- Szóval, arról van szó, hogy most rögtön összepakoljátok a cuccaitokat és kiköltöztök a fiúk mellől!! – anyu, nagyon mérgesen.

- Miiii?? – néztünk össze mindannyian.

- Hát tudd, meg mi nem megyünk sehova!! – akadtam ki.

- De még mennyire hogy mentek! – apu.

- Örüljetek, hogy nem megyünk haza!! – anyu.

- Egy pillanat, de nekünk ők a barátnőink és jogunk van hozzá, hogy velük legyünk! – szólt közbe David.

- Neked itt senki se osztott lapot! – anyu.

- Ne beszélj így David-al!! – háborodtam fel még jobban.

- Úgy beszélek, ahogy akarok!!

- Héé, álljunk már meg egy pillanatra, most mért kell őket kitiltani mellőlünk? – Pierre.

- Mert nem akarjuk, hogy olyan undorító szörnyegetek legyenek, mint ti!!!

- Mi se vagyunk azok!

- Neem, ti egyenesen elviselhetetlenek vagytok, patkányok egytől egyig!!

- Mattie, azért vegyél vissza magadból!! –szólt rá apu, ugyanis ő minket védett.

- Engem nem érdekel, nem megyek sehova! – állt fel Mira a kanapéról, majd megfogta Pierre-t és húzta magával.

- MIRA!!!! Megállj!!!!

- Nekem te nem parancsolsz, nagykorú vagyok!!!!!!

- Nekem se!! – vittem magammal David-et.

- Ha most nem jöttök, vissza azonnal megyünk haza!!!! – ordította anyu. Nagy nehezen visszamentünk, de nem csak a hajunkat téptük volna, de egyenesen leütöttük volna anyuékat.

Nagy nehezen kiköltöztünk a szobából, együtt voltunk. Persze eléggé bánatosak voltunk. Majd olyan éjféltájba megnéztük, hogy anyuék alszanak-e, és amikor biztosak voltunk benne. Elmentünk a tengerpartra a srácokkal, mindannyiukkal. Hajnalba értünk vissza megint, én David szobájába mentem, és megint nagyon jól elmélyedtünk egymásban. Pie és Miri is együtt aludtak, de Pierre akció képtelen volt. Reggelre meg visszamentünk a saját szobánkba.

Így ment ez több napon az az éjszakán keresztül, hogy nem sokkal visszaérkezésünk utána aludni sok időnk nem volt... sőt mondhatnánk úgy is SEMENNYI SEM VOLT!

Egyik este egy ilyen este után, pontosabban ez volt a 4. ilyen este, hogy eltiltani próbáltak minket tőlük, de hát nem ment. Bent ültünk Mirával a szobánkban és beszélgettünk:

- Tönkretették az életem!- mondtuk egyszerre Mirával mikor ágy elé leültünk és csak magunk elé bámultunk

- Elvették tőlünk azokat az embereket, akik végre olyanok voltak, mint mi és szerettük őket, végre találunk olyan pasit, aki nem a bankkártyát látja bennünk és mi lesz? Eltiltanak tőlük!

- Nah igen!- mondta Mira- de ha még valami egetverően nagydolgot csinálunk, most a viselkedésünkért tiltanak el tőlük, sose tudták milyenek vagyunk... de ma MEGTUDJÁK!- mondta idegesen Mira és tudtam mire gondol... éreztem mi tombol benne is, talán az ikrek közötti kötelék.

Vidáman összecsaptuk a tenyerünket,  és nevettünk:

-Ez nem ér! Nem ér, amit csinálta velünk!- mondta Mira- De ma megtudják kivel kezdtek ki...!