Fogtuk magunkat a nővéremmel kézen fogva kisétáltunk a szülőkkel együtt lakott, lakosztályunkból. Egyenesen a srácokhoz tartottunk és nagy meglepi hatásos belépőt terveztünk meg is volt, jól kivágtuk az ajtót és a srácok nyakába ugrottunk:

- Hát ti még nem alszotok??- kérdezte Pierre tőlünk

- Úgy nézünk ki, mint akik alvajáróak??- kérdeztem tőle nevetve- Ennyire David ne örüljél!!!- nevettem még mindig aztán magamhoz öleltem

- De ebből baj lesz lányok!

- Baszok rá!- mondtuk Mirával egyszerre

- de....- jött David én meg elé álltam a szájára rakta az újamat

- Psszzz...- csókoltam meg, teljes mértékben befogtam a száját- Talán nem szeretnéd, ha veled lennék este??- kérdeztem tőle

- Ez most komolyan kérdés volt??- kérdezte oan hülye képet vágva

- Tudod mit?? Nem! Nem volt kérdés... hanem kijelentés???

- Ez is kérdés volt!?- kérdezte xD

- Apád fasza...- mondtam idegesen még is röhögve

- Mi van az is megvolt??- kérdezte Chuck- Végig mész a Desrosiers családon?? Jah bocs már végig mentél!- mondta éppen kettőnk között állt így David egyik oldalról én a másikról, fejbe vágtuk a dobost, aki most 2 kezével fogta a fejét- Kegyetlenek vagytok!!!- mondta nekünk

- Te meg szemtelen!- mondtam neki

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHH!! NINCS SZEMEM!!! AMY KIVERTE MEG DAVID!!!! SEGÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍTSSSSSSÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG!!!!!!!!!

- Amy kiverte?? ÉS még David is?? EZ FELHÁBORÍTÓ!!- mondta Seb

- Mi ez az éktelen ordibálás??- jött ki Mira eléggé kócosan Pierre szobájából egy felsőben Pierre meg alsógatyában ... Bocsánat BOXERBEN :D

- Ki verte ki??- kérdezte Pierre, ki mást érdekelhetne persze ez a téma, ha nem őt hogy éppen ki vert ki és mit xD

- Titeket már megint dugás közben zavartunk meg hogy ennyire fel vagytok háborodva??- kérdezte Seb

- Jajjj Pierre téged is csak az izgat ki verte ki!- jött ki Jeff a fürdőből kezében a hajvasalóval- David miért hagyod ezt mindig elől??- emelte fel a hajsimítót

- BAZZ KI!!!!- fogta a buksiát- Már megint összefaszoztad a hajvasalóm?? MEGÖLLEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!- kiabált David és elkezdte üldözni Jeffet, de aztán meguntam egyszer, amikor mellettem rohant el, elkaptam Dav karját

- Ebből drágám elég volt!!- mondtam neki- Menjünk, aludjunk, azt hiszem holnap hosszú napunk lesz!- ő csak bólintott bementünk a szobába mentem volna be a fürdőbe, hogy megmosom az arcomat ő az ágyon ült és elkapta a karomat és magához húzott én meg az ölébe ültem  és csókolóztunk valahogy aztán az arcmosás és a csókolózás is abbamaradt egymáshoz bújtunk és elaludtunk. Reggel 9-kor viszont oltári ajtócsapódásra ébredtünk fel, vagyis riadtunk fel.

-AMY MIRA!! IDEGYERTEK AZONNAL!!- kiabálta el magát anyánk, idegbeteg módjára

- Mi történt??- jött ki idegbeteg módjára Chuck aztán meglátta a szülőket- Maguk meg mit szeretnének itt??- kérdezte tőlük - Korán van, ismerik az órát??? Ilyenkor még minden normális ember alszik...- órát keresett aztán megnézte a telefont a közeli kisasztalon- hajnali 9kor!!!???

- azonnal rángassad ide a semmire kellő lányokat?

- Mit csináltak megint??- kérdezte Seb még mindig a kanapéról, hehe, tuti ott elaludt az este

- Hol vannak, Sebastian!?? Mondd meg!- mondta apa ekkora én már ott álltam az ajtóban nem akartam kimenni, de ekkor kimentem nem akartam, hogy még jobban a srácok falazzanak nekünk, Mirával egyszerre jöttünk ki a szobákból, örültem, hogy nem csak én gondoltam így. A fiúk már eleget tettek értünk így is. Mirával összenéztük tudtuk, hogy ez itt a vége a játékunknak, amit eddig űztünk a srácok háta mögött, tudtuk, hogy ezen a reggelen eljön a vége ennek.

- Elég volt!- mondtuk ki Mirával egyszerre- Elég volt ebből!- mindenki hírtelen csöndbe maradt anyu éppen nyitotta volt ki a száját, de felemeltem a kezem és intettem neki hogy most kérhetném, csöndbe legyen, rögtön csönd lett, tudtam, hogy ez hatni fog, mert a bíróságon is így van, ilyenkor csönd van. A srácok is csöndben néztek ránk érdeklődve

- David és Pierre, kérlek, titeket öltözzetek fel, ne pizsiben üljetek itt legalább ti ne!- mondtam

- Pierre ez jó lenne!- mondta neki Mira és a srácokat megcsókoltuk, mi meg ott bugyiban és egy felsőben leültünk a szülőkkel, a többi csapattagot megkérték valamerre menjenek el. 5 perc múlva mindegyik elhagyta a szobájukat, kivéve Pierre-t és Davidet a fiúk közül. Nem hogy inkább átmentünk volna a mi szobánkba nem, mi ott akartuk valahogy és senkinek se jutott eszibe hogy nálunk is lehetne, valahogy ezt így természetesnek éreztük. ott ültünk a nappaliba Mirával a srácok kezét fogtuk, remegtünk tudtuk hogy ezt megkell tennünk, még mielőtt elrángatnának minket innen.......

- Szóval lányok s fiúk hallgatunk titeket! Érdekelne a mondókátok!- mondta Apa anyut kicsit lenyugtatva, aki csak a kezét összeszorítva fogdosta a másik kezével... kész idegbeteg volt

- Hát akkor...- mondta Mirám

- Lányok hagy kezdjük mi!- mondta Pierre és David

- Rendben! Hallgatunk akkor titeket!- mondta anya is, végre megszólalt azóta amióta úgy fejvesztve ordított... azóta egy kicsike nyugodtságot éreztem a hangjában

- Szóval lehet, hogy mi nem éppen a legpédamutatóbbak vagyunk...

- Az biztos!- mondta annyi eléggé hallhatóan, de Pierre és David úgy csinált, mint aki meg se hallotta

- De a szívünkben csak a lányoknak van hely, nagyon szeretjük őket! Velük minden más, más egy vacsora más egy beszélgetés más minden!- mondta David

- Más, ahogy egymásra nézünk, mi télleg szeretjük őket TISZTA szívünkből és ezek nem csak üres szavak!- mondta Pierre

- Igen ez így van, Amy nekem többet jelent, mint az eddigi kapcsolataim, sokkal többet, ez csak, ahogy minden van körülöttünk sokkal több egy kimondott szónál, mint hogy...

- Szeretet vagy, hogy Szerelem!- mondták a srácok egyszerre mi meg télleg köpni, nyelni nem bírtunk ezektől a szavaktól, szívünkbe és a lelkünkbe hatolt, de persze evvel a szülők csak egy pillanatra voltak így... aztán észhez tértek és mondták a kis mondókájuk és azokkal a kérdésekkel álltak elő amit tudtunk hogy régóta ez b@ssza a csőrüket

- Fiúk ez szép és télleg nagyon becsülendő, mert kevés szerelem van, ami szívből jövő és a lelkünkig hatol! De mi lesz akkor, amikor ti turnéztok és a lányoktól messze lesztek?

- Velünk jöhetnek, egykét állomáson velünk lehetnek, kirepülnek hozzánk, velünk jönnek egy darabon! Nem azt jelenti, hogy akkor a végleges elszakadás több hónapra, amíg mi a világot járjuk!

- Mi meg várnánk őket otthon, és minden a legjobb lenne utána! Egyszer hazajönnek és...

- és... lányok vegyétek észre, hogy IGEN EGYSZER hazajönnek, de kitudja, hányszor csalnak titeket meg, ROCKEREK az isten szerelmire és ilyen életet élnek, azt hiszitek, hűségesek lesznek?? Azt hiszitek, azt fogják számolgatni a kis naptárukban a turnéállomásos mellett még hányat kell aludni, hogy Amy-t vagy, hogy Mirát lássam???- kérdezte anyu ezt immár eléggé ingerülten, de nem kiabált csak ingerült volt nagyon is. – Lányok próbáljatok felnőni, nem így van! Kitudja, hazajön, veled fekszik akkor egy ágyban, de a turné alatt hány másik lánnyal feküdt minden este le másikkal mikor hogy... nem fogod soha se tudni!- mondta a mondókáját és mi megint csak nem bírtunk megszólalni a nővéremmel.

Nem bírtunk mivel, éppen hogy felocsúdtunk abból, amit a srácok mondtak ez volt a meleg zuhany már ránk is zúdították a hideget... Megkaptuk a hidegzuhanyt elég rendesen

- Lányok menjünk!- mondta apa

- De...- mondta David és Pierre

- Semmi, de fiúk... Semmi, de nincs itt, csak tények vannak!- mondta apu mi meg akartuk őket csókolni, de apu és anya nem hagyta megragadták a karunkat és kihúztak minket a szobából... el a srácoktól és berángattak minket a sajátunkba beültünk a szobánkba Mirával és könnyek közepett próbáltunk megvitatni, hogy mit csináljunk, mi legyen ezután aztán eljött az este a szülőkhöz hozzá se szóltunk úgy csináltunk mintha ott sem lennének! aztán este amikor beszélgettünk a szobánkban Mirával az ágyon ülve egymást bámulva és nem tudtuk mitévők legyünk egyszer csak kibukott belőlünk ugyan az a kérdés ugyan abban a pillanatban, hát hiába, ikrek vagyunk mind a kettőnket csak az izgatta hogy: Mi legyen akkor?? Mit csináljunk??

Ez egy jó kérdés... vajon mennyit lehetne vele nyerni, ha tudnánk a választ?? Tuti hogy egyvalamit lehet, nyernénk, ha jól sülne el a dolog akkor az lenne: A SZERELEM... szerelem és a boldogság lenne az... de hát nem tudjuk... nem tudjuk, mi legyen, és mit tegyünk, mi lenne a legjobb...