Pár óra telt el, én még aludtam Pierre-nek háttal, majd hallottam ahogy fordul egyet, azaz felém fordul és egy pusyt nyom az arcomra.

- Jól aludtál? – fordultam felé.

- Szeretnék mindig ilyen jól aludni. – mosolygott majd átölelt és a hátamat csókolgatta. – Éhes vagyok.

- Én is. – majd a táskájához sietett, ami még nem volt kipakolva. Kirángatott belőle magának egy pólót, nekem meg oda adott egy másikat, mert ami rajta volt még AZ előtt, az eltünt.

- Milyen jól nézel ki bugyiba meg a pólómba.

- Tudom.

- Én nem vagyok egós annyira, de te. – mosolygott.

- Miii…én?? Kizárt, te sokkal egósabb vagy, mint én.

- Jól van, legyen ahogy akarod. – majd amikor kimentünk tök jó illatok a voltak, csak arra nem számítottunk, hogy mindenki itthon van. Fülig érő szájjal mosolyogtak ránk.

- Sziasztok. – köszöntünk egyszerre kissé szájat húzva. Majd beestem a hűtőbe egy fél literes cóláért. Dobtam egyet Pierre-nek is, mindketten szünet nélkül megittuk több mint a felét.

- Minden ok?? – Chuck.

- Igen, miért?

- Sokat piáltok.

- Háát őő, szomjasak vagyunk. Nagy a szárasság a szobánkba.

- Aha persze.

- Így van. – én.

- Mi a kaja?? – Pierre.

- Aki egész nap csak aludt meg dugott annak nem jár! – Seb.

- Tehát nekem is kell egy jó nap!! – tette karba Pierre a kezeit.

- Tudjuk.

-Csináltunk fincsi spagettit. – David.

- Király, úgyis éhen halunk. – Pierre.

- Sexkazánnak nem jár! – Chuck.

- De igen, mert dolgoztam érte….

- Ne legyetek utálatosak! – mondta Kar, majd rakott egy tányért Pierre elé. Kajáltunk, már majdnem végeztünk, amikor valaki kopogott.

- Partysok!!! – jött az ajtóból a hang.

- Miii???? – Szasza.

- Szevasztok. – jött be hozzánk egy barna hajú csaj, meg egy helyes srác. – Akartok partyzni??

- Hm… - néztünk össze mind. – Attól függ milyen parti lesz.

- Este 7-kor a tábor „főterén” sütés, utána az egyik nagyobb házba buli, lesz DJ és diszkó fények. Valamint éjfélkor lecsúszás a hegyen, aztán vissza. Hajnali 2-kor 500l pezsgő ingyen mindenkinek. Utána tűzijáték és buli hajnalig. A belépőt a sütésnél kell odaadni.

- és mi a belépő?? – Zoe.

- 2 üveg valamilyen pia. – mondta a csaj.

- és milyen?? – David.

- Mind1. Bor, pezsgő, cola, whisky, vagy vodka. Ezekből lehet válogatni, mindössze kettő kell. – magyarázta a srác.

- És mindenkinek külön? – Jeff.

- Nem, ha összeálltok csapatba, akkor nem kell mindenkinek külön, ez a kedvezmény, ha csapatostól jöttök akkor 3 üveg pia kell.

- Jöttök?? – kérdezte a csaj.

- Mehetünk. – Chuck. – Szerintetek?

- Menjünk.

- Akkor jelölj be nyolc embert. – mondta a srác, majd köszöntek és elmentek.

- Ez nem is rossz. – Pierre.

- Ja, csak éjfélkor hogy akarnak lecsúszni, nem értem…amikor ló betűkkel írják a szabályzatba, hogy 10 óra után szigorúan tilos lecsúszni, mert veszélyes?! – Seb.

- Lehet kértek engedélyt. – én.

- Vagy nem. – Kar.

- mind1 én tutira lecsúszok velük. – mondta Szasza.

- Mi is.

- Van piánk?? – David. Erre mindenki Jeff-re nézett.

- Te szoktál a piafelelős lenni. – Pie.

- Van, hoztam bőven.

- Király. – kiválasztottunk 3 üveg piát, majd úgy döntöttünk, hogy lecsúszunk a hegyen az egyik barlanghoz. Csak csapatostól lehetett csúszni.

- Nah gyerünk már!! – sürgetett minket David. Amikor csatoltuk fel a snowbord-okat.

- Nyugi, nem hagynak itt. – Seb.

Majd mindenki közösen elindult két kísérővel. Az eleje olyan semmien se volt. Addig mindenki a másikkal dumált csúszkálás közbe.

- Alex. – csúszott mellém Jeff.

- Igen?

- Pierre és te most??

- Igen, de nyugi nem leszek anyuci….

- Nem arra gondoltam.

- Hát mire?

- Hogy kibékültetek? – Jeff.

- Igen. – majd elkezdtük kerülgetni a sziklákat, mert akadt egy-kettő.

- És milyen volt vele?? – csúszott megint mellém Jeff.

- nagyon jó, kedves és figyelmes volt velem.

- Csillognak a szemeid, szal nem lehetett rossz.

- De nem haragszol???? – csúsztam el mellőle.

- dehogy!

- Kööööössz…. – majd megfogtam a kezét és együtt csúsztunk. Utána értünk a hegynek arra a részére amikor már lehetett ugrálni, meg gyorsulni. Seb és Pierre együtt ugráltak és egyszer sikeresen összeütköztek és elestek.

- Hééé várjatok!! – szólt utánunk Szasza, aki ezzel a két kis szerencsétlennel csúszott, persze mi meg se hallottunk és csúsztunk tovább.

- Minden ok, srácok???

- Persze hogyne… - állt elé Seb, majd összedőlt, Pierre meg röhögve feküdt a hóba.

- Pierre, jól vagy?

- xD…..igen – röhögött és a feje csupa hó volt.

- Jól nézel ki. – röhögött Seb.

- Jaah, még a sapkámba is hó van.

- Mehetünk tovább?? – húzta fel Pierre-t Szasza.

- Menjünk, mert ezek elhagytak minket. – majd elindultak ők is.

Közbe mi már majdnem lenn voltunk a barlangnál, amikor feltünt, hogy hiányoznak bizonyos emberek.

- Merre lehet Seb?? – aggodalmaskodott Zoe.

- Na és Pierre? – néztem körbe.

- Ha már itt tartunk, akkor hol van Szasza?? – David.

- Majd jönnek!!! – ordított Chuck. Majd engem meglökött és csúsztunk tovább. Majd jöttek a táblák, hogy: „Lassíts”, meg minden.

- Nah megérkeztünk, 2 óra múlva találkozunk itt a bejáratnál. – mondta az egyik kísérő.

- Ok. – mindenki ment a dolgára. Csak mi nem.

- ti nem mentek? – nézett ránk a kísérő.

- De, csak útközbe elhagytuk a barátainkat és várjuk őket. – Karen. Abba a pillanatba sikítva érkeztek meg.

- NEM TUDOK LASSÍTANI!!!!! – visította Pierre aki már nem a deszkáján csúszott, hanem hanyatt esve csúszott lefele. Majd jött Szasza hason csúszva, Seb próbált neki segíteni, de ő is elesett.

- VIGYÁZZ!!! – ordította nekem Seb, és ahogy csúszott mellettem belekapaszkodott a lábamba és magával rántott. Aztán úgy mindannyian le egy meredekebb szakaszra.

- MAMIIII!!!!! – sikoltozott Pierre és Szasza, mert ők már egymásba kapaszkodva csúsztak, és néha be is pörögtek. Majd egy fenyőfa állította meg őket, szépen megkapaszkodtak egymásba, utána érkeztünk mi Seb-el, mi meg Szaszába kapaszkodtunk.

- áááá nem bírlak titeket tartani!!! – Szasza. A két kísérő közbe beért minket. Majd nagy nehezen levettük magunkról a snowbord-ot és röhögve másztunk ki a hegyoldalra, hogy visszamehessünk.

- Hülye állatok vagytok!!! – állapítottam meg.

- Ez segg nem tud deszkázni rendesen! – mutatott Seb Pie-re.

- De ti se. – röhögött.

- Még a szám is telement hóval. – Szasza.

- Nekem meg a farkam is havas és túl hideg a hó. – Pierre.

- Elég….. – böktem őt hasba.

- Ohh nem böködni kéne, hanem melegíteni. – vigyorgott Pie.

- Adok én neked olyan meleget mindjárt, h megsülsz.

Nagy nehezen visszamásztunk a barlanghoz, majd bementünk és körbe néztünk. Nagyon szép volt, a többiek meg folyamatosan rajtunk röhögtek, hogy elrántottuk egymást. 2 óra alatt végeztünk a barlang első részével, volt vagy este 6 amire visszaértünk a táborba. Kezdtünk készülődni a buliba, persze nem úgy öltöztünk fel mint akik egy komoly dizsibe mennek, mert kinn kell majd lennünk egy csomót. Elkezdett esni a hó is, tök jó volt. És Pierre és én köztem meg örökké csók csata volt, nagyon jól elvoltunk. A béke édes.