A tengerpartig versenyeztünk, majd Seb sikeresen rám esett én meg Miri-re, ő meg Davidra.

- Jeff, fenn hagytad a műfaszt!!! – visított Pierre.

- Úristen, most mi lesz?!

- Kielégületlen leszek….

- Hogy te mekkora….gonosz vagy!! – fordított neki hátat Mira.

- Csak viccelek, szívem.

- Hagyjál.

- Nem hagylak.

- Akkor ne hagyjál. – majd a könyökével „hasba bökte” Pierre-t.

- És még én vagyok a gonosz, na gyere ide!!! – majd elfutottak jó messzire a parton, már nem is láttuk őket. Én rám is rám jött a futhatnék, szal finoman seggbe rúgtam David-et, erre mi is elkezdtünk kergetőzni.

- El vannak. – állapította meg Seb.

- Engem mindig itt hagynak… - Jeff buzis feelingel.

- Ne nyafizz jeff, mert azt nem szeretjük.

- Eléggé ledöbbentek a csajok, amikor közöltem velük, hogy ismerlek titeket, igaz srácok?! – apu.

- Igen, igen.

- BEÁSTÁTOK MÁR MAGATOKAT A HOMOKBA???!!!! – ordította el magát Chuck. Közbe Pierre és Mira őrűlt sebességgel futottak visszafele és persze csupa homokosak voltak. Aztán kb térdig benn a vízbe mi is futottunk visszafele Dav-al. Aztán David rám ugrott én be a vízbe ő meg rám, elvoltunk, ott csókolóztunk a vízbe. Pierre és Miri persze már futó bajnokok lettek.

- Dúl bennettek az energia?! – Jeff.

- Jaja. – végül Pie is elkapta Mirit és begurultak a vízbe.

- Faszom kifárasztottál. – Pierre.

- Nem baj…. – lihegett Miri.

- Jah faszom, és utána meg nekem kell sokáig aludnom.

- Tudsz mást is mondani??? – Chuck. – Hol van az a kicsi valami?!

- Ott lobog a szélbe mögöttem, látod?! …..Legközelebb fel kell kötnöm, túl hosszú, leér a földre.

- Örülnél, ha olyan hosszú lenne…de nem az!! He hee.. – röhögött David.

- Te meg annak örülnél, ha fele olyan hosszú lenne mint az enyém. XD

- Fiúk, hagyjátok abba ezt kis kuki csatát. – apu.

- Igazad van. Csak semmi kukizás. – Jeff. Majd beültünk a tengerbe, a sört is betettük a vízbe, hogy hűtve maradjon és ott dumáltunk tovább. Hajnalig ott rohadtunk lenn a parton, majd valamikor hajnali 3-kor visszamentünk a szállóba. Reggel mindenki fenn volt, csak anyu és apu nem, de hamar felkeltek, ugyanis, Pierre és Jeff megint műbroki showt tartottak.

- Jaajjj Jeff nem ott, kicsit lejebb…. – jött Pierre hangja a kanapé mögül.

- Itt???

- Feljebb…igen ott. ÁÁÁÁÁÁÁHH KIRÁLY VAGY, TE FÉRFI ÁLLAT, ÁÁÁÁHH!!!! –persze ezt most 2x hangosabban és visítósabban csinálta mint a múltkor. Mi csak ott álltunk és röhögtünk.

- Már megint kezdik?? – jött ki anyu a szobából.

- Igen.

- ÁÁHHH JEFF!!!

- Kész buzik.

- AAAHH GYITE PACI…EZ AZ PIERRE, JOBBAN, OHH IGEN!!!

- Én inkább visszamegyek a szobába. – röhögött anyu majd visszament és a fejére húzta a takarót.

- ÁÁÁÁHH JEFF, LASSÍTS NEM BIROM A TEMPÓT…OHH ÍGY JÓ…..  majd szépen lassan mind odagyűltünk a kanapéhoz, és hát nem is csináltak semmit csak egymás mellett ültek, inkább elmentünk és úgy tettünk, mintha nem is láttunk volna semmit, csak röhögtünk. Erre egyszer csak elkezdett nyikorogni a kanapé.

- ÁÁÁÁHH NEM SZÁLLTOK BE???!!! JEFF… IGEN JÓ VAGY!!!! BABY, MA EGYÜTT ÜNNEPELJÜK A KARÁCSONYT!!! – mi már fetrengtünk a röhögéstől. Apu is röhögött, a két srác műsorán, anyu meg akaratán kívül is hallotta. Majd egyszer csak elrepül a műbroki, egyenest Chuck ölébe, ugyanis a falnak támaszkodva ült a földön.

- Fúúúúújj vigyétek innen!!! – ugrott fel Chuck, majd elkezdtünk focizni vele. Pie és Jeff is beszállt a fociba, majd egyszer csak Seb túl nagyot rúgott és anyu épp mászott ki a takarója alól és pont az arcába csapódott.

- ÁÁÁáá ez csíp, ti hülye állatok…..Fúúúj vigyétek innen ezt az undormányt, amit ki tudja, hogy ez a két beteg barom hova dugdosott, nekem meg a számba repül. – mi már a fejünket meg a hasunkat fogtuk a röhögéstől.

- Sok helyen volt már az. – Pie.

- Ohh mit meg nem tudunk. – Chuck.

- Fúúújj Mira, ti ezt használjátok?! – mosolygott apu.

- Neem, én beérem az igazival.

- Wooohhoo, mást nem árulsz el?? – Jeff.

- Jeff, tudjuk hogy te alkalmazni akarod Chuck-on a technikát.

- Milyen pózba csináljátok? – Seb.

- Ahogy épp kedvünk van. – Mira.

- És mi a kedvenced??

- Anyád.

- Huhh itt van anyám?!

- Csak szólj ha üzenni akarsz neki valamit majd én átadom. – mondtam, majd beugrottam az ágyba.

- Anyám kijönnél onnan?? – Seb.

- Ünnep rontó vagy….pedig már alig várta, hogy hármasba legyünk!! – Mira. – Pie is beszállhatott volna.

- Persze, hogyne, hogy Seb anyjának a lottyadt picsáját nézegessem?!

- Nem valami mást kellett volna csinálnod. – én.

- Felejts el, nem vesztem az ártatlanságomat!! – mondta Pierre miss picsaként. – Csak tiszta gondolataim vannak.

- JAAJAJJ szakad a plafon, minden percbe kizárólag tiszta gondolataid vannak. – Chuck.

- Úgy van!

- Ezt nem mondtam volna… - david.

- Jó van neked, nem is lehetnek annyira olyan gondolataid, elvégre nincs ott az a lábad között aminek ott kéne lennie. – Seb.

- Nem, mert Pierre leharapta. – Chuck.

- A kurva anyádat….. – elkezdtek kergetőzni a szobába, mint a hülyék, utána egymást dobálták a műkukival. Aztán amikor megunták elmentünk reggelizni, meg egy csomó helyre.

- Héééy gyerekek, itt lehet jót kirándulni, elmegyünk? – anyu.

- Menjünk!! – értettünk egyet, majd visszamentünk a szállóba, csináltunk enni, meg inni, meg felöltöztünk pólóba meg rövid, vagy halász gatyóba, azt mehettünk is. Egész jól elvoltunk, anyuékkel a fiúk végig dumálták az utat, hoztak magukkal sört is, alap ellátmány. Mira szereti, szóval ő ivott a fiúkkal. Én meg nem. Anyu meg a tetkójába gyönyörködött. Apu meg Seb-el röhögcsélt. Igen azért akárhogy is nézzük nem voltak öregek a szüleink. És hát bevoltak savanyodva a munka miatt. Már egy tök erdős kietlen részen sétáltunk turista vonalon amikor egy ház előtt sorba ledobtuk magunkat. Egy nagy kerítés elé, mint a libák szépen sorba leültek a fiúk meg mi is, anyuék elvoltak. Majd egyszer egy marha nagy birka ordítás jött a hátunk mögül, Chuck és Pierre annyira megijedtek, hogy ki ugrottak a föld útra.

- Hülye birkák! – Chuck.

- Azt hogy Bee-eeznek… - röhögött David.

- XD mintha hánynának… - röhögtem.

- Zombi birkák. – erre Pie elkezdte őket utánozni, és a birkák válaszoltak is rá. De tényleg nagyon röhögősek voltak. Aztán megint mentünk tovább, sok volt az energia, egy jó darabig anyuék kivételével, egyfolytában birka hangokat adtunk ki. Elvoltunk.

- Pierre, mikor találkoztatok ti apuékkal?? – kérdezte Miri.

- Kb 5 éve találkoztunk vele Chicago-ba, Pat-et védte egy ügybe.

- Ohh 5 éve… kis szarosok voltatok még.. – mosolygott Miri.

- Igen azok, de nem annyira. De ti is kicsi picsácskák voltatok.

- Jaja. – majd az út hátra lévő részébe jól elvoltunk. Valami vendéglőbe mentünk.