Elköszönünk Pete-től de úgy hogy vörös fej és a könnye mindenkinek folyt méghozzá patakokban, annyira nevettünk még így 1 óra múlva is. Ahányszor Chuck-ra néztem és evvel mindenki így volt persze KIVÉVE a szülőket... elkapta a röhögő görcs. Különben a szüleink arca is nagyon nagy szórakozást nyújtott mind a kettőnknek. Cseppet se voltak kiakadva áhhh dehogy is xD Már vagy 5 perce sétáltunk néma csöndben, Chuck a gumifiúját otthagyta Pete-nek mivel neki már nincs rá szüksége...

Elől mentek a szülők, aztán mi utánuk persze végig szórakozva az utat-egymást lökdöstük meg minden, szal a feltűnés megvolt ismételten xD

- Nah és Chuck- ment oda a doboshoz Seb- a lompos már eredeti állapotában van??

- Igen!- mondta unottan Chuck

- ÉS h csináltad, hogy 5 perc múlva vissza is jöttél a klotyóról??- kérdezte Pierre

- Ilyen kérdést Pierre, tuti kiverte!- vágta rá David

- Azé Chuck figyelembe vehetnéd, Pete-et szegény most takaríthatja a gecidben úszó férfi klotyót!

- EBBŐL ELÉG!- mondta ki hangosan apa és megállt az utca közepén- 2 perce vagyunk a szállótól fogjátok be, nem érdekel senkinek se... az izéje! Szal kuss, van!!!!!!- mondta mi meg csak néztünk rá de nem foglalkoztunk vele elkezdtünk énekelni az I’d do Anyting-et :D

A szállóba visszaérve, mi felmentünk a szállószobába, anyu és apu meg menekülőre vette tőlünk az útjukat, a tengerpartig meg se állhattak ott sétálgattak és beszélgettek:

- Te James, nekem ez nem tetszik. Nem tetszik, ahogy a lányok viselkednek, műfasszal játszanak, geci a legkedvesebb szavuk meg hogy fasz! Ez mind a fiúknak köszönhető.

- Mattie a lányok szerintem mindig is ilyenek voltak egymás között, csak mi nem vettük észre!- próbált minket apu védeni

- Ők az én lányaim...

- A MI lányink és...

- hidd, el nálam jobban senki se ismeri őket!- akadékoskodott mások szavába vágva- 2 hétre jöttünk itt vagyunk 5 napja és totál káosz, mind a két lányunk kiszökik éjjel a másikról mit sem sejtve, hogy az is elment és a tengerben dugnak!

- de te sem gondolhatod komolyan hogy a lányok...

- nem gondolom, TUDOM!!!!- mondta határozottan

- Jajj és ha igen akkor mi van Mattie??- torpant meg apu- nekünk, amikor te 18 voltál már gyerekünk volt! Most mit akarsz?? Azt hiszed, hogy így te most 36 éves fejjel én meg 38 évessel máshogy csinálnám???

- Nem tudom!- suttogta

- Én meg határozottan tudom, hogy IGEN, ők is olyanok, mint mi voltunk fiataloknak!

- Te is a haverjaiddal, műfasszal játszottatok?

- Ezek a fiatalok már mosok mások, mint mi voltunk, de ők szeretik egymást nagyon ezt még a vakok is észreveszik! Ahogy Pierre ránéz Mirára, meg David Amy-re! A tekintetükbe van írva hogy ők egymásnak lettek teremtve!

- De én nem akarom ezt észrevenni, nem akarom, hogy a lányaink holmi kis rock zenészeknek legyenek a feleségei egyszer, és igen is, egyszer ők is ügyvédek lesznek!

- de nem erőltetheted rájuk a te akaratod, ez az ő életük!- próbálta apa megfűzni

- Nem kell rájuk erőltetni, mennek majd maguktól is az egyetemre jövőre!

Apu már nem érezte ezt úgy hogy megnyerheti a csatát anyuval szemben, nagyon is nem, tudta ha valamit a fejébe vesz úgy lesz... Bárki bármit mondd és csinál... annak úgy kell történnie! De ez mind ez csak azért mert ő így gondolta..... tipikus ügyvéd hajlam!

Mi meg mentünk a lift felé ahogy beszálltunk David a falnak nyomott és megcsókolt én meg magamhoz öleltem, nem tom mi volt velem de a sírás kerülgetett úgy éreztem valaki már megásta a síromat helyettem és valami nincs rendben! Nos amikor felmentünk épp nagyon elvolt mindenki. Jeff Seb-en röhögött. Pierre boxerbe rohangált, ugyanis fürdeni voltak Miri-vel. Elvoltak David meg én is csatlakoztunk a hülyéskedéshez. Elvoltunk. Pierre gatyája a kanapéra volt letéve. Chuck az vele ugrált, jól érezte magát. Majd ledobta magát a kanapéra, Pierre gatyájára ült rá véletlen és valami megnyomta a seggét. Majd megnézte hogy mi az, a viagra volt a zsebében.

- Ki akar kávézni??? – kérdeztem.

- Akarok!!! – jött egyszerre néhány válasz.

- Héé, most ki akar kávét?

- Jeff vagyok!

- Pierre is szeretne!! – mondta Pierre.

- Én is!! – Mira. – Tejesen.

- Jóó. – majd elkezdtem kitöltögetni. – Kész van! – mondtam majd kiültem az erkélyre dumálni a fiúkkal, azaz David-al, meg Seb-el. Persze meg se hallották amikor szóltam hogy kész a kávé, így Chuck kihasználta az alkalmat, hogy Pierre kávéja egyedül volt. Kb olyan 4-5 bogyót kevert neki bele, míg ő csak 2-őt kapott. Majd ment mindenki a kávéért. Pierre meghúzta, és olyan fejet vágott mint aki rosszul lesz, Chuck megijedt, mert azt hitte, hogy a viagrát érezte meg benne.

- Amy, mért nem tettél bele cukrot?

- Mert a múltkor is lenyelted.

- Az akkor volt. - majd keresett bele cukrot. És pár perc múlva megitta az egészet. Utána mindannyian le a kanapéra tv-t néztünk. Egyszer csak azt veszem észre, hogy Pierre egy párnát rak magára, de senki se foglalkozott vele. Mira a vállára dőlve nézte a tv-t, majd 1-2 perc után elkezdett néha így nyögdécselni, meg lihegni.

- Valami bajod van? – Jeff.

- N…n..nem semmi. – majd megint elkezdet nyögni, de inkább ráköhögött, hogy ne halljuk, hogy vmi nincs túl jól neki. Párnástól együtt elment a fürdőszobába.

- Ebbe meg mi ütött?? – Seb.

- A gyógyszerek csodákra képesek. – mosolygott Chuck, persze halkan mondta, és Mira és én meg se hallottuk.

- Pierre már lehúzta magát a wc-n?! – Miri. Majd felállt és elindult a fürdő fele. Bekopogott.

- Mi van?? – jött ki Pierre hangja, kissé fájdalmasan. A fiúk a kanapén szakadtak a röhögéstől, meg én is.

- Mira vagyok, engedj be légyszi, mi bajod?!

- Nem akarom hogy megbotránkozz.

- Tudsz te még olyat, amin megtudnék botránkozni?

- Nem, vagy lehet,…nem tudom. – majd egy kis rábeszélés után beengedte. Nem hallottunk semmit se csak annyit, hogy Miri elröhögi magát.

- Mondtam, hogy röhögni fogsz.

- Nah de mitől, azt ne mondd hogy izgattam a válladat, hogy ráfeküdtem, többet hozzád se érek. – röhögött Miri.

- Nem, nem attól, ez valami más. Tudom is hogy mi, mert nagyon röhögnek odakinn.

- Most már nekem is leesett. – röhögött Mira. Közbe visszaértek a szüleink. Pie, meg bemérgesedett.

- A jó kurva anyátokat, melyiktek volt ez gecii???!!! – rohant ki ordítva a fürdőszobából Pierre, persze egy szál türcsiben, felálló fasszal. Anyu és apu megbotránkozva néztek, de ez a botránkozás nagyobb volt, mint eddig bármelyik.

- Minek jöttél k……. – szaladt ki utána Mira. Itt nagy röhögés kitört, a szüleink meg úgy néztek, ahogy még soha.

- Öhöm…köhöm..bocsánat.. – ment vissza Pierre a fürdőbe.

- Nekem ebből elegem van!! – mondta fennhangon anyu, mire mi is abbahagytuk a röhögést.

- Anyu, ez nem úgy van, ahogy képzeled. – kezdte el Mira.

- Nem érdekel!!!!

- Mattie, hagy mondja el. – mondta apu.

- Ajánlom, hogy jó magyarázat legyen.

- Szóval az úgy volt, hogy Chuck-ot az étterembe Pie beviagrázta.

- Igen azt tudjuk. Egyszerűen elviselhetetlenek voltatok, undorítóak, a pofámról leégett a bőr miattatok!! – kiabált anyu, közben Pierre a fürdőből hallotta, hogy mi mit veszekszünk.

- Dee még nem mondtam végig!!! – emelte fel a hangját Mira.

- Kíváncsian hallgatunk. - apu.

- És Chuck mérges lett, és most visszaadta Pierre-nek. – nézett Mira Chuck-ra.

- Igen. – helyeselt Chuck.

- Ti, pedig rosszkor jöttetek. – álltam a nővérem mellé. Közben Pierre már ruhában szépen sunnyonban lopakodott a szobába.

- Akkor is undorítóak vagytok!! – anyu.

- Jó, ha ennyi, akkor megyek Pierre-hez. – mondta Mira, majd bement a szobába, mert látta a tükörben, ahogy megy a szobába. Anyu és apu, pedig elvonultak beszélni.

- Kicsim, minden ok? – Miri.

- Attól függ, hogy értelmezzük a kérdést. – mondta és a lába közötti pontot fogva, nyögve ült az ágy mellett.

Kicsivel később bekopogtam nekik.

- Csak akkor gyere, ha nem veszekedni jössz. – szólt ki Mira.

- Csak én vagyok. – nyitottam be. - Helyzet?

- ……… - csak a szájukat húzták, szegény Pie ott vergődött a földön, és nem tudta eldönteni, hogy jajjongjon vagy röhögjön.

- Chuck feladta a leckét. Szal üzenem neki, hogy ha nem fogok tudni sexelni miatta, akkor megkeserüli. – mondta Pie és még mindig nem tudta, hogy röhögjön magán, vagy potyogjanak a könnyei.

- Nekem van egy ötletem, ami tuti jó! – majd Mira kézen fogott és kirohantunk a szobából.

- Nah hogy van a csődör?? – röhögött David.

- Ez nem vicces. Hol van Chuck?? – én.

- Itt vagyok babám, mi a gond?!

- Nem kellett volna ennyit adni neki, te hülye, azóta is azzal szenved. Pisilni se fog tudni, nemhogy dugni.

- Hogy ityeg a fityeg??! – jött ki anyu a szobából és ezt akkora undorral mondta, hogy Miri-nek betelt a pohár.

- KIBASZOTTÚL JÓL VAN, MI A FASZ KÖZÖD VAN HOZZÁ???!!! – ordította Mira, majd a szoba felé vette az irányt.

- Mira Harper!!!!! – szólt utána apu.

- Igaza van, menjetek már el partra sétálni, SENKI SE KIVÁNCSI RÁTOK!!! – küldtem el őket finoman szólva a picsába. Majd bementünk Pierre-hez.

- Ez az igazi. – mutatott Mira egy nagy zacskó jeget.

- Neem…nem..nee. – Pie. Miri meg se hallotta, hanem szó szerint odadobta, persze nem akarta.

- A kurva éééélet!!!!! – sikoltotta Pierre, hogy a szobából is kihalattszott és a fiúk bejöttek. – Most már tényleg nem fogom tudni használni semmire se…

- Bocsika…ne haragudj….

- Semmi..

- Mi az, már diótörőt is játszotok? – Seb.

- Meglehet. – röhögött Pierre. – Ezért még megöllek Chuck.

- Lehet túlzásba vitted…. – Jeff.

- Sorry.

- Sztem, ezen egy dolog segít csak. – mondta David, majd halkan mondta, amit mi is hallottunk.

- Hogyan..ha most azt kéne, meghalnék! – Pie.

- Akkor már csak az marad.

- Mi addig nem is zavarunk. – indultunk el mindannyian az ajtó felé.

- Most vicceltek, akkor se fog menni?!

- Akkor vetkőzzön le neked Mira.

- Hülye vagy Seb.

- Mind1, hagyjuk, majd magától lecseng, inkább ne segítsetek. – nyögött Pie.

- Okés. –majd kimentünk Miri maradt benn csak. Lehetett úgy este 6 amikor Mira már majdnem elaludt Pie mellett. Aztán úgy 7 óra tájba jött ki Miri.

- Nah mi van a műszerrel?? – én.

- Alapállásba került.

- Na végre. És Pierre? – Jeff.

- Ott jön. – persze a járás úgy ment neki, hogy kicsit terpeszbe ment. És most már ő is röhögött, meg mi is.

- Hülye állatok vagytok! Szerencséd Chuck, hogy most nem tudok rendesen futni.

- Lányok, beszélni akarunk veletek, üljetek le. – jöttek ki anyuék a szobájukból, nagyon komoly fejjel és tudtuk, hogy semmi jó nem fog ebből kisülni. És igazam volt, hiszen azaz érzés, ami a liftbe velem volt, az újra előjött.