Reggel halvány lila gőzöm se volt, hogy hogy kerültem haza, de mind1, Pierre mellett ébredtem és ez jó volt. Persze a kanapén. Mellettünk Seb és Zoe. Az egyik fotelben Milán, az asztalon Jeff.

- Nagyon szép reggelt kívánok nektek, suhancok!! – mondta mérgesen apu.

- Haliii.

- Látom, túl jó volt az estétek?! – nézett rám és Zoe-ra.

- Háááát…..

- Gondoltam. Azt hiszem most jön egy lebaszás nektek.

- Hallgatunk. – Jeff.

- Először is ha bulizni mentek és piáltok az oké, de kissé próbáljatok meg viselkedni, a ház olyan lett tőletek mint egy disznó ól. És a fél szomszédság rólatok beszél, nem lehetett tőletek aludni, még levegőt venni is fájdalmas a közeletekbe, röviden szólva csalódtam.

- Ne haragudj csak nagyon elengedtük magunkat. – én.

- Az nem kifejezés.

- Már megint a szomszédok. – Zoe.

- Igen, első benyomás megvolt. – mosolygott apu, majd kiment a konyhába.

- Többiek?? – Jeff.

- Jó kérdés.

Pierre még mindig aludt.

- Édes, itt az idő fölkelni. – adtam egy pusyt a homlokára.

- Hmm…mi van???

- Fel kéne kelni.

- Aham, kül most hol vagyunk?

- A közös „villában”.

- És hogy kerültünk ide?

- Pass. Azt hittem, te talán tudod.

- Viccelsz, miután pucéran rohangásztam?!

- Gondoltam.

- A többiek, sztem elkóvályogtak valamerre. – Milán.

- Lehet. – majd felkeltünk elmentünk zuhanyozni, meg emberi külsőt ölteni, utána elmentünk megkeresni a többieket. Chuck-ra és Karen-re nem volt olyan nehéz rátalálni, mert az egyik közeli parkban egy padon aludtak. Elmentek a villába, majd tovább kerestük David-et és Szaszát. Sehol sem voltak, ráadásul nagyon másnaposak voltunk.

- Megtaláltuk már őket?? – dőlt ki Jeff a fűbe és rögtön aludni kezdett.

- Még nem. – feküdt le Pierre is. Majd kicsivel később arra „ébredtünk”, hogy csörög Pie mobilja, ugyanis már mind a fűbe feküdtünk.

- Hallóóó?? – vette fel úgy mint egy hulla.

- Szia fiam, el kéne jönnöd hozzánk. – Louise.

- Minek??

- David és Sondra reggel 6-kor segg részegen állítottak be hozzánk, és hát nagyon másnaposak, nem akarom, hogy egyedül legyenek.

- Rendben megyünk. Pár perc. – Pie.

- Rendben, szia. – majd letették és „aludtunk” tovább.

- Gyertek induljunk el értük. – Seb.

- Ok. – majd úgy 15 perc múlva a Bouvier háznál voltunk, David és Szasza lent ültek a nappaliba és félig tv-tek, félig aludtak.

- Hogy kerültetek ide?? – kérdeztem őket.

- Csak arra emlékszek, hogy elszakadtunk tőletek és nem tudtuk, hogy mi merre és hol, úgyhogy valahogy idetaláltunk. – magyarázta David.

- Már elnézést kértünk a szüleidtől Pierre. – Szasza.

- Okés. – majd mi is leültünk a kanapéra félig aludni.

- Alex, pssssszt gyere ide. – hívott közelebb magához Szasza.

- Mondjad?

- Lefeküdtem David-al. – mondta kissé fura tekintettel, nem tudta, hogy örüljön, vagy szomorú legyen.

- Uhhh és emlékszel rá??? – néztem rá furán.

- Egy kicsit.

- És óvszert használtatok legalább?

- Igen.

- Akkor nincs baj.

- Csak szar lett az első alkalom. – Szasza.

- Hát igen, kicsit, de lesz jobb is hidd el. – ezzel lezártuk a témát.

- Nah, gyerekek jól elvagytok?? – mosolygott Louise.

- Aham. – mi tök holtkórosan.

- Hoztam nektek kávét, hogy ne halljatok meg.

- Köszönjük. – majd mindenki megitta, de nem volt olyan nagy hatással.

- Pierre, lecseréltem az ágyneműdet.

- Kössz, de miért?

- Mert David és Sondra abban aludtak és hát elnézést, de nagyon pia szagú lett. – Louise. Én meg erre elkezdtem röhögni.

- Nagyon vicces. – Pie.

- Jó van na. – csókoltam meg, majd ott csókolóztunk, elvoltunk, de megint elkezdtem röhögni.

- Mi van?

- Semmi.

- Lecserélte az ágyneműt. – súgta Dav Szaszának.

- Miiii….most már értem..azt ne mondd, hogy abba basztatok?! – akadt ki Pierre. Erre csk a szájukat húzták.

- Anyátokat, és se szoktam a ti ágyatokba baszni! – röhögött Pierre, persze itt már mindannyian röhögtünk.

- Bocs.

- Felavatták. – Seb.

- Attól félek én, többet bele se fekszek.

- Dee velem még fel kell avatnod. – mondtam.

- Ohh akkor már mehetünk is.

- Nem most!!

- Neki bármikor jó lenne. – Jeff.

- Tudjuk. - kicsivel később elmentünk sétálni, majd ismét visszavetődtünk a Bouvier házba, fürödtünk a medencébe, meg napoztunk, ez volt az amit tudtunk csinálni a másnaposságtól.

- Kéne hajvasaló. – David.

- Jajj, te még ilyenkor is azzal szenvedsz?! – Seb.

- Igen, mert szarul nézek ki.

- Mint mindig.

- Kapd be!

- Nálad ez születési rendellenesség. – röhögött Jeff.

- Kurva vicces. Te meg egy inkubátor szökevény vagy! – Dav.

- Anyukád is az, az román másfél mellű gályarab.

- A tiéd te geci!

- Kussoljatok már!! – szólt rájuk Zoe, majd csöndbe lettek, de nem sokáig. Kezdtünk feléledni, labdáztunk, de hamar elfáradtunk.

- Olyan szar szag van. – Seb.

- Csukd be a szádat, muszály dumálni amikor pihenünk?! – röhögött Szasza.

- Menjünk el valahova. – javasoltam.

- Hoova??

- Mind1.

- Játszunk inkább videó játékkal. – David.

- Oks, végre egy jó ötlet. – majd leültünk játszani párokban. Csomó ideig ott elütöttük az időt, aztán külön váltunk Jeff, Milán Zoe és Seb hazamentek Chuck-hoz és Karen-hez, csak 4-en maradtunk.

- Menjünk el enni egy pizzát. – Pierre.

- Ok. – majd indulunk kifele, erre David ilyet szól Charles-éknak:

- Sziasztok megyünk dugni! – röhögött.

- Védekezzetek megfelelően!! – röhögött Charles. Pie szülei nagyon jó fejek voltak, megértették a hülye beszólásokat, minket, a hülyeségeket és próbáltak ők is fiatalosak lenni velünk. A pizzériában tök jól elvoltunk. Estig ott ültünk és röhögcséltünk.

- Menjünk el sétálni. – mondtam.

- Menjetek, majd megyünk utánatok. – David.

- Okés. Veszünk sütit. – majd Szaszával kézen fogtuk egymást és szépen kisétáltunk, elmentünk a sütizős hely felé a parkon át, persze már tök sötét volt és hűvös idő volt, senki nem volt az utcákon. Amikor vettünk sütit, indultunk volna vissza a pizzériába, de útközbe a tegnapi molesztálóinkba botlottunk.

- De ismerősek vagytok. – mondta a hosszú hajú srác.

- Hello csajok. – köszönt a szőke, ő cseszegette este Szaszát.

- Hol vannak a testőreitek??

- Sehol. – majd mentünk tovább.

- Nagykár. – ragadtak minket karon.

- ereszettek!!!

- Nézzétek milyen lett az arcunk a kis pasikáitoktól. – szőke. Közbe nekem elkezdte a hosszú hajú puszilgatni a nyakamat.

- Engedj el te szemét állat!!! – már készültem sikítani, de akkor úgy pofon vágott, hogy majdnem összeomlottam, Szasza is kapott, majd mindketten előkaptak egy kést, szóval nem mertünk sikítani. Hagytuk magunkat valamennyire, meg hát cibáltak minket ahogy tudtak. Szasza a sütit eldobta, én meg elhagytam a nyakláncomat. Majd valahogy elvonszoltak minket valamelyikük házába és egy irodába zártak minket.