Az After partynk nagyon jó volt, egy csomó emberrel ismerkedtünk meg. És felkéréseket is kaptunk, hogy itt, meg ott lépjünk fel. Egyre jobb. ;) Meg támogatónk is lett, nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz eljutni oda, ahova kezdetnek akarunk, aztán tovább. Hajnalig buliztunk, aztán másnap Milán már kezdte is intézni a „turnénkat”, mert ez csak ilyen kis turné volt, a nagyhoz idő kell.

- Csajok, Anton, meg van erre a hétre a program. – Milán.

- Mii??

- Jól hallottátok, a telefonok annyit csörögnek, hogy már fel se veszem őket.

- Mi lesz a turnénk? – Szasza.

- Sorolom. Montreal, Québec, Toronto, Ditroit, Chicago, erre a hétre.

- Ez állati, egy csomó nagyváros. – Kar.

- Várj még nincs vége.

- Mii, de hát ez már egy hét?! – Anton.

- De itt van a következő is, vagy lemondjam?

- Nem, dehogy, mondd tovább. – én.

- Aztán jön: Denver, Ottawa, Atlanta, Montreal, New York és Los Angeles.

- ennyi?? – Szasza.

- Mit ennyi, ez után a 2 hét után örülnünk kell, hogy életbe maradunk, még lesz nagyobb turné is. – Kar.

- viszont ez tök jó, ma megyünk haza, holnap meg Monti koncert. – Anton.

- Ott vagyunk helybe. – Milán.

- te is jössz?? – én.

- Még szép. – pár óra múlva összecuccoltunk és elindultunk haza, Montiba. Otthon a legtöbb helyen újságírók hada várt minket, állati jó érzés volt, a srácokkal is beszéltünk, ők is happyk voltak, de valami mégis volt a levegőbe (nem influenza) Montrealba jó koncertet adtunk, a szüleink is elkísértek és büszkék voltak ránk. Québecbe és Ditroitba arattuk a legnagyobb sikert a héten. És olyan jó bulikat rendeztek nekünk, amiken ritkán vagyunk. Közbe a srácok az alatt az 1 hét alatt voltak három városba, de nem találkoztunk velük, 4 telt házas koncertet adtak, kb 100ezer ember. Ők is buliztak, de egy-két party nem sült el túl jól.

A hétvégét otthon töltöttük és a srácok is hazajöttek végre. Fincsi ebéddel vártuk őket.

- Csajok!!! – ugrott a nyakunkba Zoe és Alisha, majd mi a fiúkéba.

- Megváltoztatok. – Chuck.

- igen, kicsit a hajunk, meg jobban nézünk ki. – ölelte őt át Karen.

- Jó a hajad szívem. – szorított magához Pierre.

- Tudom. Jeff baba, hiányoztál, nem volt aggódjon értem. – ugrottam a nyakába.

- Aggódott ő eleget. – Ali.

- tudod Szasza, olyan mértékbe hiányoztál, mintha nem is 1 hét lett volna. – David.

- Te is nekem. – Szasza

- Seby! – ugrott a nyakába Karen, meg mi is. – Egyszer még felfallak.

- Nee, nekem még kell. – Zoe. Apuék is üdvözölték a srácokat.

- Jay, hol a nyuszid??? – én.

- Orlandóba maradt, nem megy neki a távkapcs.

- Na, na. – nevetett Karen. Majd leültünk enni, közbe egy csomó élményt meséltünk egymásnak, majd a kaja végeztével Pierre félre hívott, hogy akar valamit mondani, Szaszát meg David.

- Mit akarsz mondani?? – lelkesedtem.

- Hát kissé nehéz. – mondta Pierre és közbe egy poharat szorongatott, David pedig ugyanezt beszélte Szaszával.

- Mondjad.

- Szóval koncert után buliztunk, és David és én eléggé leittuk magunkat. – itt már kezdett lefagyni a mosoly az arcomról. – És…két csaj ránk mászott…és…

- Megcsaltál?? – tettem fel neki a nagy kérdést.

- De én szeretlek……

- Óh hogyne, én is szeretlek, persze.. – majd a méregtől begurulva lekevertem neki egyet és elrohantam, egy nagyon picivel később Szasza is rohant utánam, a többiek meg csak értelmesen bámultak utánunk.

- Mi bajuk van?? – nézett Seb Dav-ra és Pierre-re.

- Semmi. – David.

- Ok nélkül nem szoktak elrohanni, ráadásul egyszerre ketten. – Chuck.

- Pierre, megint megsértetted?? – Zoe.

- Neem.

- Hát?? – Ali.

- Megcsaltam a turnén, nah ezt akartad hallani??!! – csattant ki Pie.

- Te egy szemét rohadék vagy. – kapta fel Jeff a vizet.

- Hééé, ennyit nem ér!!! – fogta vissza Seb Jeff-et.

- Te is megcsaltad Szaszát, David?? – Karen.

- Együtt voltunk Pie-vel.

- Mii???? – nézett értelmesen Chuck.

- Jajj nem úgy te hülye. – Pierre.

- Két csaj.

- Tényleg nagy gyökerek vagytok. – Alisha.

- ………- senki se szólt egy szót, apu, Jessy és anyu csak értelmesen állak a konyhába és néztek, mint boci az új kapura, hogy most ki mit fog reagálni.

- Pierre, vagy bocsánatot kérsz tőle, vagy jobb ha nagyon meghúzod magad. – Jeff.

- Nagyot csalódtam benned. – mondta anyum. – Azt hittem te vagy a lányomnak  a nagy Ő, a rendes srác, de tévedtem.

- David, te is nagyon rendes vagy, Szasza egy tök normális csaj, te meg nem tudsz betelni vele, ő kapcsolatot akar nem egy ilyet mint te.

- Sajnálom.

- Ne nekünk sajnálkozz! –Ali.

- Chuck, ugye te nem csaltál meg?? – Karen.

- Nem dehogy.

- Ő állandóan tévézett és még csak bulizni se jött el velünk. – Seb.

*Közbe Szasza és én kissé sírva, összetörve mászkáltunk a parkba*

- Alig hiszem el, hogy David ennyire nem tud magán uralkodni. – Szasza.

- én se néztem ki belőle, és azt hittem, hogy Pierre-nek én többet jelentek ettől…erre így jön haza. – én.

- Azt mondták berúgtak.

- Persze. Biti vannak tanúik is, hogy ők azt se tudták mi csinálnak, amikor még a srácok se tudtak róla. – én.

- Nem tudom, de remélem David nem felejti el egy darabig a jobb arcát, amit kapott tőlem.

- Én is, hogy Pierre se felejti el.

- És most mi lesz? – Szasza.

- Nem tudom, lehet szakítunk, mert nagyon jól tudta, hogy én mindent megbocsátottam neki régebbről és baromira szar ez most. És te és Dav??

- Lehet szakítunk, mert nagyon megbántam már egyszer, hogy az egyik barátom megcsalt egyszer és megbocsátottam neki, nekem most David elveszett a szemembe, ha visszaakar szerezni akkor tepernie kell.

- Egyetértek, most legalább majd ölheti őket a lelki ismeretük, meg hétfőn úgyis megyünk Denverbe. – én.

- Gondolkodok. – Szasza. – De Pierre-t most Jeff biztos megagyalja.

- Nem tudom, de nem lesz attól még senkinek se jobb, csak neki max a lelke.

- valahogy nem sajnálom.

- Én se. – majd még órákig bolyongtunk és beszélgettünk, közbe otthon vagy a két sráccal morogtak, hogy, hogy lehetnek ennyire hülyék. Vagy valami mással szórakozott. Mi is hazaestünk úgy este 6-ra, már hűvös volt kint, elvégre mindjárt november. Otthon mindenki hozzánk rohant kivéve David-et és Pie-t.

- Minden oké?? – anyu.

- Persze. – na jó nem, de ezt nem fogom neki most elmondani, hogy összedőlt bennem egy fél világ, meg Szaszába is, mert a pasiaink nem tudnak velünk betelni. – Jeff, beköltözhetek a szobádba??

- Persze, meg te is Szasza. – majd megölelt mindkettőnket és egy „sajnálomot” súgott a fülünkbe.

- Akkor mi beköltözünk Pierre-hez. – Ali.

- Biztos, hogy jó ötlet??? – Jeff mérgesen, rosszul van Pierre-től, elvégre én vagyok a drága uncsija és engem meg kell védeni, még a napsütéstől is, neki ez az elve.

- Majd türtőzteted magad. – Ali. – Semmit se érsz el vele, ha megvered.

- Jó, jó. – majd Szasza és én felmentünk, mindketten a saját szobájába. Pierre ott ült az ágyunkon és képeket nézegetett. De ügyet se vetettem rá. Amég rá nem jött az őszinteségi roham.