Reggel Jeff ébresztett.

- Hogy aludtál?

- Jól, csak ne fájt volna a fejem, de most rosszabb.

- Mert?

- Mert hasogat.

- Hozok neked gyógyszert.

- Ok. - majd amég elment gyógyszerért, én addig megpróbáltam eljutni a wc-ig, persze csak falba kapaszkodva sikerült. A fürdőszobába meg úgy lefejeltem a mosdókagylót, hogy el is kezdett vérezni. XD

- Itt vagyok. Alex, hol vagy? - majd elindúlt a fürdőszoba fele. - Héé csajszi, jól vagy?! - ilyedt meg. Mert én a földön ültem és fogtam a fejem.

- Soha jobban….aaa..csak én lehetek ilyen szerencsétlen.

- De minek jöttél ki az ágyból?

- Mert nem vagyok nyomorék, akit mindenhova kisérni kell.

- Jó jó, de ilyen állapotba nem mehetsz sehova.

- Ok. - majd rákötöttem a fejemre valami kötést, aztán Jeff segítségével visszamentem az ágyba.

- Szeretnél korházba menni, igaz?

- Persze.

- Biztos, hogy Pierre-el akarsz menni, elfogod viselni?

- Tegnap igazán kedves volt hozzám, ha ma nem lesz az, akkor úgyis kiadom az útját. - én.

- Rendbe, maradj itt, telefonálok neki.

- Kössz. - nekem se kellett sok, már botorkálva mentem is le a konyhába. Kissé nehezen, de lejutottam. Csináltam magamnak teát, meg Jeff-nek is.

- Alex, neked ennyire nehéz egyhelybe maradni? - Jeff.

- Bocs, de valamit kell csinálnom.

- Mind1, Pierre mindjárt jön.

- Okés, csináltam neked teát.

- Kössz.

Pár perc múlva, hallottam hogy egy kocsi áll meg a ház elött, de mivel Jeff zuhanyzott, ezért elbotorkáltam az ajtóig. Amikor nyitottam ki, csak úgy estem ki rajta, még jó hogy Pie elkapott, persze elvből úgy estem, hogy majdnem lemsároltam, de csak véletlenül, ezt ő is észre vette, mert elvörösödött a feje.

- Jól vagy. - húzott be az ajtóból.

- Igen, még jó hogy az ajtóba áltál, mert sztem leestem volna lépcsőn.

- Hát tényleg jó. - mosolygott. - Jeff?

- Fürdő.

- Kicsi, megérkezett már Pierre?

- Igen! - kicsivel késöbb Jeff már felöltözve jött ki a fürdőből. - Ohh nekem még le kell vennem a cuccaidat. - mosolyodtam el, majd elindúltam fölfele.

- Tudsz menni?

- Aha. - majd poénból négykézlábra ereszkedtem a lépcső elött, kiváncsi voltam, h melyik fog elöbb hozzám rohanni. Erre mindketten szaladtak hozzám. - Csak vicceltem.

- He he, marha vicces. - Jeff. Feláltam majd kissé szédlegve felmentem átöltözni. Maradtam Jeff pólójába, meg a tegnapi gatyámat felvettem. Pár perc múlva már Pierre kocsijába ücsörögtem.

- Egyébként marhára megilyedtem amikor elütöttelek. - Pierre.

- Gondoltam, de azért kössz, h ilyen kedves voltál velem.

- Szívesen. - majd eldumálgattunk, kis idő múlva Pierre nem bírt csöndbe lenni, egyfolytába magyarázott.

- Figy érdekel, h mit mondasz, de fáj a fejem, úgyhogy csöndbe lennél egy kicsit?!

- Persze, bocs.

- Nem én bocs. Csak annyit beszélsz, hogy már lassan nem tudom, h miről van szó.

- Ohh szóljál nyugodtan ha sokat dumálok.

- Ok, persze majd még szívesen beszélgetek veled, elvégre 2 és fél éve egy árva szót se hallottunk a másikról.

- Hát igen, már kezdett hiányozni, hogy nem dumálhatok veled meg a csajokkal.

- Azt hittem utálsz?!

- Dehogyis, mért utálnálak?

- Mert 3-4 éve annyira szemetek voltunk egymással, h meg is vertük egymást. - én.

- Tudom, de nem akartam…

- Megértem, én is megvertelek, te is…szóval erről ennyit.

- Te már nem haragszol? - kérdezte és közbe marha édesen mosolygott rám.

- Nem, és te?

- Én se…de nekem nincs is okom rá. De úgy gondolom, h haggyuk, felejtsük el ezt a sok hülyeséget.

- Ok. - úgy gondoltam, hogy Pierre nagyon sokat változott ez alatt a 2 év alatt, amikor ügyet se vetettünk egymásra. Kedves és figyelmes lett, ami nálam jó pontot jelent, persze én is nagyon sokat vátoztam, nem vagyok annyira hirtelen haragvó mint akkor. Mire ezt megbeszéltük, meg végig gondoltam addigra odaértünk a korházhoz. És leültünk a váróba. Voltak páran elöttem, de viszonylag hamar sorra kerültem.

- Vigyázol a mobilomra, amég benn vagyok? - kérdeztem Pierre-t és nyújtottma neki a mobilt, gondolkodás nélkül elvette. Én meg bementem. Vagy 15 percig benn voltam. Még jó hogy hoztam magammal baseball sapkát, mert bekötötték normálisan a fejemet, meg normális gyógyszert is kaptam. Amikor mentem kifele, hirtelen azt vettem észre, hogy Pierre körül két csaj ül. Aztán amikor megpillantott engem, ott hagyta őket.

- Nah mizújs?

- Kaptam normális gyógyszert, meg bekötötték a fejem. És el kell halasztani a hnapi fellépésünket, mert nem nagyon szabad ugrálnom.

- Aham….jah amúgy anyud keresett…

- Igen, és mit mondtál neki? - ilyedtem meg.

- Hát…kérdezte hogy én ki vagyok és mondtam, h egy barátod…

- Aahh basszus…és még mit beszéltetek?

- Kicsit felkapta a vizet, arra, h azt mondtam, h egy barátod vagyok.

- Jajj legalább neked lehetne ennyi eszed, h nem mondod neki azt, h a barátom vagy….most kitudja mit fog csinálni pár napon belül. - kezdtem el morogni.

- Jó bocs, nem tudtam.

- Semmi…..elvinnél haza?

- Persze. - majd beültünk a kocsiba, útközbe kiváltottam a gyógyszert amit felírtak nekem, aztán mentünk vissza Jeff-hez. Útközbe egymáshoz se szóltunk Pierre-el, kissé félt a tekintetemtől.

- Haragszol? - karolta át a vállam.

- Neem, csak gondolkodok.

- Biztos?

- Egészen biztos. - pár perc múlva visszaértünk Jeff-hez, mostmár nem szédelegtem, alig köszöntem Jeff-nek és Seb-nek, mentem fel a szobába. Épp a cuccainkat hozták át, ezért volt nálunk Seb.

- Pierre, micsináltál vele, mi baja van? - Jeff.

- Semmit, rám bízta a telefonját és az anyja hívta, én meg azt mondtam neki, h EGY barátja vagyok és tisztára felkapta a vizet. Alexa meg most retteg, h mi fog lépni az anyja.

- Ok, majd beszélek vele. - Jeff. Pár perc múlva az anyám hívott telefonon és eléggé megfenyegetett, meg amit ilyenkor lehet. Baromira megharagudtam ez miatt Pierre-re, pedig ő aztán tényleg nem tehetett róla. Haragudtam rá, de mégis volt valami féle vonzalom amit iránta éreztem.

- Alex, minden ok? - jött be Jeff. Majd elmondtam neki amit az anyám mondott, mire ő kedvesen megnyugtatott.

- Jeff jössz, még kell áthozni egy-két dolgot?! - Seb.

- Megyek. ……..Hugi, kérj bocsánatot Pierre-től. - erre nem válaszoltam, Jeff és Seb elment. Én meg gyorsan elmentem zuhanyozni, felvettem valami jó ruhát és lementem. Pierre nem nézett rám.

         **Közbe a többiek (a csajok és David-ék)**

- Szerintetek nem tört ki Pierre és Alexa között morgás? - kérdezte Sondra.

- Neem, Pierre sokat változott és sztem mostmár inkább szeretik egymást, mint gyűlölik. - Chuck.

- Mondasz valamit…

- Témától eltérően, teccet nektek eddig bármelyik suli? - David.

- Mondhatjuk, szerintem nem ma kéne sulit választani, ráérünk. - Karen.

- Ez az, nem volt olyan fontos, h ma válasszunk sulit. - Szasza.

- Hamarabb is eszünkbe juthatott volna, leglább nem jöttek volna fölöslegesen velünk szegény Chuck-ék. - Kar.

- Nem baj legalább veletek lehettünk. - mondta Chuck és közbe kedvesen mosolygott Karen-re, aki ebbe bele is pirúlt.

               ***Odahaza: ***

- Pierre,….őő..szeretnék bocsánatot kérni amiért ilyen flegma voltam veled. - erre neki érdekesen felcsillantak a szemei.

- Semmi baj. Félsz anyudtól?

- Igen. És ráadásul még nem vagyok telejesen felnőtt.

- Jahh, hát gáz, szerencsére én már átléptem azt az életkort. De ne izgúlj a csajok se lépték még át, sőt még Seb se.

- Tényleg XD Seb még nincs 22 éves. - mosolyodtam el. - Kijössz velem?

- Aham. - majd kimentünk, bár kissé zavarba voltunk egymás elött. - Kérdezhetek vmit?

- Kérdezz.

- Olyan rossz dolog, az a dolog az anyuddal amit nem akartál nekem elmondani?

- Igen eléggé, szóval egyenlőre úgy gondolom, h nem tartozik rád. De ne értsd félre.

- Én nem állok olyan közel hozzád?! - mondta kicsit szomorkás képpel.

- Közel állsz, de nem vagy a rokonom, vagy éppen a legjobb barátnőm.

- Hát igen barátnőd az nem vagyok. XD Egyébként, meg nem igazán bízol bennem igaz?

- Én csak 3 emberbe bízok egyenlőre.

- Ki az a 3??

- Sondra, Karen és Jeff. Nekem sok kell ahhoz, hogy valaki a bizalmamba férkőzzön, kivéve azt akit régóta ismerek.

- Akkor van esélyem?

- Ne izgúlj neked még sok esélyed van.

- Ohh kössz. - közbe Jeff és Seb visszajöttek az utolsó fuvar cuccal. - Öhöm…..ha maradtok akkor én most elmegyek. - Pierre.

- Ok. - majd adott egy pusyt az arcomra és lelépett.

- Kössz mindent! - szóltam utánna.

- Szívesen! - persze annyira nem sietett, h ne mosolyogjon rám.

- Ebbe meg mi ütött? - néztem értelmesen a fiúkra.

- Pass, Seb?

- Lehet hirtelen eszébe jutott valami…..

- Persze nem hinném, ő mindig a fontosabb dolgait intézi elöbb. - Seb. - Legyen az csaj, pia, vagy bármi más. - mi erre csak a szánkat húztuk. Közbe megérkeztek a többiek.

- Hello!

- Csá! Találtatok valami értelmes sulit? - én.

- Nem, de nem ez a lényeg. - Kar.

- Hát mi?

- Arra gondoltunk, h kezdhetnénk késöbb is. - Szasza.

- Ez nem is rossz ötlet, úgy is dolgunk van a bandával, meg minden szarral. - én.

- Mizújs a fejeddel? - David.

- Ohh, most jól van, mert szedtem be rá egy-két extasyt, úgyh most repkedek.

Itt mindenki felveszi azt a bizonyos “hogy mit?” arckifejezést, 1 perces elképedt csend.

- Csak vicceltem, ne vegyetek komolyan! - röhögtem. - De tényleg kaptam normális gyógyszert. Közbe visszajött Pierre, ez egyre furább.

- Merre jártál báránykám? - Chuck.

- Otthon.

- És ezt nem lehetett elmondani, vagy egy csaj várt a szobádba? - Jeff.

- Nem, csak anyámnak kellett segíteni otthon, megigértem neki és sztem ez ciki.

- Elmegyünk dumálni csajok, egy kicsit? - Karen.

- Menjünk.

- Héé, szerintetek Pierre mit értett azon, h ciki ha segít az anyjának?

- Neki ez másképp esik le, mint nekünk, vagy egy csajnak. - mondta Chuck.

- Te jó ég, te úgy osonsz itt mint egy szellem. - röhögte el magát Szasza.

- Bocs, csak piáért jöttem be.

- Mit értesz ezen, h neki ez másképp esik le? - én.

- Nem szokta elmondani csak ritkán, ha otthon kell az anyjának segítenie. Külömben mi is cikinek tartjuk, ha a mi szüleinknek kell segíteni.

- Bolhából elefántot. - Kar.

- Pasik… - még beszéltünk egy kicsit, majd kimentünk a többiekhez.