Eltelhetett vagy 3 óra, mindenki átfagyva lógott. Amikor Seb elkezdett nekünk kiabálni.

- Alex, Chuck, jól vagytok??!! Héééé….hallotok??!!!

Ott lenn a szikla vájatba nagyon hideg volt és ahogy estünk eléggé megütöttük magunkat és így félig nem voltunk magunknál.

- Alexa, jól vagy. – szólongatott Chuck.

- Miii??? – néztem föl rá.

- Jól vagy??

- Alig bírom mozdítani a kezemet. – ültem fel. – Te jól vagy?

- Szédülök és az egyik fa szétvágta a kezemet.

- Alex, Chuck!!!! – Seb még mindig szólongatott minket.

- Seb???

- Hééé jól vagytok??

- Megvagyunk valamennyire. – Chuck.

- Másszunk ki innen! – mondtam, majd próbáltam levenni a deszkámat de alig mozdult a kezem.

- Várj, majd én leveszem. – mondta Chuck, bár neki is nehezére esett, mert vérzett a keze. - Próbáljunk meg felmászni.

- Ilyen kézzel nem tudok. – mondtam, majd próbáltam felfelé mászni, de leestem mindig aztán a bakancsom is beszorult.

- Ne mozgasd a lábad, mert még a végén eltörik a lábad. – Chuck.

Közbe akik föntebb voltak, pl Kar és David, meg jó pár ember, azok próbáltak, olyan helyre mászni ahol biztonságba voltak, de ők se jutottak előbbre mint mi. Néhány snowbord meg síléc esett le a szakadékba, meg ránk. Közbe egyre erősebb lett a vihar, egy csaj beesett hozzánk, Chuck meg majdnem kiesett miatta. Segítséget hívni nem nagyon tudtunk, mert mindenkinek kapaszkodnia kellett. Meg mobil nem nagyon volt senkinél se, hogy ne törjön össze. Ott a szakadéknál lévő emberek kezdtek bepánikolni és mindenki segítségért kiabált.

Közbe a föntebb lévő emberek se jutottak el sehova, de nagyobb biztonságba voltak.

- Hallod ezt Jeff?? – kérdezte Zoe, ők se voltak valami fényesen.

- Segítségért kiabálnak…

- Úristen, lehet valami bajuk lett a többieknek. – sírta el magát Zoe. – És Pierre-nek?!

- Nem hinném, hogy nagy bajuk lenne. Kapaszkodj.

David és Karen csak pár méterrel voltak feljebb, de ahogy az ott lévő emberek próbáltak elmenni onnan snowbord, meg síléc nélkül elestek, mert nagyon meredek volt a hegy és lecsúsztak Jeff-ékhez.

- Dav, jól vagytok?? – fogta meg Zoe David-et. – David! – sikeresen elájult, ahogy az emberek leverték egymást.

- Kar??

- Jól vagyok, valamennyire.

Újabb egy óra telt el, a vihar még mindig tombolt, de valaki hívott segítséget, mert fényeket irányítottak a szakadék felé.

- Gondolod, hogy értünk jönnek?? – kérdeztem vacogva Chuck-ot, már minket is betakart a hó.

- Remélem. – ölelt magához, meg a csaj is hozzánk bújt hogy melegítsük egymást. – Seb, jól vagy???!!!

- Alig bírom tartani magam!! – jött a válasz fentről. Persze még mindig mindenki segítségért kiabált. Amikor kezdett elcsendesedni a szél, de a hó még mindig szakadt, egy helikopter jelent meg a szakadék fölött. Persze Chuck-al meg a csajjal már majdnem aludtunk, mert nagyon hideg volt és vagy 4 órán keresztül ott voltunk.

- Már jönnek segíteni. – mondta a csaj, persze a vacogástól beszélni se tudtunk szinte. Jött még egy helikopter. Akik ott lógtak először azoknak segítettek. Majd hozzánk is lereszkedtek.

- Jöjjenek. – mondta a mentős faszi.

- Áááúú. – nyögtem mert a lábam nagyon fájt.

- gyerünk, felmegy a helikopterbe. – mondta a faszi Chuck-nak.

- Nem előbb neki segítsenek. – mutatott rám Chuck,

- Visszajövünk érte. – majd Chuck-ot felküldték, utána engem próbáltak kiszedni, több-kevesebb sikerrel. Majd amikor felvittek Chuck karjába ugrottam sírva. Aztán még egy-két embert felszedtek, majd elvittek minket Nenanába egy kórházba. Rengetegen voltak akiket most a síbaleset miatt behoztak. Chuck-ot és engem ugyanaz a doki látott el, szal együtt lehettünk. Persze a korház előtt tolongtak az újságírók, és kivételesen nem miattunk, mert nem tudták, hogy itt vagyunk.

Miután elláttak minket, érdeklődhettünk, hogy mi van a többiekkel. Bekötötték a fejemet, a kezem az megrepedt, de tudtam használni és szerencsére mehettem snowbord-ozni, ha akartam. Chuck-nak is a kezét meg a fejét kötötték be.

- Alexa!! - szólítottak a nevemen.

- Jeff???

- Jól vagy?? – ölelt meg Jeff.

- Igen. – majd Chuck-ot is megölelte, abba a pillanatba megjelent Zoe, David és Szasza. Ott ölelgettük egymást.

- És többiek?? – néztünk össze.

- nem tudom. – mondtuk egyszerre, szerencsére mindenkinek csak kisebb sérülései voltak, szóval akár haza is mehettünk volna. Majd odamentünk a pulthoz, hogy megtudjuk, hogy mi van a többiekkel.

- Elnézést, nem látta egy fiatal fekete hajú srácot?? – kérdeztem.

- Nem.

- És egy szőke hajú csajt?? – Chuck.

- Magukat hozták be a síbaleset miatt?? – kérdezte a pult mögött a nővér.

- Igen.

- Egy fekete hajú srácnál épp most van benn egy orvos. Másról nem tudok.

- Dee…. – Jeff.

- idővel mindenről tudni fognak, üljenek le kérem. – leültünk de nem tudtunk nyugodtan maradni. Nagyon aggódtunk. Majd úgy 20 percel később megint megkérdeztünk egy orvost.

-  Pierre Bouvier-t keresik?? – kérdezte az orvos.

- Igen mi van vele??!!

- Jól van, már haza is lett küldve. – mondta a doki. Majd abba a pillanatba megjelent Pierre is, bekötött fejjel, meg kézzel. Mindannyian csak úgy ugrottunk a nyakába. Én meg hosszasan csókolóztam vele.

- Hello darling. – csókolta meg Seb Zoe-t, őt is sikítva öleltük meg. Majd Karen is előkerült, Chuck majdnem sírt örömében.

- Kicsim, te hova tűntél mellőlem?? – néztem Pie-re.

- Becsúsztam ilyen fenyőfák meg szikla repedések közé és nem tudtam elmenni onnan. És ti??

- Hát Chuck, Seb és én majdnem beestünk a szakadékba.

- Jesszus.

- Héé tele van újságírókkal a korház bejárata. – Karen.

- Akkor máshol kell kimennünk. – Seb.

Majd egy másik úgymond hátsó kijáraton mentünk ki, fogtunk két taxit és a hegy lábáig próbáltunk eljutni, bár túl nagy volt a hó. Aztán ott felvittek minket ilyen felvonó féleséggel. Feleannyi idő alatt felértünk, mint egyébként, csak 2 óra alatt. A hegyen azt a szakaszt végig lezárták, ahol ez a baleset történt. Szerencsére senki se halt meg, de súlyos sérülések azok lettek. Hajnali 6 volt mire felértünk, minden tele volt rendőrökkel. Kikérdeztek minket is, utána mentünk aludni. Az orvosok előírása szerint pihiznünk kel, de szerencsére mehettünk snowbord-ozni is. És mondhatjuk azt, hogy nagy mázlink volt.