Amikor szálltunk lefele sehol se találtuk a többieket.

- Kicsim, biztos hogy Montreal-ba vagyunk? – röhögtem. – Jaajj, ne állva aludj!

- Nem alszok. – ásított Pierre. – Persze hogy Monti-ba vagyunk. Menjünk a csomagokért. Elmentünk értük már csak a miénk volt a szalagon. – Jól van, menjünk haza.

- Hova haza?

- Hozzánk.

- Ok, de öcséid otthon vannak?

- Nincsenek. – hívtunk taxit, majd úgy 25 perc alatt odaértünk a Bouvier házhoz, tök kómásak voltunk. És még a többiek se voltak ott.

- Helloo…..hát ti?? – jött oda örülve Louise.

- Hát mi??? – kérdezett vissza Pierre.

- Tom azt mondta hogy csak 9-re jönnek.

- Elvesztettük őket a reptéren. – én.

- Aham. Éhesek vagytok, gyertek csinálok reggelit?! – terelt be minket a konyhába. – CHARLES!!!! Itt a fiad!!

- Melyik??? – jött Charles hangja az emeletről.

- A nagy fiad!!!

- Pierre??

- Nem, Joel Madden, hány Pierre nevű fiad van még szerinted?!

- Csak egy.

- Nah, akkor gyere le!!

Közbe kész lett a kaja.

- Na és Alex, milyen Magyarország??

- Semmien. Canada jobb.

- És a húgod milyen, fiam?? – kérdezte Louise, de ennél a mondatnál már nem nagyon mosolygott.

- Sztem, tök aranyos..meg minden és odavan Seb-ért. – mosolygott Pierre. – Van kire nekem is vigyáznom most már. – büszke fej.

- Mert??? – jött le a konyhába Charles.

- Mert pl Jeff-nek itt van Alex, olyan mintha a húga lenne, és vigyáz rá. Még tőlem is óvja.

- Ohh most már értem, hogy hova akarsz kilyukadni. – majd kajálás után szépen elmentünk a cuccainkért.

- Nem akarsz aludni?? – kérdeztük egyszerre.

- Deee.

- Anyu, kifolyik a szemünk, megyünk aludni.

- Rendben. – majd felvánszorogtunk Pierre szobájába.

- Olyan fura hogy nincs kupi a szobádba. – mosolyogtam.

- Régen az volt, tudom. – dobta le magát az ágyra.

- Ne ruhába aludj!!! – szóltam rá.

- Mért ne, nem tetszik, jó akkor alszok meztelenül, de akkor te is?!!

- Neeem.

- Aaahh, de utálatos vagy.

- Nem baj, fürdőszoba ott ahol régen? – néztem rá.

- Igen. – majd gyorsan összekapkodtam pár cuccot és elindúltam a fürdőszobába. Mire visszajöttem Pie is pólóba meg boxerbe volt és gabonapelyhet zabált az ágyba, csak úgy natúrba. Aztán én is bevágódtam mellé, egy darabig zabáltunk, telemorzsáltuk az ágyat. Aztán kitakarítottuk a földre és aludtunk. Úgy negyed 10 lehetett szerintem, amikor hallottam, hogy jó pár ember jön ide. Gondolom Zoe és SP féle népség.

- Alexék itt vannak??? – kérdezte Karen Louise-től.

- Itt…itt, alszanak fenn.

- Jó, mert Jeff már tépné haját, ha lenne neki. – Szasza.

- Zoe..

- Apuuuuu. – ugrott a nyakába amikor meglátták egymást.

- Te a lányom lennél??! – nézte végig őt Charles.

- Igen az vagyok.

- Ohh…őő drágám, ő a lányom Zoe. – mutatta be egymásnak őket, hát igen eléggé kínos jelenet volt. Még jó hogy nem voltam ott.

- Őőő kértek enni?

- Kérünk. – leültek enni, egész jól elbeszélgetett mindneki mindenkivel, amikor megjelentem én, Linkin Parkos pólóba meg sortba.

- Hello Alex!! – köszöntek nekem boldogan a többiek.

- Hali.

- Figy, Jeff tépi a nem létező haját, szal felhívhatnád. – Szasza.

- Majd mindjárt, csak inni jöttem, vihetek fel Pierre-nek?? – néztem louise-ra.

- Vigyél. – majd nem sokkal késöbb ahogy jöttem úgy el is tüntem. Meg felhívtam Jeff-et, h nehogy elfogyjon az összes haja. Utánan visszafeküdtem aludni. A többiek már nem voltak ott, csak Zoe, ugyanis csak délután 5-kor keltünk.