Reggel Pierre telefonja kegyetlenül keltett, tök kómásan másztam ki az ágyból aztán vissza, mert semmi kedvem nem volt felkelni.

- Neked nem muszáj felkelned. – Pierre.

- Azaz egy óra tök mind1. – mondtam majd hozzábújtam. Majd David rontott be az ajtón mint egy tank és elkezdett ugrálni az ágyunkon mint egy 5 éves kisgyerek.

- Ébresztő, valaki játsszon velem!!!

- Játsszál azzal ami a lábad között van és veled egy korú!!! – kiáltottam rá és fejbe nyomtam egy párnával.

- Héé a párnám!! – nyavíkolt Pierre is.

- Nah elég legyen David!!! Kifele!! – lökdöstem őt kifele. – Takaródj!!

- Megjegyeztem!!!!! – szólt vissza, majd elment Jeff szobája felé, de az bevolt zárva, utána a többiek szobájába.

- Legalább ne kiabálj ennyire, még felébreszted a szürke medvét. – röhögött Pierre.

- Érdekes máskor jó délben felkelni. – feküdtem vissza mellé.

- Igen. – vigyorgott, majd megölelt és elindultunk a konyha felé. – Hééé itt felejtettél valamit. – szóltam neki, amikor már leindult a lépcsőn.

- igen, mit??

- Engem. – mosolyogtam, majd felkapott a hátára és levitt a konyháig.

- Látom már reggel jó erőbe vagytok. – Chuck.

- David mindenkit felkelt. – Pie.

- nem szoktad még meg?? Három negyed 7-kor berontott a szobánkba karattyolni. – Karen.

- nekünk 7-kor. – én. Majd Szasza is megjelent kissé álmos fejjel.

- dav nagyon életerős ma reggel. – Chuck.

- Mint mindig, este pedig kifáradt mert…..

- Szasza, most hagyd a mocskos részleteket!

- Miaz Alex, csak nem 2 bal lábbal keltél ma reggel?!

- nem, tökre nem, de épp eszem!!

- HÉÉ, turnébusszal megyünk???? – dobott le Zoe az emeletről egy bazi nagy bőröndöt.

- Új padlót is vesztek?? .- jött le apu röhögve a lépcsőn.

- Zoe volt!!!! – Dav.

- A padló nem tört össze. – Seb.

- Ne aggódj Tom, hozunk mindent. Kanapé, szőnyeg, ajtó, ha lesz rá időnk. – Chuck.

- Akkor jó, már sajnálom a berendezést. De legyetek csöndbe, mert ti még halottakat is felveritek, azt idejönnek vért szívni. – röhögött apum, erre mi is elkezdtünk, mert ritkán mond hülyeségeket. Mindenki elkezdett reggelizni, aztán Jeff és Alisha megjelent kézenfogva.

- Járunk!! – jelentették be egyszerre.

- gratula!!! – öleltük meg őket.

- áldásom rátok!! – emelte fel Pierre a kávéját, erre mindenki elkezdett koccintgatni, kávéval, teával, szőlőlével. - Kicsim, reggelire colát iszol, kilyukad a gyomrod.

- Nem szeretem a kávét és cola közel volt.

- De Jeff, aztán vigyázz a húgomra. – Karen.

- Vigyázok ne izgúlj.

- Elmész te is Ali?? – Szasza.

- Hát persze, nem hagyom el Jeff-et. – mondta, majd megölelték egymást, édesek voltak együtt. Majd lassan mindenki abbahagyta a reggelizést, és Jay is megjött 3 bőröndel.

- Jay, mit hozol ebbe a sok szarba??? – én.

- Nyulakat rejtettem el benne, meg pár zsák óvszert.

- Ohhh az jól fog jönni. – Chuck.

- Kurva anyád!! – vágta fejbe Karen.

- Naaaa…nekünk kell, mert jössz velem. – ölelte őt meg Chuck.

- Nyem, nem tudok menni…ha tudnék mennék.

- Nyuszi invázió lesz a buszon. – Seb.

- Ha te feljössz biztos.- David.

- kapd be a faszom. – Seb.

- Vedd elő.

- Vigyázz Seb, mert ez megteszi. – Jeff.

- Te már csak tudod. – Pierre.

- Jó gyere david a fürdőbe megtárgyaljuk. – Seb.

- Ne érj hozzám!! – közbe megérkezett a busz is.

- Nah skacok, gyertek, Seb ne izgúlj David a buszon majd leszop. – Chuck.

- Anyád!!! – kergette meg david Chuck-ot. - Mekkora bunkó vagy.

- Mint te.

- itt a busz srácok, ne már…… - Kar.

- Ne izgúlj, sietünk haza. – csókolta meg őt Chuck.

- Itt hagytok… - Szasza.

- Csak másfél hét, nem több. – David.

- De az is sok. – csók.

- Nagyon fogtok hiányozni, már hozzánk nőtettek. – én.

- El ne sírd magad kicsim, sietünk vissza. – csókolt meg Pierre. Majd kikísértük őket.

- Zoe, Ali, aztán vigyázzatok a fiúkra nagyon!!! – mi. (csajok)

- Megvédjük őket. – Ali.

- Meg vigyázunk, nehogy David leszopkodja seb-et a buszon. – Zoe.

- rendben.

- Srácok, 10kor takarodó!!!!!

- Nah persze, akkor ti is!! – Chuck.

- Kisgyerekeknek aludni kell!! – Ali.

- Nyomás fel a buszra!! – Zoe.

- Igenis, anyuci. – Jeff. De előbb még Pierre visszarohant hozzám egy csókért, meg a többiek is. Chuck úgy ölelte Karen-t mint egy kismajom az anyját.

- Nah engedd már el te orángután, azt menjél!! – Szasza. Szálnak fel a buszra, egyszer csak David felsikít.

- Ne tuszkoljál már fölfele, te majom, nem látod, hogy nem tudok menni??? Te kurva!! – ordított Dav Pierre-re.

- Ne kurvázz le, te szopós malac, engem is tuszkol chuck!!! Nyughass már, baszhatnékod van??? – Pie.

- Ne izgulj, meg kapod Jeff pussy-ját csak szálljunk már fel erre a kicseszett buszra!! – Seb.

- Apád faszát!!! – Jeff.

- Az nincs benne árba! – Seb.

- És különben is Chuck azt nem érdemli meg. – Pierre.

- Akkor még mindig ott van Pierre anyja.

- Anyád, az én anyámat nem kapod meg, az nem kurva mint a tied. – Pie.

- Nem kurva, de jól keres. Nem olyan testárulós mint pl David-é. – Seb.

- Apád faszát Seb!!!

- hagyjátok már abba, azt takaródjatok felfele!!! – Zoe. Mi már ott az ajtóba a hasunkat fogtuk a röhögéstől, amég ez a sok hülye kitárgyalja, hogy kinek kurva az anyja. Majd tényleg felszálltak és az ablakból integettek.

- Hát elmentek. – nézett rám szomin Szasza.

- Majd visszajönnek.

- A csajok vigyáznak rájuk. – Kar.

- Én is mentem volna. – Szasza.

- Ne vedd ennyire a szívedre, mi is mennénk, de csak másfél hét. – Kar.

- Az nem olyan könnyű.

- Nem baj, nah gyerünk nekünk is kell mennünk. – én. Majd bementünk felöltöztünk és mentünk mi is a stúdióba próbálni, aztán Milánnal együtt mentünk meghallgatásra és szerződést kötni, nehéz nap elé néztünk.

A meghallgatáson próbáltuk a legjobb formánkat hozni, aztán egy két emberke elmondta a véleményét, majd orrunk alá dugtak egy szerződést, hogy írjuk alá. Aztán mentünk vissza a stúdióba, kitaláltunk magunknak névjegy kártyát, amit Milán csinál, CD borítót, és elkezdtük felvenni az első számokat jó minőségbe. Annyit szarakodtunk vele, hogy a kezem már leszakadt a gitározástól. Aztán hívtak minket a srácok, nagy sikítozás volt a buszon, és elmondták 20x, hogy szeretnek minket, meg minden.