Reggel amikor felkeltem valami szokatlan volt az ágyamba.

- Jeff?! Te mi a jó életet csinálsz itt? - néztem a magam mellé.

- Csak befeküdhetek az uncsitesókám mellé?! Külömben meg Seb kitúrt az ágyamból, baj h idejöttem?

- Nem, csak fura volt.

- Külömben Pierre mit keres itt? - kérdezte.

- Háát….őő…este elmentünk sétálni és itt maradt fenn. - ekkor Jeff csúnyán és egybe “nem értem” módon nézett rám. - Mit nem értesz ezen? Elmentünk sétálni, mert nem tudtunk aludni, utánna hazajöttünk és ő fölkisért ide, aztán elment aludni. Addig örűlj amég nem velem alszik.

- Épp ettől tartok. - közbe Pierre is felébredt, a csajok már nem voltak a szobába.

- Rólam van szó? - kérdezte Pierre.

- Igen, tudod azért mert ebbe a szobába aludtál. - magyaráztam neki. XD

- Jó jó, nyugi, bocs, csak fura volt, hogy te és Pierre, szóval….

- Nem rontottam meg egyenlőre, ne izgúlj.

- Egyenlőre?! - Jeff.

- Szóval ma milyen nap is van? - terelte el a témát Pierre. XD

- Figy Jeff, ha a jégkása megrontásnak számít akkor öldd meg Pierre-t.

- Ok. Najó, akkor én most lemegyek enni valami reggelit, bár kétlem, h maradt vmi a konyhából. - majd kikelt mellőlem és lement.

- Már kezdtem azt hinni, h attól is kiborúl, h velem voltál?! - mosolygott Pierre.

- Nem, csak gyilkosan nézett rám. - mondtam, Pie közbe odafeküdt mellém.

- Kivel jobb aludni?

- Veled még nem is aludtam, mit akarsz?

- De fogsz.

- Egyszer biztos….., jah de várjunk, én már aludtam veled egyszer. Amikor berúgtunk, akkor te azon estén egyfolytába kezdegettél velem.

- Jaja. De ugye tudod, h azon estén nem csináltunk semmit se?!

- Tudom, bár ha emlékszel rá akkor nem hittem el amikor reggel együtt ébredtünk.

- Igen, emlékszek, kilöktél az ágyból, utánna meg mindketten egy órát zuhanyoztunk, mintha fertőzőek lennénk. - röhögött Pierre. XD

- Igen, és Jeff megakart verni. XD

- Jah, David meg féltékeny volt.

- Fölöslegesen, pedig akkor már nem is jártunk. Nektek mindent elmond, kiheverte már, h csak barátok vagyunk?

- Már rég, az csak egy hülye fellángolás volt.

- Igen, én is ezzel magyaráztam magamnak. - egy kicsit még dumáltunk, majd azon kaptuk magunkat, h megint egymást csókolgatjuk.

- Alex, nem tudod hol van a…….. - nyitott be Karen, mi meg gyorsan lemásztunk egymásról, azaz nem is voltunk egymáson. - Upsz…bocsika. - majd ahogy jött úgy ment ki. Mi meg jót röhögtünk.

- Te mit mosolyogsz? - kérdezte Seb Kar-tól.

- Semmit.

- Nah persze, ismerünk eléggé! - Chuck.

- Pierre-en és Alexán mosolygok.

- Mert?! - néztek rá értelmesen a többiek.

- Semmi, semmi.

- Én már értem. - Jeff. Közbe mi is lejöttünk. Mindenki csak mosolygott ránk, kissé kínos volt, mert miközbe reggeliztünk egyfolytába ez ment, kaja után mindenki máshova ment, fürdőszoba, udvar, emelet stb.

- Fölösleges titkolnotok. - Szasza.

- Te most miről beszélsz? - kérdeztem.

- Látszik rajtatok, h oda meg vissza vagytok egymásért.

- Mi csak, barátkozunk egymással.

- Ne vetíts. - Karen.

- Jó és akkor mi van, ártatlan csók volt?!

- Hát nekem nem úgy tünt, pont olyan volt, mintha kezdenétek belejönni.

- Jóvanna, tegnap elmentünk sétálni, aztán útközbe megcsókoltuk egymást, utánna felkisért a szobába és kész.

- Azt láttuk, h nem együtt alszotok. Elég volt annyi, hogy láttuk hogy Pierre ott van a szobába. - Szasza.

- Pierre, összejöttél Alex-al?? - támadták le őt kinn a srácok.

- Neem.

- Ne tagadd, tudjuk mi megy itt. - Chuck.

- Jajj mekkora tragédia, mert párszor megcsókoljuk egymást. Remélem Jeff nem akarsz megölni?

- Nem, de nem tapsolok az örömtől.

- De én szeretem Alex-ot, csak ezt nem veszi észre.

- Tudjuk, előbb utóbb rájön, vagy már tudja. - Seb.

- Pie, nem zavar ha jársz vele, de ha neki rossz lesz késöbb, h ti jártatok, akkor megöllek. - Jeff.

- Ok.

- És jól csókol? - Chuck.

- Jól.

- Te honnan tudod, David?

- Én is jártam vele egyszer.

- Ohh tényleg.

- Remélem haver, ez nem jelent gondot? - Pierre.

- Nem, az rég volt, azóta 100x elfelejtettem.

- Tehát hova sietünk, nem is mondtuk eddig egymásnak, h járunk vagy nem?!

- Akkor mind1. - szép lassan kezdtek visszaszivárogni a nappaliba, amikor valaki kopogott.

- David, nyisd már ki! - Jeff.

- Ok. - elment ajtót nyitni, két rendőr volt.

- Maga Jeff Stinco?

- Nem, ő benn van. - erre szó nélkül bejött a két rendőr Jeff-hez. - Fáradjanak be. - mondta halkan Dav. Mindannyian csak értelmetlenül néztünk a másikra, Jeff-el meg beszélt a két rendőr. Aztán egyszer csak anyám állt meg David mögött, én meg feláltam és elindúltam felé.

- Szóval itt vagy, te dög?! Arról szó se volt, hogy ehhez a patkányhoz gyere! - mondta mérgesen anyám, majd úgy pofon vágott, hogy ráestem a kanapéra, utánna meg le a földre. Erre mindenki hozzám indúlt, h megvéggyen. Majd ütött volna még egyet, de Pierre elkapta a kezét. - Ne érjél hozzám, te suhanc!! - lökdöste őt is odébb.

- Maga ne érjen Alex-hoz. - állt elém, közbe a két rendőr lefogta az anyámat. Most megint jobban fájt a fejem mint eddig, plussz az arcom is vérzett. Próbálta a két zsaru lenyugtatni anyámat. - Jól vagy? - húztak fel a többiek, nem mondtam semmit csak elkezdtem sírni és Jeff-et meg Pierre-t öleltem.

- Töröld le az arcodat. - adott Karen egy pzs-t. Persze még mindig sírtam.

- Alex, apádhoz költözöl holnaptól kezdve vele élsz! - mondta az anyám.

- Miii?!

- Jól hallottad, ez a két rendőr azért van itt, h elvigyenek. Magyarorszgára költözöl!

- Nem megyek sehova!! - mondtam még sírósabb hangon.

- Kisasszony ne nehezítse a dolgunkat.

- Márpedig én itt maradok, az unokabáttyámmal és a barátaimmal!!! - itt szinte már ordítottam.

- Kérem hölgyem, szedje össze Alexa holmiait. - kérte az egyik rendőr Szaszát.

- Nee, Szasza, maradj itt!

- Majd én! - mondta az anyám majd mindenkit fellökve Jeff-el vitatkozva ment fel.

- Nyugodjon meg. - csak ezt halytogatták egyfolytába a rendőrök, majd elmondták, h nem viccelnek tényleg elkell mennem.

- Engem nem kényszerítenek rá. - mondtam és közbe Pierre-t és a többieket öleltem. Jeff és az anyám fennt ordítottak, az egyik rendőr felment hozzájuk.

- Hol van az a magyarország?! - Seb.

- A föld másik oldalán. - Kar.

- Nem megyek el. - mondtam Karennek. Közbe Chuck letörölte az arcomról a vért. Aztán jöttek le mindhárman az emeletről. Anyám megint megakart ütni, de Jeff megvédett.

- Kérem engedjék el a lányt. - mondta az egyik rendőr, ugyanis mindenki körbe állt.

- Amég nincs rá indok, h mért viszik el addig nem engedjük! - David.

- Nem magára tartozik. - majd megfogták a kezemet és elkezdtek kifele húzni a többiek közül. Beláttam, h nem tudok mit tenni, úgyh nagy nehezen elindúltam, de Jeff és Pierre fogta a kezem.

- Kérem! - mondta az egyik rendőr. Végül a másik rendőr szedte le rólam őket. Aztán mentünk kifele.

- Legalább hagy köszönjek!! - rángattam ki a kezem a rendőrök kezéből. - Engedjenek már el!! - szinte már ütögettem őket.

- Legyenszives hölgyem, űljön be a kocsiba.

- Elakarok köszönni! - megint elkezdtem sírni, de nem hagyták, hanem beültettek a kocsiba.

- Este 10-kor indúl a gépe. - majd a rendőrök is beültek a kocsiba anyámmal együtt és egyszerűen elvittek. A többiek meg ott álltak a ház elött.

- Mért csinálja ez az a ribanc?! - szinte Szaszáék is elsírták magukat. Hogy engem hova vittek? Egy bíróhoz az öcsémmel együtt. A bíró csak annyit mondott nekünk, h anyámtól elvesznek minket és én az apámhoz költözök, Deni pedig, valahova Svájcba valami kereszt szülőkhöz. Apumat nagyon szeretjük, havonta jár hozzánk. De mégis máshova megyünk. Ennyi volt a magyarázat, utánna visszavittek minket Ottawába és összekellett pakolnunk a maradék cuccokat. És még azt se hagyták beszéljünk a barátainkkal. Volt úgy este 6, amikor felvettem valami normális ruhát, meg megnéztem az arcomat, mert tisztára feldagadt az anyám ütésétől. Este 7-kor hagyták, hogy felhívjam Jeff-éket. És visszaindúltunk Montreal-ba, anyám nélkül.

- Elbúcsúzhatok a barátaimtól? - kérdeztem az egyik rendőrt.

- El, mondja meg nekik, h jöjjenek a reptérre.

- Mii, reptérre, maguk visznek ki minket a reptérre, mint valami piti bűnözőket?!

- Nem piti bűnözők maguk, csak mi visszük el magukat. - én meg nagyon mérges lettem és elkezdtem Denivel beszélgetni, utánna felhívtam a srácokat, h jöjjenek ki a reptérre. Negyed 10-kor a reptéren voltunk.

- Alexa, jól vagy?! - ugrottak a nyakamba a csajok.

- Jól.

- De most hova visznek? - David.

- Magyarországra.

- Hisz az Európába van. - Seb.

- Így hogyan látogatunk meg téged?! Mi lesz velünk, a bandával, a táncal, a sulival?! - Szasza teljesen kétségbe esve és majdnem sírva.

- Nem tudom.

- Mért ilyen szemetek, h elvisznek? - ölelt meg Pierre.

- Megigérem, h amint tudok tenni valamit…

- Köszönöm Jeff. - szakítottam félbe.

- Kisasszony menni kell. - megöleltem mindenkit egyenként, Pierre volt az utolsó akit megöleltem, azaz vele hosszasan csókolóztunk. Aztán mentem.

- Alex, gyere msn-re!!!!! - Karen.

- Igyekszünk hozzád!!! - fiúk.

Az öcsémmel hosszasan búcsúzkodtunk, próbáltam kiaknázni, h lekéssem a gépet, de a két rendőr “felterelt” a gépre. Majd leültem és néztem kifele, hátha látom a srácokat. Majd egyszer csak megpillantottam amint Chuck integet, és én is elkezdtem integetni észre is vettek, aztán ahogy felszállt a gép egy óráig beszéltem velük telefonon. Majd elment a térerőm, nagy mérgesen hátradőltem és szomorkodva néztem ki az ablakon, mintha a nagy sötétbe látnék is valamit.

- Te magyar vagy? - kérdezte tőlem egy helyes fiú, magyarúl, ami számomra teljesen ismeretlen nyelv volt.

- What?

- Őő semmi, csak kérdeztem magyarúl, h magyar-e vagy? De úgy látom nem. Ideülhetek?

- Persze.

- Te a Singing Wolfs énekese vagy igaz?

- Igen.

- A nevem Roby.

- Alexa.

- Mért vagy ilyen szomorú?

- Elszakítottak a barátaimtól, és Canadától.

- Ohh sajnálom.

- És te hova mész?

- M.O.-ra megyek a szüleimhez.

- Ahham, biztos jó lesz. - majd egy csomót beszéltünk, igazán jó fej srác volt. Számot cseréltünk, aztán aludtunk, persze nem egymáson. Ettünk, meg minden, jobb kedvem is lett, aztán este volt amikor leszállt a gép. Fura volt estéből estébe menni, de Roby nagyon sokat elmondott nekem M.O.-ról és az óráimat is átálította. Aztán elköszöntünk egymástól magamhoz vettem a cuccomat és és leültem a váróba, mert fájt a fejem és gyógyszert nem hoztam.