Reggel olyan hat tájba ébredtünk, a busz még nagyba robogott Atlanta felé. Alig voltunk fél úton. Este dugó volt az egyik úton és nem lehetett kerülni, mi azt szépen átaludtuk.

- Reggelit kéne enni. – Seb két ásítás közt.

- Igen kéne, de örülnék, ha nem ásítanál bele a pofámba. – néztem rá mérgesen.

- Bocs. – majd elmentünk felöltözni meg ilyenek, hogy valahogy normálisan is kinézzünk. Aztán megálltunk egy benzinkúton kajálni. Utána visszaszálltunk a buszra és mentünk tovább. Megint kezdett idegelni, hogy Pierre és Mira, de úgy döntöttem leszarom. Élnek és virulnak az a lényeg, és jól érzik magukat.

- Bassza meg!!!!

- Mi bajod van Jeff??? – néztünk rá értelmesen.

- Futnunk kell a géphez, most már nem állhatunk meg olyan sűrűn.

- Jól van.

- De kéne kaját venni gyorsan. – Seb.

- Okés akkor álljunk meg, de igyekezzünk.

- Esetleg Jeff nem kellett volna meg állni kulázni az éjszaka közepén, meg a fácánokat baszni a bokorba, hogy sikítva meneküljön ki a bokorból! – röhögött David.

- Nem basztam fácánt! Én csakis Chuck-ot szeretem, igaz babym?

- Menj már a fenébe!!! Itt megcsalsz engem fácánokkal, TE RIBANC!!!! És még én bocsássak meg??! – Chuck mint egy kurva.

- Akkor ne bocsáss meg, legalább szabad leszek!! – Jeff kiakadva.

- Majd ha veszel gyémántos jegygyűrűt, akkor megbocsátok!! – tartotta buzisan a kezét Chuck.

- OK, soha napján nem lesz az.

- Jól van, hagyjuk itt a szerelmes párt és menjünk kaját venni! – Seb. Persze Chuck és Jeff is jöttek velünk. Megint megálltunk kaját venni, majd az újságosnál sétálva megint ráakadtam egy újságra, amibe Miri-ékről volt szó. Megvettem, de nem olvastam el rögtön.

- Te mért nézed, hogy mit veszek?? – fordult Dav Jeff-el szembe.

- Azt hittem fenn maradtatok dugni a buszon? – Seb.

- Moderáld magad, itt néznek az emberek!! – böktem oldalba Sebet. Amikor felszálltunk a buszra akkor magam köré hívtam a fiúkat és úgy kezdtük el olvasni. A képeket amik benne voltak, azt egy lesi fotós készítette. A tengerparton amikor ücsörögnek, amikor sétálnak a városba. Aztán nézzük a szöveget. „A Simple Plan frontembere és újdonsült barátnője Miami-ban nyaral.

- Heeeee Miami???? – Chuck

- Ne máár…… - mosolygott Seb.

- Mért mi van vele?

- Semmi csak tök szép hely. – Jeff.

- Hát akkor Pierre kitett magáért rendesen. – én.

- Ja ja.

- De remélem, nem megyünk utánnuk?! – David.

- Nem fölösleges…úgyis már csak másfél napot lesznek ott, hagy turbékoljanak. – mondtam nyugodtan, és tényleg sokkal nyugodtabb voltam, most hogy tudtam, hogy hol vannak.

- Apropó turbékolás…. – csókolt meg David.

- Ha magányra vágytok ne szóljatok, mert úgyse hagyunk békén titeket.

- Kössz a kedvességet Jeff. – én.

- Ha már Pierre-éket nem hagytuk, akkor titeket mért hagynánk?! – Chuck.

- …….

- Meg is lett az eredménye. – én.

- Ugyan..Pie úgyis elvitte volna valahova. – Seb.

- Jah jó. – majd innentől kezdve rágtuk a körmüket, hogy elérjük a gépet. Közbe Pierre és Mira túl jól elvoltak. Miri régóta szeretett volna tetoválást, hát most megkapta, mert Pierre-t nem zavarta, őt se zavarta, pénze volt szóval a derekára (HÁTUL) tetováltatott kb egy 8cm-es tetoválást. Egy nonfiguratív tetkót csináltatott, amit ha alaposan megnézel, akkor kijön, az hogy Addicted. Lehetett úgy délután 5 tájba amikor a sofőr megállt, hogy pihenjünk egy kicsit.

- Mikor érünk már oda?? – nyüglődött Dav.

- Még kényelembe helyezheted magad a buszon, mert kb este 11 óra lesz mire odaérünk. - Jeff

- Jaaajjj istenem….

- Ne hisztizzél már, voltunk hosszabb úton is. – Chuck.

- Tudom. – aztán megint tovább indultunk. Seb meghülyült, mert tejszínhabos kávét ivott és utána tejszínhabbal kezdett el minket kergetni, szal nyakig olyanok volt. Igen a jó öreg tejszínhab, mindig szóba jön. Hihi. Még jó hogy volt zuhanyzó a buszba.

- Csupa hab lett minden. – én

- Végre nem fogunk unatkozni, mert takaríthatunk. – Seb. Persze a busz már így teljesen ki volt csinálva, látszik, hogy kik laknak benne, meg egyébként is már a berendezés kezdett kicsit tönkre menni. Persze hisz tőlünk mi marad egybe?! Este 8-kor ismét beleuntunk a semmit tevésbe, de csak találunk vmit ami lefoglal. Aztán végre valahára fél 12-kor megérkeztünk az atlantai reptérre.

- Igyekezzetek!!! – hajszolt minket Seb.

- Persze neked nincs egy csomó cuccod! – én.

- Már hogyne lenne. – mindenki olyan 2-3 bazi nagy bőrönddel jött, meg néhány hátizsákkal. Amikor bejutottunk az épületbe, Chuck sikeresen pofára esett az egyik bőröndjébe, annyira röhögtünk rajta persze, hogy elkezdtünk tántorogni, mert a kezünkbe is volt jó pár cucc. Persze futnunk kellett már amennyire tudtunk, a vámhoz az utolsó pillanatba érkeztünk.

- Jeff, a fácánodnak ugye adtál térképet?! - Seb

- Mert?

- Ha sex hiánya van, akkor eltaláljon hozzád.

- Persze hogyne. – sikerült felszállnunk a gépre, David-en jókat röhögtünk már az elején, és persze hogy nem voltunk álmosak, mert a buszba az egész napot végig pihentük. És már késő este volt, azaz pontosan éjfél volt, amikor elindúltunk a géppel, és volt olyan aki aludni akart. Aztán Chuck elkezdte pattogtatni a rágóját. Utána Seb is, szal ez kész, egy bolond százat csinál.

- Ne köpködj már!! – szólt rá David Chuck-ra.

- Örülj neki, hogy köpködlek.

- Jeff nézd, ott repül a fácánod. – szóltam be neki. – Arra vár, hogy rá mássz.

- De használj óvszert! – David.

- Nehogy félig Jeff-ek és félig fácánok szülessenek. – Chuck.

- Jaja, mert akkor kopasz fejük lenne mint a tied…szal a fejük az Jeff-es lenne. Lenne szárnyuk, és Jeff-es lábaik lennének. – Seb XD Erre meg hangosan röhögni kezdtünk, szal néhány utas már-már morgott, hogy nem vagyunk csöndbe.

- És a fasz szőr vasalás az ő vérükbe is benne lenne. – Dav. XD

- Leégnének a tollai. – röhögtem.

- Örülök, hogy vidámságot hoztam az életetekbe.

- Mi is.

- Jeff ha megnöveszted a hajad, akkor kivasalom neked. – David.

- csakhogy nem növesztem meg.

- De akkor nem csak a fasz szőrödet kéne vasalni. – Seb.

- Azt is csak akkor kell, amikor zavarja Chuck-ot. – röhögött Jeff.

- Még be is vallja……..figyelitek?! XD

- Mért Chuck a lány? – én.

- Igen úgy álltalába ő a lány.

- Csak akkor vagyok én a lány, ha elfáradok. – Jeff.

- Na jó, ezt most fejezzük be….kíméljetek meg minket a mocskos részletektől, mi itt mind a nőket szeretjük! – David.

- Jól van, jól van.

- Te Daise hol van???? – Seb.

- Kutya ketrecben. – én. – Mért hol kéne lennie?

- Csak fura, hogy nem hízeleg itt nekünk.

- Ez van.

- Épp most dugja Jeff fácánját. – Chuck. XD

- Daise lány. – mondta Dav.

- Úristen, kicsi fácánom….szegénykém. – ugrott fel Jeff, és ment volna jobbra balra, de lefogtuk, hogy azért ennyire rendbontók ne legyünk.

- Jeff, Daise nem dugja meg, mert nincs neki mivel. – fogtam meg a vállát.

- És  ha beszerzett egy mű brokit?

- Az pech.

- Ki tudja miket csinálhat most szegény ártatlan kis fácánommal?! – Jeff kétségbe esetten. ………… - Na jó hagyjuk a fácánt, elegem van belőlük. – vette komolyabbra a dolgot. Még jó pár órát elhülyültünk, aztán csöndbe maradtunk, mert a légi utas kísérő is ránk szólt, meg hát valamennyire elfáradtunk a sok baromságba. Reggel 6 volt, amikor Los Angeles-be értünk, jó érzés volt itthon lenni. Közbe Pierre-nek és Miri-nek még ez a napja volt, aztán jönnek ők is haza. Kíváncsi voltam, hogy anyum hogy fog reagálni a dolgokra.