, szegényke már eléggé szédült lehetett. Aztán amikor felmentünk a szobába, Chuck és Seb is elkezdett telefonozni, már ezek is kezdik.
- Te hívjuk már fel Mirit, hallani akarom azt a szépen csengő üzenetet. – Chuck.
- Ok. – majd kihangosították a telefont és hívták, de nem ugyan az az üzenet volt. De jót röhögtek rajta.
„Csá, kiruccanáson vagyok a Pie-vel, hagyj üzenetet vagy ne hagyj, mind1… - aztán folytatódott.
- Pierre, segíts már nem akar leállni az üzenet felvevőm!!!!
- Már fürdőkádba se hagyják az embert békén, nem igaz!! – jött Pierre hangja.
- Mi csináljak ezzel a szarral??!!
- Mi a fasznak kell ilyen szart venni!!! Kibaszom mindjárt az ablakon! Nyomj meg valamit!!
- Egy órája nyomkodom már….hova nyomjam?!
- esetleg okézd le!
- Azt se csinálja. – nyávogott Miri a telefonba.
- Akkor lépjél ki belőle!!
- De azt se csinálja!!
- Van egy ötletem vágd földhöz, hátha észhez tér!
- Minek tegyem tönkre??!
- Tönkre tegyem én??!
- Neeee, te már engem is tönkre tettél, már a telefonomat is akarod?! Van neked sajátod, menj azt úszkáljál vele!!! – röhögte el magát Mira.
- Hát akkor ne kérd a segítségemet!! – majd Pierre hangja megszűnt, csak a nővérem káromkodását lehetett hallani.
- Te hülye szar!!! …….Pierre!!
- Na mondjad?
- Mennyi az üzenet rögzítő ideje, mennyit vesz fel??
- Fingom sincs…de várjál most meg az enyém pittyeg……Jajj elegem van már ezekből az SMS-ekből!!” – majd csak annyit lehetett hallani, hogy valami roppan és vége az üzenet hangnak. Mi már dőltünk a röhögéstől.
- Ezek nagyon kész vannak…. – röhögött Seb.
- Túlságosan is. – David.
- Agyukra ment a sok sex…. – Jeff. – De hogy lehetnek ennyire hülyék?!
- Az lehet….becsavarodtak. – én. Amikor kiröhögtük magunkat, nekiálltunk pakolni, amit széthagytunk.
- CHUCK!!!!!! – visította Jeff.
- Mi van??
- Hogy kerül a rózsaszín alsógatyád az én cuccaim közé??!
- Hééé ez már jelent valamit. – Seb.
- Ő tette oda hogy szagolgathassad . – Dav.
- Fúúúújj..te perverz állat, belőled kinézzük, hogy te odateszed valakinek a gatyád, hogy szagolgassa. De mi nem vagyunk olyanok! – mondta Jeff, de olyan volt mint egy buzi.
- Naaahh basszus….ti komplett buzik vagytok…öcsém. – mentem oda hozzájuk tátott szájjal.
- Nem is!!
- Amy, te értesz jó kis feszülős bugyikhoz…vigyük el Chuck-ot vásárolni, feszes bugyit veszünk neki, afféle pimpili tartót. – Seb.
- Okés, rózsaszínt?
- Kizárólag.
- De akkor vegyünk neki tangát is.
- De az vágni fogja a popómat. – Chuck, akárcsak egy rossz buzi.
- Majd megoldjuk neked, biztos lesz a méretedbe. Meg kapsz hozzá csipkés melltartót is.
- Kapsz hozzá rózsaszín rucikat is és tök sexy leszel, Jeff rádugorhat. –én.
- Az nem jó, mert akkor Pierre-nek is szemet fogok szúrni. – Chuck.
- Legalább lesz mire gondolnia sex közbe. – Dav.
- Na jó van fiúk, ne legyetek izléstelenek….Jeff, Chuck majd később buzúltok. Oks? – vetettem véget a dolgoknak.
- Benne vagyunk. – majd gond nélkül pakoltunk tovább. Egy csomó táskát, meg néhány cuccot ami nem kell, azt bevágtuk a buszba. Aztán felmentünk a szobába, kukoricát zabálni, meg filmet nézni. Hajnali egy volt amikor buszsofőr szólt, hogy mehetünk. Persze mi már a kanapén egymásra dőlve aludtunk.
- David, gyere már!!!!!! – szóltunk neki a lift ajtaja elől, ugyanis még mindig a szobába volt, csak 3x nézte meg hogy nem-e hagyott ott valamit. Aztán sikerült elindulnunk, rögtön az emeleten az ágyakon kidőltünk mind. Útközbe néha megálltunk pihenni. Épp lenn voltunk mindannyian, amikor Jeff odament a buszsofőrhöz, hogy álljon meg.
- Mért állunk meg?? – David.
- Üzleti útra kell mennem.
- Miii???
- Kakálnom kell!! – háborodott fel Jeff.
- És???
- Tudod szarni..hány nyelven mondjam még el?! És mivel csak kisdolgokra lehet használni az illemhelyet ezért kénytelenek vagyunk megállni.
- Jó vanna!! – megálltunk egy erdős résznél, Jeff meg eltűnt a sötétbe. Kis idő múlva egy madár azaz egy fácán repült ki az egyik bokorból visongatva.
- Jeff, szülési szabadságra mentél??! – Seb.
- Szegény nagyon megilyedt tőled, biztos meglátta a vasalt szőrödet! – röhögött Dav. Én meg már leestem a buszról a röhögéstől. Persze mivel mi nem tudtuk, hogy hol van Jeff ezért kb olyanok voltunk mint a hülyék, hogy beszélünk a sötétnek.
- Vagy pedig annyira megörült, hogy elmegy és szól a többi fácán lánynak. – Chuck.
- Ha ha ha, marha viccesek vagytok. – jött vissza Jeff. Majd indultunk tovább. Felmentünk az emeletre és aludtunk.
|