1. rész

2002. augusztus. az idő. Magamról: a nevem Alexa. Alex-nak, meg sakálnak szoktak becézni. Szőke hajam van. 19 éves vagyok. Van két nagyon jó barátnőm, Szasza, az igazi neve Sondra, csak mi Szaszának becézzük. És Karen. Ottawa-ban élünk. És mind 19 éves szőke csajok vagyunk. Ha már itt tartunk van egy sikeres, befutott bandánk Singing Wolfs a neve. Magyarul (kb)éneklő farkasok. Pop-punk féle zenét játszunk, rengeteg bandához hasonlítanak minket. Pedig nem lehet, teljesen eltérő zenét játszunk pl a Simple Plan-től, vagy a GC-től stb. Jó mind1, egyébként nagy SP rajongók vagyunk. És nekem uncsitesóm Jeff, a Simple Plan gitárosa. Nah, abba hagyom a rizsázást.

Reggel 10 óra tájba van az óra (ezt jó megaszontam) Karen hifijébe ordít a GC (good charlotte), Szasza és én pedig az ágyon hasalunk pólóba és sortba és az esti pizzánkat zabáljuk. Karen egy panelbe él a szüleivel, de senki nincs itthon nála, mi meg itt aludtunk. Jó fej szülei vannak.

- Fúújj, ehe, találtam egy gombát a pizzámon. - dobtam le róla a dobozba, utálom a gombát.

- Ohh mekkora tragédia.

- Te Karen, nem fog feljönni a nénike, hogy halkítsd le a zenét? - Sondra.

- Nem, de nem is érdekel.

- Jajj csajok, annyira nincs kedvem hazamenni…… - szenvedtem. Nem szerettem otthon lenni, mert az anyám sajna iszákos, és örökké balhézik velem, apum meg nem él velünk. Az öcsémet anyu nagyon szereti, de engem nem.

- Pedig muszály, két napja nem voltál otthon. - Szasza.

- Jah, hoztam is egy csomó cuccot.

- Attól, függetlenül, hogy sok cuccot hoztál, ma mégis laza vagy. - Karen.

- Tudom. - mindig mondják, hogy én vagyok legszebb sakál a csajok közül. Egyébként én vagyok az énekese a bandának, meg az egyik gitárosa, basszus gitáros. Szasza a mellékvocal-os és a vezető gitáros, Kar (karen) pedig a dobosunk.

- Csajok, csajok, felteszem a vidinket az oldalunkra!! - Szasza.

- Amit Pete csinált rólunk?! - én. (pete a menedzserünk, de lecseréljük)

- Azt, azt.

- Ok, tedd ki. - a bandánk egy idős az uncsitesóm bandájával az SP-vel. Nekünk is van már egy albumunk, egész Canadába ez a van toplisták élén. Az SP-vel együtt. “A little time” - egy kicsi idő, ez a címe az albumunknak, bár foggalmam sincs mért ez. Ebbe az albumba, sokféle eltérő témák vannak egymástól, felnőtteknek is szól és fiataloknak is szólnak a számok. A legfőbb az hogy ha úgy érzed rizsáznak neked, v. “bántanak” akkor állj a sarkadra.

- Cset? - én.

- Ok. - majd felmentünk szét szivatni a népet, kitalált nevekkel, utánna meg a saját csetünkre, dumálni a rajongókkal. Rengeteg rajongónk van, mint Jeff-éknek, egy félévbe, eddig csak 50000 levelet kaptunk fejenként.

- Nah csajok, hazamegyek. - mondtam, majd megcsináltam a hajam, egy kis smink, normális ruha és elhúztam haza.

- Merre voltál, kisasszony?! - anyum berúgva mint mindig.

- Karen-nél.

- Mondtam, h a suli legyen az első. Nah, húzzál a szobádba! - parancsolt rám, általába engedelmeskedek neki, mert néha meglendül a keze. És hát Canadába 21 éves korodig fiatal korúnak számítasz. - Akarsz vacsorázni, átokfajzat?! - kérdezte este fele.

- Igen. - majd elindúltam lefele.

- Milyen jegyet hoztál ma?

- Anyu, még csak aug. van, nincs suli.

- Ohh télleg, ez is miattad van, megszédíted az embert. Vacsora után mosogatsz, porszívozól, és kidobod az üres üvegeket.

- Deni a soros. (öcsém)

- Szarok rá! *egy pofon hátúlról*

- Mégegyszer megütsz nem csinálok semmit!! - nehogymá fölém kerekedjen. - kaja után kivittem az üvegeket, utánna felmentem a szobámba. Egy nap eltelt viszonylag jól. Izgatottak voltunk a csajokkal, hisz indúl az augusztusi turné. Megyünk Quebec-be, Washington-ba, New york-ba, Los angeles-be, meg Dallas-ba. Ez másfél hetünkbe fog telni.