Belöktek minket egy sarokba és ott hagytak, ránk zárták az ajtót. Közbe Pierre és David már a fél parkot bejárták utánunk.

- Hol vannak ezek a csajok?! – David.

- Nem tudom. – mondta Pierre, majd ledobta magát egy padra, annak a közelébe ahol „megtámadtak” minket.

- Nézd mit találtam…. – találta meg david a nyakláncomat. – Pont olyan mint Alex-é.

- Miii???? – nézte meg Pierre. – Ha a medálon rajta a van a karcolás akkor az övé.

- Honnan veszed?

- Én csináltam véletlen, még régen, Jeff-től kapta. – megnézte és rajta volt. – Hol találtad??

- Annál a bokornál. – mentek oda mindketten. – Ez feletébb gyanús, sütis zacskó, sütivel! – vette fel Dav zacskót, amit Szasza leejtett.

- Gondolod, hogy valami bajuk eshetett?? – Pierre aggódva.

- Hááát….nem tudom.

*Közbe mi az irodában*

- Most mi a jó életet csinálunk?! – néztem ijedten Szaszára. – A pánikon kívül?!

- Nem tudom, de telefonálok David-nak. – majd Szasza felhívta, de alig volt térerő.

- Szasza, minden rendbe ho….vagytok? – vette Dav a telefont.

- Rose street 22…el.aboltak…!! – csak ennyit tudott mondani, mert megszakadt a vonal, + pont bejött az a két őrűlt.

*Pierre és David a parkban*

- Mit mondtak?? – Pie. Dav nem szólt csak gondolkodott.

- Rose street 22, elraboltak!! – esett le david-nak.

- Hogy miiii??? – esett kétségbe Pierre. – Azonnal  oda kell mennünk. – majd kikapta a telefonját a zsebéből és engem hívott, de a térerő miatt nem csörgött ki. Apu és Jessy pedig felmentek Torontóba.

- Várj, hívjuk a többieket!!

- Rendben. – majd gyorsan felhívtak Jeff-et meg a többieket.

Közbe minket faggatott a két srác, hogy kinek telefonáltunk.

- Kit hívtál fel szépségem?! – kérdezte a hosszú hajú.  

- Senkit.

- Rosszul hazudsz baby. – rángatta meg a haját.

- Te biztos meg mondod. – jött oda hozzám a másik srác.

- Azt lesheted…. – én, nagyon makacs ember vagyok, de asszem ez most nem segített, mert akkora pofont kaptam, hogy megfejeltem a falat.

- Jó ha nem mondod, akkor mind1, de ha a rendőröket hívtátok, kinyírunk titeket!! – mondta a szőke hajú srác, majd Szaszát tiszta erőből rálökte egy székre.

Pierre és David addig telefonáltak a többieknek, hamar oda értek a parkba.

- Mi ez a poén, skacok?? – Chuck.

- EZ NEM POÉN ÉRTSD MÁR MEG!!!! – Pierre.

- Mért miii??? – Zoe.

- Szasza az előbb hívott, kétségbe esett hanggal, hogy segítsünk neki! – David tökre kiakadva, közbe elindultak a Rose utcába.

A két srác kiment megint az irodából, mi meg addig próbáltunk kijutni, de megint rosszkor toppantak be, ugyan is épp akkor rúgtam fel az egyik asztalt.

- Harcias kis kurvák!

- Mire készültetek, rosszul érzitek itt magatokat?! – szőke.

- Tőled biztos. – Szasza egész halkan.

- Mit mondtál. – kapta el őt megint.

- Hogy egy rohadt patkány vagy!!! – erre szemen köpte, de nem ért semmit se a keménykedésünk, mert annál keményebb lett a két srác is. Szokásos pofon, de most már Szaszának vérzett az orra. Oda akartam menni hozzá, de már azt sem hagyták.

- Hééé, lassan cuki pofa!! – vette elő a kését a hosszú hajú. – Túl nagy a kis pofád, nem tetszik ez nekem.

- Mit akartok tőlünk?? – kérdeztem rá bátran.

- Játszani baby. Remélem, van még mész és ásó?? – nézett a szőke a hosszú hajúra.

- Van ne izgúlj. – erre mi is kétségbe esetten néztünk egymásra Szaszával, a torkomba kalapált a szívem.

- Elmegyek piáért, őrizd őket. – majd a hosszú hajú lelépett.

Közbe Jeff-éknek időbe tellett amég az utcába értek, metr nem találtak rögtön oda. Próbáltak minket hívogatni, de nem csörgött ki a mobilunk.

- Naah…mit bámúltok..?! – lökött le minket a földre a szőke. Szasza meg véletlen levert egy díszt az egyik szekrényről. –  Te rohadt kurva!!!! – mindketten kaptunk egy pofont, már könnyeztünk tőle, amikor felálltam és fejbe vágtam egy vázával a srácot és Szaszát magammal húzva futottunk kifele. De elgáncsolt a szőke és így mindketten orra estünk. Mindkét arcomra kaptam, és még a szekrényt megfejeltette velem a srác. Már felállni is alig bírtam.

- Jól vagy?! – ölelt meg Szasza.

- Jól… - persze már nekem is vérzett a fejem, meg az orrom. Közbe visszajött a másik srác, és elkezdtek dumálni, de úgy hogy mi ne halljuk. Most kivételesen nem csináltunk semmit és azért kaptunk, gondolom a kis hülye szőke panaszkodott.

- Szted megértette Dav, hogy mi bajom van? – nézett rám Szasza.

- Nem tudom.

- KUSS VAN OTT!!!! – megint megpróbáltunk hősködni, Szasza megint próbált telefonálni, David fel is vette, de észre vették

- Lebuktál!!! – rángatták őt fel a kezénél fogva és rálökték az iróasztalra. Én meg futva rohantam kifele.

- ÁLLJ MEG!!!! – rohant utánam a hosszú hajú srác. Mivel gondoltam, hogy utol fog érni ezért a szomszéd romos, építkező házhoz menekültem.

Közbe a fiúk megérkeztek az utcába, de a másik végén jöttek, szóval messze voltak, de tiszta kétségbe esettek voltak a hívások miatt és rohantak, ahogy tudtak. Én közbe elbújtam egy kisebb fal mögé az épületbe.

- Hol vagy cicám??!! Úgy is megtalállak….ha előjössz, nem bántalak. – vízhangzott a srác hangja, én meg remegtem mint egy kocsonya és túl sötét is volt, alig láttam valamit. Közbe a többiek a közelbe értek.

 - Itt egy telefon fülke, Zoe, Karen maradjatok itt. – Seb.

- Nem mi is megyünk!!! A mi barátnőink is!! – Kar.

- Neeem, ti itt maradtok!! – Chuck.

- Lehet többen is vannak. – David.

- Deee.

- Húgi, nekem vigyáznom kell rád, maradj itt!! – parancsolt rá Pierre.

- Ha negyed órán belül nem vagyunk itt, hívjátok a rendőrséget. – Jeff, majd eindultak megkeresni a házat.

Közbe én próbáltam úgy elbújni, hogy ne találjon meg, de meglöktem egy követ és tudta, hogy hol vagyok

Szaszát a másik srác nem bántotta, azaz csak akarta, de ő is próbált menekülni.

- Ki lesz nyírva a kis barátnőd. – lökte őt föl.

Én is kerestem a kiutat, de pont beleütköztem a srácba.

- Megvagy!! – majd lekevert egyet és neki estem egy rozsdás oszlopnak. – Rosszkor vagy rossz helyen. – majd elkezdett rángatni, hogy álljak fel, de úgy tettem, mintha ájult lennék. Ezt nem veszem be!!! – hajolt felém. Én meg egy jól irányzott mozdulattal tökön rúgtam.

 - Rosszkor vagy rossz helyen. – mondtam neki majd elfutottam onnan, de nagyon fájt a fejem az arcom meg mindenem, amég ott vergődött én addig kiutat kerestem és közbe próbáltam Pierre-t hívni.

- Kicsim…. – vette fel nagyon idegesen a telefont. – Jól vagy?

- Igen…itt vagyok egy romos épület….. – a végét már el sikítottam, mert megint elkapott a srác.