Amikor eljött a turné ideje, gyorsan összepakoltunk, feldobáltunk mindent a turnébuszra és irány Quebec. Aztán a koncert és így tovább, sokan jöttek a koncertekre, sok rajongónk volt. Jah és azt persze nem is említettem, hogy mindhárman remek táncosok vagyunk. Valahogy az évek során külömböző táncokat sikerült tanúlnunk, tudunk discot (ez tényleg egy tánc műfaj) és street dance-et. Néha ezekkel is fellépünk. Nagyon jól elvoltunk így hárman, jobban nem is lehettünk volna. És a turné is nagyon jól sikerült. Közeledett september amikor hazamentünk.

- Nagyon boldogan fogunk asszem erre a turnéra visszagondolni. - Karen.

- Az tuti, nagy siker volt. - Szasza.

- Naná és ami legjobb, h újabb rajongóink is vannak.

- Jah. - majd szétváltunk mindannyian hazamentünk. Anyám a szokásos berúgott “üzemmódba” volt.

- Mikor kezdődik a suli?

- Holnap.

- Nagyszerű, akkor húzzál föl a szobádba és tanúlj *pofon*

- Jó. - majd felmentem és leültem tv-zni, azért még se fogok tanúlni, amikor nincs is mit tanúljak. Reggel anyu kegyetlenül keltett, h menjek valami házimunkát csinálni.

- Anyu iskolába megyek. - mondtam, majd felöltöztem és kifele indúltam, normálisan kinézve.

- Ki tart vissza?! De ha nem leszel itthon kettőre szétverlek!!! - útközbe találkoztam a csajokkal.

- Nah, sulira készen álltok csajok? - Szasza.

- Nanáá. - az igaz, hogy nem szerettünk suliba járni, tehát ki szeret. Megaztán itt Ottawa-ba ahova mi járunk suliba, ott sokan gyűlölnek minket, és persze sokan is imádnak.

- Nah nézd, megérkeztek a suli kurvái. - mondta egy szőke csaj, aki tényleg kurva volt. Lassan telt az idő, a szünetekbe a sok embert kell elviselni, az órán meg tanúlni kell. 6. órán ültünk, matekon. Amikor irtam egy levelet a csajoknak.

- Pszt……Kar….

- Jöhet. - majd odadobtam neki a cetlit.

“Csajok, arra gondoltam, hogy elkéne menni Montreal-ba. És ott tanúlni, mert én nem bírom sokáig anyámmal. Mit szóltok?”

Karen gondolkodott valamennyit, majd ráírt valamit a cetlire és dobta Szaszának.

- Mr. Lorry!!!! - szólt egy csaj a tanárnak.

- Igen??

- Alex, Sondra és Kar leveleznek!! - majd a tanár felállt és elindúlt Sondra felé.

- Kérem a levelet.

Szasza szónélkül odanyújtotta neki, majd a tanár visszaűlt a székére.

- Miss Stinco, megtudja mondani a feladat teljes végeredményét?! - kérdezte a tanár, elvileg önálló feladatot kellene csinálnunk. De a matek nem az erősségünk. Kicsit megilyedtem, mert ez szigorú tanár, de ha Katy nem köp be minket akkor észre se veszi.

- Nem tudom. - válaszoltam bátran.

- Miss Britts? (kar vezeték neve)

- Nem tudom.

- Miss Bilds? (sondra vezeték neve)

- Én se tudom.

- Jó, akkor mindhármuknak egyes. Nem csinálhatják állandóan ezt. Ha így folytatják nem lesz jó a matek tesztjük. - közbe kicsöngettek és mentünk haza.

- Hát ez szép első nap egy karó. Mi jöhet még? - Szasza.

- De csak ennél a vén hülyénél. - háborgott Karen.

- Nah csajok, mit szóltok az ötletemhez. Montreal, ott járnánk suliba, meg minden. Ott mi vagyunk az ászok. - én.

- Jó ötlet. Beszéljük meg a szüleinkkel.

- Kapóra jött ez az egyes. - mondtam.

- Mert?

- Mert így nagyobb rá az esélyem, hogy anyám elenged.

- Aham.

- Jó akkor menjünk. Beszéljük meg és este 7-kor hívjuk egymást. - Sondra.

- OK. - hazamentünk.

- Milyen jegyet hoztál? - anyum.

- Egy egyest matekból. *pofon* Húzz a szobádba!! - felmentem és úgy két óra múlva jöttem csak le. - Anyu, akarok veled beszélni.

- Mi van te pokolfajzat, mit akarsz?

- Szeretnék…Montreal-ba menni, ott élni és tanúlni.

- Jajj de jó, ezt vártam, hogy mikor fogod megkérdezni. Menj Montreal-ba, neked az a város a jó. Menj és maradj is ott, viszlát.

- Biztos?

- Igen!! - én erre felmentem a szobámba és elkezdtem összepakolni a cuccaimat. Közbe felhívtam a csajokat, nekik normális szüleik voltak, elengedték őket.

- Anyu, akkor megyek és majd néha hazanézek.

- Menj, látni se akarlak. - amikor mentem kifele még adott egy pusyt, meg belémrúgott egyet aztán becsukta az ajtót. Már majdnem az utca végén voltam amikor valaki futott utánnam.

- Alex, Alex várj!!!!

- Deni? Mit keresel itt?

- Csak köszönni akartam, anyu nem engedte, de kijöttem. Elmész?

- Igen, de majd jövök, és egyszer téged is elviszlek. Ok?

- Rendbe. - majd megöleltük egymást és én elmentem. (deni 13 éves)

- Hello csajok,  még időbe érkeztem. - Kar.

- Te mindig elkésel mindenhonnan. - röhögött Szasza.

- Hogy ment a dolgod anyáddal? - Kar.

- Jól, amikor elmondtam neki az egyest felzavart a szobámba, utánna megkérdeztem és megörült neki, hogy elmegyek. Amikor jöttem ki az ajtón kaptam tőle egy pusyt és még felis rúgott. - röhögtem.

- Aham. Nézzük meg a menetrendet. - Szasza.

- OK.

- A francba Monti-ba csak két óra múlva indúl vonat. - morogtam.

- Addig üljünk be az egyik Burger King-be. - javasolta Karen.

- Benne vagyunk. - beültünk vacsorázni, jól elütöttük az időt. Majd megint felmásztunk az állomásra, jött a vonat. Felpréseltük magunkat, és Monti-ig meg se álltunk.

- Tényleg hol fogunk lakni?? - Kar.

- Majd kitalálunk valamit, addig egy szállodába leszünk. - Szasza.

- Ok.

- Vagy megkereshetnénk azt a rég nem látott uncsitesódat Jeff-et. - Kar.

- Nem akarok a terhére lenni, meg ő gondolom a haverjaival van. - mondtam.

- Jó mind1. Két és fél éve nem láttuk őket.

- Jah. -  majd az út többi részén zenét bömböltettünk, röhögtünk, meg vicc újságot olvastunk egymásnak. Alig volt pár ember a vonaton, úgyhogy ez is jó volt. Pár óra alatt megérkeztünk, majd kinéztünk egy jó kis szállodát magunkak és beköltöztünk egy időre. Aztán este bevetettük magunkat a montreal-i életbe. Hajnalba befáradtunk a szobánkba és aludni mentünk.