Így ment ez egészen decemberig.

December 4.-én épp a radiátor mellett ültem David-al és dumáltunk, kint már majdnem térdig érő hó volt. Apu és Jessy még mindig itt vannak, és kari este mennek haza. Seb és Zoe olyan jól elvannak együtt, hogy már lassan az esküvőt tervezik. Chuck és Karen is talán a kapcsolatuk legszebb napjait élik együtt, pedig még leánykérés se volt. Anyum összeállt egy helyes hapsival, végre ő is normális lett. Deni hazaköltözött. Anton éli a világát, Milán, pedig büszke menedzserünk. Nyertünk két gömb díjat, hogy a hónap legjobb csapata, meg a legjobb zenék, nagyon happyk voltunk. A csajokkal, meg hogy formába legyünk rendszeresen járunk konditerembe futni, meg ilyenek.

- Ki jön velem el a kondiba??? – pattantam fel Dav mellől.

- Kihagyom. – Szasza.

- Ma punnyadok. – Karen.

- Nah, hol a csapat szellem?!

- Ma nincs.

- Ali, Zoe jöttök?

- Seb-el kell lennem ma. – Zoe.

- Jeff-el ma megyünk hódeszkázni. –Ali.

- Aaaajj, akkor basszátok meg! – toporzékoltam, mint egy ovis, majd összeszedtem a cuccaimat és leléptem.

*Kondiba*

Épp cseszem magam, az egyik futópadon, amikor megjelent Pierre.

- Zavarlak? – nézett rám olyan kedves tekintettel, mint ahogy régen.

- Nem, gyere. – együtt futottunk, meg dumáltunk, azóta, hogy szakítottunk ez a második alkalom, hogy jól elbeszélgetünk.

- Eljössz ma te is velünk inni, meg bulizni? – Pierre.

- Naná.- még tovább dumáltunk, vagy 2 órán keresztül, jól elvoltunk. Aztán hazamentünk, Zoe épp valami nagydolgot akart nekünk elmondani, és Seb-nek már fülig ér a szája, valamit tud.

- Babánk lesz. – Seb. Most jön az a rész, amikor mindenki a világ legelképedtebb fejével és földig érő állal néz:

- ……

- … - mindenki a világ legelképedtebb fejével és földig érő állal néz című rovatunkat, olvastátok. xD

Majd mindannyian üdvrivalgásba törtünk ki és körbe öleltük Seb-et és Zoe-t. Jessy nagyi lesz, kicsit fura, de nagyon jó. Elvégre Zoe betöltötte a 19-et már. Én mostoha nagynéni leszek, Pierre meg fél nagybácsi. Ez nagyon állati, non happyk voltunk mind. Ezt meg kell ünnepelnünk esti ivással, kivéve Zoe-t. Mi csajok, úgy berúgtunk, mint a disznók, de azért valamire emlékeztünk. *szégyen*

Reggel, pedig Pierre mellett ébredek és visítok, mint egy sakál.

- Menj már ki mellőlem!!!

- De este kibékültünk. – Pie. *hopp, talán egy kicsi emlékezet kiesés* de valamire mégis emlékeztem, főleg, hogy a fiúk felvilágosítottak, hogy mi volt. És azért úgy gondoltam, hogy mindenkinek jár egy utolsó esély. Újra jártunk, aminek apu és Jeff nem nagyon örültek.

*Közbe Zoe és Seb*

- Mi legyen majd a picinek a neve? – Zoe.

- Ha lány lesz, akkor lehet Jennyfer. – Seb.

- És ha fiú?

- Mit szólsz a Billy-hez?

- Ez tök jó, Billy Lefebvre.

Tök jól elvoltunk egy darabig, Szasza és Dav is elvoltak, az ünnepek jól teltek, amikor egyik karácsonyi koncertünk után ráébredtem, hogy nem szeretem igazán Pierre-t, vagyis nem úgy, ahogy régen és éreztem, hogy ő se engem. Nehéz volt elismernünk, de megmondtuk egymásnak. Pie meg elmondta, hogy ő másért van oda. Sejtésem szerint ez Szasza lehet, mert ő az egyetlen szabad rajtam kívül és elég sokat vannak együtt. Karácsony reggelén megajándékoztuk egymást, volt ünnepi ebéd, meg minden, egész jó volt. Aztán este hazamentek MO-ra apuék, Jessy tiszta büszke volt Zoe-ra, sőt még Seb-nek is nagyon örült. De alig telt el két nap karácsony után és megint valami összevesztünk. Dav és Szasza között épp próbaidő volt, de Szasza lefeküdt Pierre-vel, ami David-nak nagyon nem volt ínyére. Meg nekem se.

- Mért, mért pont az egyik legjobb haverommal???? – David.

-Most megbosszultam, hogy te is megcsaltál, és ez köztünk egyébként is próbaidő volt!! – Szasza.

- De mért, mért pont Pierre????!!

- Mert csak, semmi közöd hozzá, és hagyjuk lógva a próbaidőt is!!

- Pierre, csalódtam benned, nem hittem volna, hogy ilyen hamar túltetted magad rajtam, te nem is szerettél igazán. – én

- De igenis szerettelek és azzal sexelek, akivel akarok. – védte magát Pie.

- Senki se tudja tiszteletbe tartani a másik érzéseit, és ennyi!! – David.

- Elegem van, én holnap elmegyek! – mondtam tiszta mérgesen, mert most mindenkire haragudtam.

- Hova akarsz menni?? – Karen.

- Párizsba!

- Normális vagy?

- Teljesen, de úgy döntöttem nekem levegőre van szükségem és ilyenkor szép Párizs. – én.

Közbe Szasza és Pierre félrevonultak beszélgetni, aztán Szasza idegesen csattant fel.

- Elegem van belőled, azt mondtad jó volt!!! – Szasza. – Alex, ugye akarsz menni Párizsba??!!

- Igen.

- Megyek veled, patkányokkal nem maradok!

- Alex, ne menj el, kérlek. – Jeff.

- De elmegyek.

- így hogy fogok rád vigyázni?

- Lélekbe vigyázhatsz rám. – öleltem őt meg.

- És mi lesz a bandával?? – Karen.

- Hát, ha maradsz, akkor semmi, ha jössz, akkor marad a banda. – Szasza.

- Nah, de Anton.

- Annak meg mindegy, hogy melyik földrészen csajozik. – én.

- Én nem megyek. – Karen. – Nem hagyom el Chuck-ot!

- Akkor nyomatjuk nélküled. – Szasza.

- Felhívom Antont. – én.

- Dee nem mehettek el. – fogta meg a kezem David.

- Nekem kell egy kis élet. – mondtam, majd elmentem telefonálni Antonnak, benne volt, akar jönni Párizsba, szal nem is láttam akadályát, hogy elmenjek. Chuck és Kar elmentek beszélni. Pierre próbálta Szaszát visszatartani, mert szereti, tőlem meg bocsit kérni, meg David-tól, de fölöslegesen. Jeff meg folyamatosan próbált lebeszélni minket erről.

- Csajok én nem megyek! – Karen.

- Ok, mi viszont megyünk. – felhívtuk Milán-t is.

*telefonbeszélgetés*

- Ezt nem hiszem el csajok, ha egyiktek unhappy, akkor az ráragad a többi csajra is, nem tehetitek ezt. – Milán.

- De igen, én megteszem. – mondtam. – Nem jössz velünk?

- Nem tudom, meddig lesztek ott, és Kar mért nem jön?

- Sztem elég sokáig ott leszünk. Karen pedig nem akarja ott hagyni Chuck-ot.

- Aha vágom. Hát figy, nem nagy ügy, ha veletek megyek, mindent tudok kezelni Párizsból is, szal elmegyek veletek, nehogy nyugtotok legyen. – röhögött Milán.

- Ok, holnap indulunk. – majd letettük a telót.

- Most mért kell ezt?? – nézett ránk Jeff.

- Mert nyugton akarunk lenni, minden a feje tetejére van állva. – Szasza.

- Akkor mért nem mentek el Monic-hoz (anyum) van egy pasija, ott van Alex öccse, és végre normális élete van.

- Nekünk az kell, hogy kicsit távolabb lehessünk tőletek. – én.

- ez akkor is hülyeség. – Seb.

- És mért pont Párizs? – Chuck.

- Ott lakik az unkabátyám, remekül elleszünk vele, aztán keresünk egy kiadó lakást. – Szasza.

- De ne legyetek már ilyenek! – Alisha.

- Nélkületek nem jó lenni. – Karen.

- gyere velünk. – én.

- Nem hagyom itt Chuck-ot.

- akkor menjünk el, én is megyek. – Chuck.

- Nah még mit nem, nektek itt a banda, te itt maradsz, rád szükségük van a srácoknak. – Szasza.

- Amég mi nem voltunk itt, addig is tudtatok nélkülünk lenni és most is tudtok, amikor elmegyünk. – én.

- De az se volt sztem véletlen, hogy Pierre elütött kocsival. – mondta Jeff nekem.

- Tök jó csapat vagyunk együtt, mennyit tudunk hülyülni. – Seb.

- így vagyunk egyek, nem úgy, ha elmentek. – Dav.

- Túl fogjátok élni. – majd még egy csomószenvedés után, Szaszával összepakoltunk, én utána David-al voltam sétálni meg ilyenek.

- Nem akarom, hogy elmenj. – Dav.

- Tudom, de el akarok menni.

- Amiatt a lökött Pierre miatt?!

- Te se vagy szent, de nem, ami az elmúlt 1 hónapba történt, az miatt.

- De én veled akarok lenni. – mondta Dav majd megcsókolt.

- Tudom, de nem esek csapdába, hogy Szasza megharagudjon amiatt, hogy a volt pasijával kavarok, és én is mérges vagyok kicsit rá, amiért Pierre-vel….

- De ha kell, el is költözhetünk. – Dav. – Én elmegyek veled. – vágott szomorú fejet.

- Nem, rád itt van szükség. Majd meglátogatjuk egymást.

David nem nagyon tudott mit mondani, próbált lebeszélni, de hajthatatlan voltam.

Közbe Pierre is épp győzködte Szaszát otthon.

- Szasza, én szeretlek és nem úgy, mint Alexot, maradj itt. – Pierre.

- Én is szeretlek, de le kell mindenkinek nyugodnia, gondold el, ez Alexának milyen szar érzés lehet, hogy én a volt pasijával.

- Tudom, nekem is szar, hogy látni rajta, hogy a legjobb haveromat szereti.

- Nekem is meg kell nyugodnom. – Szasza. – És lehet, hogy ez nem fog tartani, csak pár hónapig.

- De én nem akarok rád hónapokig várni, Alexa, pedig túl fogja élni, hogy veled vagyok, ahogy én is, hogy David-al van. – Pierre.

- Igen és mit fogsz kapni Jeff-től ezért, így sokszor nagyon kell magát türtőztetnie, hogy ne öljön meg téged.

- Tudom, de nem tudok vele mit csinálni. Tőlem most már nem kell védenie Alexot.

- Igen, de akkor is, ez neki is szar, meg nekem is és mindenkinek. – Szasza. – De majd eljövünk egymáshoz.

- Te tudod, de azért majd tartod velem a kapcsolatot?

- Persze. – mivel Szasza is épp olyan reménytelen volt, mint én ezért Pierre se tudott sokat tenni.

David-al hazamentünk, kajáltunk, felhívtam anyut, hogy elmegyünk, felajánlotta, hogy menjünk hozzá, de nem fogadtuk el. Még jobban összepakoltunk.

Aztán reggel kimentünk a reptérre, Anton és Milán már vártak minket. Elköszöntünk a srácoktól.

- Zoe, nagyon, nagyon vigyázz magatokra és a picire és minden héten hívj fel. – öleltük őt meg.

- Nah, apuci… vigyázz az őrült csajodra. – öleltük meg Seb-et.

- Jeff, kösz mindent, nagyon jó fej és aranyos voltál, és nagyon szeretlek, és gyere majd, én is jövök. – ugrottam a nyakába.

- Én is szeretlek, hugim, légy rossz, és vigyázz Milánékra. – ölelt meg Jeff és könnyesek voltak szinte a szemei.

- Karen, bármikor jöhetsz hozzánk. – Szasza.

- Jó, de most nem.

- Alisha, ha nem bírod a kopaszt(jeff), akkor Párizsba várunk. – nevettem, majd megöleltem.

- Azt hiszem, bírom, nem hagyom itt őt. – puszilta meg őt Ali.

- Pierre, sok szerencsét, még találkozunk. – öleltem őt meg. Szaszával meg gyorsan smároltak egyet.

Én meg David-el. Majd Milán-tól is elköszöntek a srácok, meg Antontól is, aztán elindultunk, sokszor visszafordultunk. Pár perc múlva a gépről integettünk. És feltettük a kérdést: megérte, hogy ott hagytuk őket, a barátokat, akiket szeretünk, megérte, vagy hamarosan visszajövünk????? Ezek gondolatok voltak bennünk Szaszával, majd felszállt a gép, és egyszerűen itt hagytuk őket, kirepültünk az életükből.