Amikor hazaértünk már nem szórakoztunk annyit, kivételesen. Elmentünk zuhanyozni, utána aludni. Reggel mint mindig, jókedvűen ébredtünk, reggeli után úgy döntöttünk, hogy körbe járjuk a környéket.

- Csajok, hamburger!

- Nem vagyunk hamburgerek Jeff! – mondta Karen nevetve.

- Nem, hanem ott van egy gyors büfé, hozzatok.

- A seggedet ne töröljük ki véletlenül?! – háborodott fel Szasza.

- Nem kell. Hozattok már hambit, mi meg inni.

- Jó! Gyertek csajok. –majd amég mi elmentünk hambit venni, addig a fiúk vettek inni. Ők hamarabb végeztek, és vártak ránk, alig volt pár ember az utcán. Aztán nézem, hogy csaj ment oda fiúkhoz, dumálgat velük. Majd indulunk vissza, erre azt veszem észre, hogy Pierre Seb-el dumál és elkezd valamin röhögni. Erre a csaj meg hírtelen a nyakába ugrik és lesmárolja, Pierre meg feldől, mert nem számított rá. Ideje se volt neki, hogy ellenálljon, aztán szó szerint lelökte magáról, kissé durván. És felállt, ijedten nézett rám. Én meg méregbe gurultam, odanyomtam Szasza kezébe a hambikat és nagy mérgesen elindultam a csaj fele. Erre az feláll és megint elkezd közeledni Pierre-hez. Én meg lendületből akkora pofont adtam neki, hogy majdnem beesett egy közeli bokorba.

- Mi a faszt képzelsz te???!!!! – állt oda nagy keményen elém.

- Te mit képzelsz, te kis ribanc, rászállsz a pasimra?!!

- Ki látta, hogy itt vagy te kurva?!!

- Kaphatsz még egyet!!

- Menjél már a jó anyádba!!!!! – hajtotta el Karen. Nem kellett neki sok el is húzott, gondolom nem akart még egyet kapni, mert nekem ez nekem is fájt. Majd Pierre felé fordúltam, ő még mindig tök ijedten nézett rám.

- Neem..nem én voltam.

- Láttam.

- Akkor jó. – majd elrohant ásványvizet meg rágót venni.

- Fogkefét nem akarsz venni?? – röhögött Chuck.

- Talán ez is megteszi.

- Te milyen harcias vagy. – állapította meg Seb.

- Tudom.

Pierre közbe fél liter vízzel kimosta a száját. XD Sétálás és kajálás után meg hazamentünk punnyadni. Pierre meg megmosta a fogát otthon. Egyszer csak apu jelenik meg a szobám ajtajába.

- Jöttök velünk???

- Hová?

- Megyünk Montreal-ba. Charles és Louise látni akarja Zoe-t.

Pierre-nek leesett az álla.

- Csukd be a szád, mert belemegy valami, aminek nem kéne. – Zoe.

- Akkor jöttök??? Ma este megyünk.

- Háát még szép hogy megyünk!! – mondtuk egyszerre. Majd nagy sebességgel pakolni kezdtünk, de úgy hogy a falnak is nekimentünk. Estig pakoltunk, meg szórakoztunk. Aztán este 10-kor felszálltunk a gépre és meg se álltunk Montreal-ig. A gépen rengeteget hülyéskedtünk. Kaptunk párnát is azt azokkal kezdtünk el szórakozni. Aztán Pierre feldobta és két üléssel előrébb ráesett egy nyanya fejére, aki épp valami mártást akart enni.

- Ki volt ez???!!!!! – jött egy nagyon mérges hang férfihang. Gyorsan meg húztuk magunkat az ülésbe. A csávó hátra jött, Pierre-t meg is nézte alaposan, de tovább ment. A mama meg csupa fehéren, mert francia salátát evett volna, jött hátra a mosdóba.

- Ügyes vagy. – röhögött Seb. Olyan röhögő görcsöt kaptunk mind, h nem bírtuk abbahagyni.

- Legyetek szívesek most már moderálni magatokat! – szólt ránk apum.

- Ok, ok. – majd egyszer csak odajön hozzánk a légi utas kísérő csaj.

- Pierre Bouvier és Alexa Stinco??

- Igen?

- Önöknek nem ide szól a jegyük!

- Hogy hogy nem??? – döbbent le mindenki.

- Összekevertük a neveket, erre az ülésre két fiatal fiúnak van jegye. Kérem kövessenek.

- Most nem mind1???? – kezdett el morogni Pierre.

- Nem kell felemelnie a hangját, uram.

- nem emeltem fel. – mondta mérgesen, majd amikor oldalba böktem akkor már normálisabb volt. Elküldtek minket hátra a picsába, egy sorba ahol még ketten ülnek mellettünk, én ültem az ablaknál, Pie meg mellettem, ő mellette meg egy nyanya és papa, egyfoltyába franciául showderoltak, ami értettünk is, és kezdtünk ideg összeroppanást kapni tőle.

- Na jó, hallgassunk zenét. – mondta Pierre, majd elővette az Mp3 lejátszóját, bedugtunk a fülünkbe, azt elkezdtük hallgatni.

- Pardon. – böködte meg az öregasszony Pie vállát, ugyanis felém volt fordulva és félig el volt fekve az ülésen.

- Oui??? (igen, franciául) Erre a mama elkezdett magyarázni neki, röviden az volt a lényege, hogy halkítsuk lejjebb a zenét.

- Inkább ne hallgassuk. – mondtam, majd eltettük. Összebújtunk és halkan dumáltunk.

- Neked szimpi Zoe?? – kérdeztem tőle.

- Igen, klassz, hogy van egy hugom.

- Nekem is, csak fura, hogy mindkettőnké, bár nekem nem vérszerinti.

- Jaja. – mondta majd megcsókolt. – Jó husika. – erre ráharap finoman a nyelvemre.

- Hééy, lenyalod a szájfényemet.

- Ohh tényleg. – nyalta meg a száját. – Hmm…fincsi, barackos. Adsz még?!

- Ezé kentem fel magamra, hogy neked legyen mit szopogatni?! – röhögtem, majd megint megcsókolt. – Hééy a nyelvem….

- Sorry.

- Miaz vérszívó lettél?

- Nem.

- Fáj a nyejvem.. – mondtam miközbe csókolóztunk.

- Ne beszélj teli szájjal.

- Bocs illetlenség. – erre én is ráharaptam a nyelvére.

- Aaauu.

- Finyom???

- A szájfényed igen, de harapdálásod nem. – közbe mellettünk ülő két öreg elkezdett sóhajtozni, meg cuppogni, pedig se hangosak, se rosszak nem voltunk. Szimplán zavarta őket, hogy nekünk a puszijaink cuppognak. Inkább csak azért is elkezdtünk cuppogni, de nem mertek szólni. Aztán Pie elkezdett nyúlkálni a felsőm alá, persze nem hagytam neki, nem kell, hogy itt tűzbe jöjjön nekem. Pár órával később meg elaludtunk. Alig telt el egy kis idő az útból valami fura hangra ébredtem.

- Mi ez? – néztem Pie-re, aki eldőlve aludt.

- Mi bajod van? – nézett föl rám.

- te horkolsz?

- Én aztán nem, nem szoktam.

- Jaajj fúúj, ez vén csont horkol itt mellettünk. És még a nyála is csorog. – elkezdtünk vele szórakozni, kerestünk egy forintosokat és megdobáltuk vele, felébredt rá, mi meg úgy tettünk mintha aludnánk. Canadai idő szerint reggel 7 volt amikor megérkeztünk, attól függetlenül, hogy aludtunk fáradtak voltunk kimondottan, hisz nem mind1 hogy ágyba, vagy ülésen alszol.