Épp otthon voltunk kivéve Karen-t, de aztán ő is megérkezett.

- Csajok, mi a faszért basztuk el az életünket?? – kezdett el kiabálni.

- Héé mi bajod, senki se süket! – én.

- Mikor basztuk el?? – Szasza.

- Azzal, hogy itt vagyunk már 3 kibaszott éve, mért jöttünk Párizsba??!!!

- Mert utáltuk az akkori dolgokat, és a srácokat is. – Szasza.

- Ez hogy jutott most eszedbe, 3 évig egy szót se akartál erről beszélni?! Most meg hirtelen a srácok ilyen fontosak lettek, amikor több mint 2 éve voltak itt utoljára.

- Gondolkodtam.

- Uhh ez komoly és mire jutottál??

- Arra, hogy mekkora egy balfék vagyok, elbasztam az életem e miatt a kurva banda miatt!! És Chuck sincs velem. – Karen.

- Ez már mind a múlt, mikor teszed végre túl magad az egészen, ha Chuck-ot kurvára érdekelnéd, akkor már rég itt lenne, és elvitt volna, ha pedig neked ennyit ér a banda, akkor senkit se érdekel, hogy mit csinálsz, menj vissza Kanadába. – Szasza.

- Mi az, h tegyem túl magam?? Szeretem Chuck-ot, 3 év után is.

- És ehhez 3 év kellett, hogy belásd?? – én.

- Nem, de én megfogadtam, h, ha ő nem jön, akkor én nem megyek utána és ez már 3 év.

- És nem jött, láthatod. – Szasza.

- Mert tudjátok, hogy, hogy kiosztottam őt még akkor, azt mondtam neki, hogy soha többet nem akarom látni, és tűnjön el az életemből. De most már nem ezt gondolom. – Kar.

- És örökké ezen agyaltál 3 évig?? – én.

- Nem, de ma ráébredtem, hogy mennyire hiányzik.

- Hát, ha te is hiányoznál neki, már rég itt lenne. – Szasza.

- És ti is marhára hiányozhattok David-nak és Pierre-nek.

- Egy kicsit biztos és nekünk is ők, de egy fél világ választ el minket, nem tudunk ketté szakadni, és nekünk kellett a változás. – én.

- Azt ne mond, hogy már nem szereted Pierre-t?! – Kar. – És azt se, hogy 3 év után még mindig nem tudod eldönteni, hogy Pierre vagy David.

- Mindkettőjüket szeretem, de Dav-hoz erősebben kötődök. És Szasza is szereti Pierre-t.

- Őszintén, engem kurvára nem érdekel, hogy látom-e még valaha Pie-t, ha igen, biti összejövök vele. Ha pedig nem, akkor nem ő az egyetlen pasi a földön. – Szasza.

- Mi volt a hiba velük kapcsolatba?

- Hogy eljöttetek, én meg csatlakoztam. – Kar.

- Vagy lehet, hogy az, hogy egy baklövést nem bocsátottunk meg nekik?! – Szasza.

- Vagy ott hogy egyátalán összejöttünk velük… -én. – Egyszer már szétváltunk tőlük 4 évre, csak akkor nem magunktól és akkor nem is nagyon jártunk velük, most 3 év telt el. Mindig 3-4 év szünetet tartunk, aztán lehet, holnap vagy egy év múlva Pierre megint elbasz kocsival. – röhögtem.

- Hát lehet. És most mi lesz Karen, mész Chuck-hoz, vagy mi?

- Dehogy megyek, 22 évesek vagyunk, nem viselkedhetünk úgy, mint a hisztis tinik, hogy sírva visszamegyünk hozzájuk, majd a sors lerendezi.

- Hát, pedig most is olyanok vagyunk. – én.

- Nem baj.

- Jajj csajok, már megint a múltat beszélitek ki? – Milán.

- Mért miről beszéljünk? – Szasza.

- Pl a jövőről.

- Az, kit érdekel?! Mert minket nem nagyon, vagyis egy kicsit.- Kar.

- nézzétek meg Antont, örökké bulizik, meg éli az életet amióta itt van, most sincs itt, minden idejét jóval tölti, ti meg vagy a múlton rágódtok, vagy veszekszetek.

- Antonnak nincsenek szerelmi bánatai, meg neked se. – én.

- Jól van, inkább nem szólok egy szót se, de próbáljatok már nem a fiúkon veszekedni.

- Ok.

- Különben nem tom mit pattogsz Alexa. – Karen.

- Meert??

- Mert Jeff se keresett, vagy két éve…

- Nincs mit beszélnünk, de azért szerethetjük egymást, nem akarunk velük lenni a fiúkkal, szóval majdnem minden kapcsolat megszakadt velük. Te meg a húgoddal nem beszéltél majdnem egy éve, gondolod, ez Alisha-nak jól esik?!

- Zoe és Alisha megértették, hogy nem kívánjuk egy ideje a fiúkat a hátunk közepére se, ezért hagynak minket. Zoe pedig mostanában úgyis Billy-vel (fia), meg Seb-el van elfoglalva. – Szasza.

- Csajok, nem akarok véget vetni ennek a kellemes veszekedésnek, de nem sokára lesz egy Rock találkozó. – Milán.

- És kik lesznek ott? – én.

- Azt nem tudom, de mi is meghívást kaptunk.

- Király, pár sexy rockerrel összejöhetünk. – Szasza.

- Jaja.

- És hol lesz?

- Québecbe.

- Mért pont ott, közel van az exekhez, tuti ők is ott lesznek. – én.

- Jajj már, ha találkoztok is velük, úgyis visszajövünk ide, nem?

- De.

- És mikor megyünk? – Kar.

- Természetesen holnap.

- Jesszus.

- De jó ötlet, ki az a hülye aki kitalálta. – motyogott Szasza.

- Lányok, ez egy csomó pénz és találkozhattok végre a GC-vel meg ilyenekkel.

- Meggyőztél, elmegyünk. – én.

- Ok. – közbe hazajött Anton.

- Anton, ugye nem fogod a szívedre venni túlságosan, ha holnap elhagyjuk Párizst, mert Rock találkozó vagy mi az isten lesz Québecbe?! – Karen.

- Dehogy. Benne vagyok, ha fellépünk.

- Minden banda fellép 1x legalább. – Milán.

- Jajj de jó.

Este elmentünk bulizni mindannyian, persze ez nem úgy volt, hogy 3 évig itthon ültünk, rendszeresen eljártunk mindenhova, tök jól éreztük magunkat, de ez a nap ilyenre sikeredett. Másnap reggel összepakoltunk, majd délbe elrepültünk Québecbe.

Egy szó, mint száz, Karennek abba igaza volt, hogy 3 éve menekülünk a múlt elől és próbáljuk a rég elásott emlékeket nem bolygatni, mert akad köztük olyan is, ami nem kellemes. De sok jó emlékünk volt a srácokkal, velük nem lehetnek rossz élményeink.