*Előző rész tartalmából: - Zoe, kérdezhetek valamit? - én.

- Persze. *

TODAY

- Mi közöd van a Bouvier-ekhez??

- Ohh…hát..öö. - kezdett el dadogni. - Tudod, Pierre apja volt aki az anyámmal férre lépett…

- És akkor már Pierre és Jonathan… - én.

- Igen, és utánna született Jay. Pierre akkor volt négy éves, Jony meg 2.

- Szóval te Pierre huga vagy?! - vágtam nagyon fura pofát.

- Igen, mostmár persze belátjuk mindannyian, h hiba volt titkolni elöttük, mert az apu és Louise(pie anyja) tudja, meg Tom és anyu.

- És most hogy én is tudom most mi lesz?

- Sztem apu elfogja mondani Pierre-éknek. - Zoe. - Nah gyere menjünk, anyuék várnak.

- Tényleg a kicsi a világ.

- Az. - majd beültünk a kocsiba és elindúltunk.

- Valami baj van Alexa, nagyon szótlanok vagytok?! - apum.

- Nem, nincs semmi. - rögtönöztünk. Úgy 20 perc autókázás után megérkeztünk egy állatkereskedés boltba.

- Milyen állatot akartok? - Jessy

- ……..

- Lányok?!

- Hm?

- Süketek vagytok, milyen állatot akartok?

- Nekem mind1, ha visszamegyek Canadába úgyse viszem magammal mert nem lesz rá időm, szal inkább Zoe-jé lesz. - én.

- Ok. - majd egy csomó idő után két kölyök Csincsillát választottunk, meg ami hozzájuk kell, kifizettük, azt mehettünk is. Hazafele egyfolytába velük szórakoztunk.

- Psszt…..Alex, elmondjuk otthon, hogy tudod, h Pierre a báttyám.

- Mondjuk.  - hamar hazaértünk.

- Anyu, dumálni akarunk veletek. - kezdett bele.

- Mondjátok.

- Szóval, úgy gondolom, h Jay Bouvier-nek és a báttyainak, itt az ideje elmondani, h a testvérük vagyok.

- Te már tudod, Alex? - apum.

- Igen, de csak véletlenül.

- Nos igen, mi is ezen vagyunk Charles-el (pie apja), hogy nem tehetjük mostmár meg ezt velük, h már 18 éve titkoljuk elöttük, de ezt nem az én dolgom lesz kimagyarázni. - Jessy, majd ahogy végig mondta megcsörrent a mobilja. Elég sokáig beszélt, mi apuval nem beszéltünk, mert nem volt mit. Bekapcsoltuk inkább a tv-t, de tök fölösleges volt, mert én nem tudok magyarúl, Zoe pedig alig értett valamit.

- Charles gondolat olvasó. - jött vissza Jessy.

- Miért is? - apu.

- Mert azért hívott fel, mert elakarja mondani a fiúknak.

- Ez biztos valami misztikum. - mosolyogtam. - Felmegyek a szobámba, megnézem msn-t. Jössz Zoe?

- Szaladok.  - felmentünk, msn-en egy lélek nem volt fenn, úgyh inkább zenét hallgattunk.

- Egész jól kijönnek egymással, nem? - apum.

- De.

- Tudod, én alig tudom elhinni, h te is Bouvier vagy…..

- Furcsáltam is, h milyen könnyen veszed. - Zoe.

- Tudod amikor először megláttalak, rögtön Pierre és Jay jutott az eszembe. Hasonlítasz rájuk, és Charles-ra is.

- Aham.

      *Odakinn Canadába: *

(M.O.-n már délután 3. volt, szal akkor canadába még reggel van) Az egész Bouvier család otthon volt, mindenki reggelizett vagy a nappaliba ücsörgött.  Louise és Charles feltünően sokat sugdolóztak.  Pierre épp egyszál boxerbe meg pólóba vánszorgott le az emeletről.

- Fiam, valami baj van, újabban nagyon csöndbe vagy?! - Louise.

- Nincs semmi bajom, de tudod h reggel álmos vagyok, azért nem szólok egy szót se, és itthon se voltatok két napot. - Pierre.

- Srácok, ha végeztetek a reggelivel, akkor gyűljetek a nappaliba, fontos dolgot szertnék veletek megbeszélni. - Charles.

- Már megint egy újabb super családi ülés. - húzta a száját Jay.

- Héé, de akkor ez villám ülés legyen, mert a haverokkal ma megyünk fel Quebec-be. - Jony.

- Rendbe.

- Pierre, nem tudsz úgy enni annál a nyomorúlt púltnál, h ne feküdj bele a kajába?! - Louise.

- Neem, álmos vagyok. Kihagyhatnám ezt a gyűlést, visszafekszek aludni?!

- Neem, ez rád is vonatkozik. Hol a fenébe voltál, h ennyire fáradt vagy?

- A srácokkal lógtam. - majd fogta magát ott hagyta a kajáját és leült a nappaliba a kanapéra.

- Nah, akkor belekezdek. Arról lenne szó….hogy jó ideje kissé rég, összevesztünk anyátokkal. Akkor még kicsik voltatok. Szóval elmentem, és…..félre léptem egy fiatal lánnyal….

- Hűha, izgi. - Jay.

- CSssssss!!

- És gyerekünk lett. - ekkor mindegyik fiúnak leesett az álla.

- És ő most hány éves? - Jony.

- 18.

- T…t…tizennyolc……..e..e…eezt ti 18 évig titkoltátok előlünk….anyu, te tudtad?! - háborodott fel Jay.

- Tudtam.

- Úgy gondoltuk, hogy így talán jobb lesz nektek, Pierre akkor már 4 éves volt, Jony 2, részbe ezért nem mondtuk el.

- …………..

- ……és anyu te ezt megtudtad bocsátani apunak? - Pierre.

- Meg, nehezen de meg.

- Ezt nem hiszem el. Ha te én lettem volna úgy hajítottam volna ki aput, h lába nem éri a földet. - Jay.

- Pffff…..és meddig titkoltátok volna még elöttünk?! - Jony.

- Noss, a lány anyjával egyszerre döntöttünk úgy ma, h elmondjuk nektek.

- Lány….mért lány lett???? - Pierre.

- Igen, Zoe Bouvier a neve…

- Apu ezt nem tudom elhinni…..

- Anyu, te képes voltál neki megbocsátani, amiért félre kefélt?!  Szép kis apa rögtön elmegy elfolytani a bánatát egy csaj…..

- Héééé Jay, csillapodj, ne felejtsd el, h mi a szüleid vagyunk és h hány év van köztünk. - Louise.

- Tehát felháborító 18 év…és akkor egyszer csak mint derült égből a villám, eszetekbe jut, h esetleg a kicsi fiacskáitokkal is kéne közölni?! - Jony.

- És én már láttam is a csajt. - Pierre.

- Azt meg hogy?

- Tegnap Alexával msn-eztem és ő is ott volt, és volt webcam. …..És ez tényleg felháborító, a csajom mostoha testvére az én hugom! - morogott Pierre.

- Miaz, h a csajod? - Charles.

- Úgyhogy Alex és én szeretjük egymást….és járunk, úgy!

- XD hát ez halál ciki….. - Jay.

- Meg kell látogatnotok Zoe-t. - Louise.

- Még mit nem, én 1 hónapig Quebec-be vagyok, utánna költözök, felejtsetek el!! - Jony.

- Egyetértek, felejtsetek el. Semmi kedvem sincs azzal találkozni, akivel az apám megcsalta az anyámat, + még olyan béna is volt, h gyereke lett belőle és…..

- Jay, állítsd le magadat, tudod kivel beszélsz?!!!! - Louise.

- Igen tudom, és + még ott van az is, hogy én meg New York-ba megyek holnapután az új suliba és koleszos leszek, igazán sajnálom.

- Én lehet, hogy elmegyek…..Alex már úgyis hiányzik, meg aztán én nem vagyok, olyan köcsög, h nem haverkodok össze a hugommal, aki mellesleg nem tehet semmiről. - Pierre.

- Ez a beszéd. 

- Jay, a suli ráér,….elmész Pierre-el.

- Én ilyen hülye majmot magammal nem viszek.

- Kussolj Pierre, ok?!!

- Elég legyen már! - Charles.

- Nem, nem ér rá a suli, egy tesztet kell megírnom, és haveroknak is megigértem, h elmegyek velük Los Angelesbe, tanúlmányi kirándulásra.

- Hogyne, tanúlmányi kirándulásra, mii?! - Jony.

- Jól van mind1, engem nem érdekel egyátalán….nem kötelezem egyikteket se, h elmenjen.

- Az agyamat eldobom már tőletek….ilyen egy gyökér napra ébredni… - állt fel Pierre majd  felment a szobájába. Jony, Jay és Charles tovább ordítottak egymással odalenn.

- Kisfiam, tényleg elmész M.O.-ra?? - Louise.

- Noss, én nem vagyok olyan szenyó, h nem vagyok kiváncsi a saját hugomra. Meghát vár a csajom is, de egyébként is mentem volna pár napon belül.

- Miért pakolsz?

- Jeff-nél alszom, nem vagyok kiváncsi arra, h hogy parádéztok itthon.

- Haragszol apádra, vagy rám?

- Rád nem, de elmondhattad volna legalább nekem. Apura viszont igen, ez szemétség volt, akárhogy is nézzük. - majd összeszedett pár cuccot és már ment is lefele.

- Hova mész? - Jay.

- Dolgomra!  - aztán a Bouvier házba kissé lecsillapodtak a kedélyek.

- Ekkora cirkuszt csinálni egy ilyenből, nem értem, h Jay-nek mi baja van. - Charles.

- Jay-nek az a baja, h ő Zoe után született egy évvel. Mivel ő legkissebb, ezért azt hitte, h ő van a középpontba. És ő is volt, emlékezz rá, h Jony milyen féltékeny volt rá kicsiként, meg Pierre, pedig velük is nagyon sokat foglalkoztunk. 

Pierre útközbe felhívta Jeff-et. Majd engem, majdnem 1 órát beszéltünk, elmondta, h mennyire a szivükre vették mindannyian, h van egy huguk. És, h Jeff-nél alszik, mert a fél családot látni se bírja.

        *M.O.-n: *

- Jessy, beszéltem Pierre-el, elmondta a dolgokat. - mentünk le hozzájuk.

-  Ééés??

- Hát, nagyon fájt nekik, h ez ennyi ideig titkolva volt elöttük. Jay és Jony rendesen összevesztek Charles-al, Pierre meg elment otthonról, mert most mindenkit utál otthon.

- Hát ez nem jó. Gondolom, most nagyon ellenségesek?!

- Pierre, nem igazán, azt mondta, h pár nap és eljön ide, hozzám, meg megismerni Zoe-t. 

- Aham.

- Jól van, mind1, majd beszélek Charles-al.

- Ok. - majd mi felmentünk Zoe-val dumálni, meg elrendezni a Csincsillákat, utánna én meg gitároztam. És beszéltem Szaszáékkal.