Első megállónk New York volt. Egy felettébb sikeres koncertet adtunk, mindenki jól érezte magát. Zoe és Seb leadták Billy-t Seb szüleinek. Mi meg egy állati jót buliztunk. És a régi párjainkkal egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Egy vendéglőbe iszogattunk a konci után este, persze nem volt rá sok időnk, mert jött következő megálló: Washington.

- Héé van még időnk biliárdozni?! – David.

- Van.

- Nah akkor játszunk! – Seb.

- Ok. – neki álltunk játszani, közbe, pedig rátértünk egy érdekes témára: Kinek hány csaja, pasija, kavarása volt az elmúlt 3 év alatt.

- Pierre, hány csaj szenvedett el téged?! – vigyorgott Karen.

- Hát 3 év hosszú idő.

- Hehe, figyelitek a kis csődört, megszámolni se tudja?! – röhögött Szasza.

- Azt nem tudom, hogy egyéjszakás kalandjaim hányszor voltak pontosan, de komolyra nem sikerült fordítanom a dolgot. Volt 3 csaj, azokkal 2-3 hónap jött össze mindig, nem az igaziak voltak. – magyarázott Pierre közbe meg rám nézett, én elkezdtem pirulni. xD – Nah én elmondtam, Alex, neked hány pasid volt??

- Hát volt egy időszak, amikor csak úgy kimentem az utcára és összeszedtem csak úgy találomra egy helyes pasit. – itt Pierre-nek és Jeff-nek leesik a képük.

- Mi van, húgi, ennyire nem lehetett pasi hiányod?! – Jeff.

- Viccelek! – nevettem.

- Huh, nagy kő esett le a szívemről. – Pie.

- Volt nekem is egyéjszakás kalandom, meg két srác, akikkel úgy 4 hónapot jártam. – én. – Chuck, menny volt?!

- Ezt most nem fogjátok elhinni, de Chuck-nak voltak kalandjai, és csak 2 csaja volt 3 hónapig. – David.

- Te vagy Chuck, Dav? – Seb.

- Nem.

- De így van. – Chuck. – Karen, neked?!

- Arról jobb, ha nem beszélünk, h Kar mennyit hisztizett 3 év alatt, hogy Chuck így Chuck úgy. – Szasza.

- jaja, még nekünk is sok volt. – én.

- Nekem kellett vinnem, bulizni. – Anton.

- Jó az. – Zoe.

Kar elég szúrós tekintettel nézett ránk, mert elmondtuk, hogy neki Chuck hiánya volt, ami igaz is, mert 3 évből 2 és felet biti végig rinyált nekünk, persze mást is csinált. Chuck meg kivirult. xD

- És David, te neked mennyi volt az annyi?! – Kar.

- Ami mindenkinek volt, az, nekem is. Kaland, meg 2 csaj. – David.

- Ez egész jó arány. Mindenkinek 2-3 volt. – Seb.

- Na és te Jeff, hány csajjal kavartál Ali háta mögött?! – nevettem.

- Hű csak nem tudni szeretnéd?! – vigyorgott Jeff.

- Héé Jeff, ugye tudod, hogy megöllek, ha kihasználod a húgom? – Kar.

- Tudom hát. Egyszer csaltam meg, de ez hosszú. – Jeff.

- 3 év alatt egy, jó arány ez is.

- De paraszt vagy Pierre! – Zoe.

- Elárultad magad, hogy ha neked csajod lett volna 3 évig, akkor fűvel-fával csaltad volna. – Szasza.

- De én nem így értettem. Úgy gondoltam, hogy igazi lovag. Én se csalnám a csajom mindig fűvel-fával. – Pie.

- Jó, elhisszük. – én.

Csajszik, srácok, ideje indulni, holnap délután koncert lesz Washingtonba. – Milán.

- Ok, megyünk. – majd felszálltunk a buszunkra és indultunk a következő állomásra. De nem nagyon beszélgettünk egymással, főleg Pierre beszólása óta, nem haragudtunk meg rá, csak kissé cinkes volt. Pie tud hűséges lenni, ha akar. Bár ezt nem bizonyította a szakításunk. Pasiból van, nem várhatunk tőle sokat, ilyen téren, ahogy egyiktől se.

Karen és Chuck frankón egymásra találtak a buszon, vagy 3 év eseményeit beszélték ki. Én David-al voltam tök jól el. Pierre meg egy darabig magányoskodott, de Szasza hamar rátalált. Három óra alatt leértünk Washingtonba, béreltünk szobákat egy hotelba, kajáltunk aztán mindenki elvonult aludni.

Reggel jó napra ébredtünk. Máris hülyüléssel kezdtük a reggelt, mint régen. Szép volt, jó volt. xD Volt ilyen kis uszoda a szállóhoz, ott rajta kaptuk Karen-t és Chuck-ot, hogy igen csak jól elvoltak egymással, azaz egymás szájával.

- Nah mi az? Béke van?! – Jeff.

- Nincs. – ment fel Kar.

- Chuck? – néztünk rá mind.

- Nincs. – ezek se komplettek, azt mondják, hogy nem békültek ki, amikor a vak is látja, hogy kibékültek, főleg, hogy milyen jól elsmárolgatnak. Ennyit róluk. *hihi* Hát igen, Karen soxor nem tudja, mit akar, túl soxor. Többször, mint én, vagy Szasza. Nem számít, viszont jól éreztük magunkat együtt. Még volt időnk a koncertig, szal Pierre és én elmentünk sétálni. David és Szasza meg elmentek együtt enni egy Burger King-be.

*Sétálunk egy parkba*

- Kül hiányoztál, főleg az után, hogy elmentetek. – nézett rám Pierre.

- Te is nekem. De tudod, hogy nem ment volna egyikőnknek se, hogy ha itt maradunk. Most jól vagyunk, lecsillapodtunk.

- Jaja. De mi lesz Chuck-al és Karen-el, megint kezdenek egymásra találni, ami nem baj… csak szóval érted…

- Hogy mi lesz, ha netán el kell mennünk?!

- Igen. Gondolom, nem akarnak megint 3-4 év szünetet tartani?

- Szerintem se, de ezt majd ők eldöntik. És én is úgy gondolom, hogy sokáig itt leszünk, mert mindenki kezd egyenesbe jönni a másikkal. – én.

- Hát jah. De nem kellett volna így végződnie.

- Lehet, hogy nem, de mindenki jól járt valamilyen szinten.

- Az már igaz. – vigyorgott Pie, majd amikor nem számítottam rá megcsókolt, én meg vissza. Majd ott egymásra dőltünk a fűbe és vagy 10 percig ott csókolóztunk, nem foglalkozva semmivel.

David és Szasza is miközben végeztek a kajálással egymás kezét fogva, beszélgettek, fura, hogy amikor elmentünk, akkor Szasza Pierre-t szerette, én meg David-et. De megváltoztunk. Közbe mi visszaindultunk a hotelbe, persze úgy, mintha semmi se történt volna. Pedig történt, egy újabb szikra lobbant fel.

- Csajok, igyekezzetek, menni kell, mindjárt koncert. – szedett össze minket Milán.

- Ne sürgess, nem hajt a tatár. – Karen.

- Akkor legyetek kész időbe.

- ok. – majd felöltöztünk, valamennyire elkészültünk, a többit a stadionba, az öltözőnkbe.

Egy bazi nagy stadionhoz mentünk, izgultunk, mert sok ember elé kell kiállnunk, nem koncerteztünk még annyira sok embernek.

És tényleg sok ember volt, állati meleg volt, szétugráltuk az agyunkat. 1 órás volt a koncert, és kitettünk rendesen magunkért. A többiek is egy nekik kialakított privát helyen ugráltak, meg ujjongtak nekünk.

A konci végén, amikor már nem lát minket senki, én nyakon öntöttem magam, egy 1l-es ásványvízzel, a többiek ugyanígy.

- Jók voltatok. – Jeff.

- Köx. – feküdtünk le a földre az öltözőbe. J

- Skacok, ez eszméletlen koncert volt. – Milán.

- Tudjuk.

- Nah, osztogassatok autogramot, ha kész vagytok, aztán szerezzetek fürdőruhát, béreltem 3 és fél órára egy strandot.

- Uhh köszi. Életmentő vagy. – ölelte meg őt Szasza.

- Tudom, nah menjetek. – kimentünk aláírást osztogatni, majd átöltöztünk, visszamentünk a szállóba és busszal elmentünk egy frankó strandra, ami most csak a miénk, nagyon jól elvoltunk. Chuck és Karen bejelentették, hogy ők bizony újra együtt vannak.

Pie és én benn ültünk egy ilyen langyos vizes medencébe.

- Alex..

- Hm?

- Mi is megpróbáljuk újra? – Pierre.

- …

- Ígérem, hogy nem fogsz újra csalódni.

- Háát…

- Veled akarok lenni. Kezdjük előröl. – nézett rám kérlelően.

- Végül is… nem bánom, én is veled szeretnék lenni. – mondtam majd megcsókoltuk egymást.

- De akkor nem lógsz megint el. – Pie.

- Nem, amég nem kergettek az őrületbe, addig nem.

- Ok. – majd elvoltunk, dumálgattunk, de letelt az idő, szóval mennünk kellett. Ismét pakolás és turnébusz. Már kezdtük unni, hogy egy folytában buszozunk. De nagyon király buszunk volt, mert volt benne egy helység, ami ilyen kis szobaféleség, szal volt neki ajtó meg minden, mi ezt a csajokkal akkor használtuk turné közbe, ha egyedül akartunk lenni. De most kivételesen Pierre-vel vonultam el oda ;)

Majd úgy 2 óra elteltével előjöttünk és lementünk a többiekhez, akik zabáltak, dumáltak meg kártyáztak.

- Héé hát ti hol voltatok? – Seb.

- Az, titkos. – kacsintottam a csajokra, rögtön megértették.

- Ti most…?! – Jeff.

- 3 év után minden változik. Minden! – vigyorogtam Jeff-re.

- Nah, végre, hogy ti is. Gratula. – Chuck.

- Köx.

Persze Szasza és David se voltak egymással közömbösek, csak ők még nem döntöttek. Bár sztem, este már együtt fognak aludni.

Éjfélre értünk Atlantába, és persze egy darabig a buszon aludtunk, és persze, hogy mindenki együtt aludt a régi párjával, azaz a mostanival. J Újabb hotelbe mentünk.

Aztán másnap reggel 8-kor keltünk és mentünk a reptérre Alisha elé, mert ma jön ő is és csatlakozik hozzánk, Jeff nehogy magányos legyen. Egy csomót beszéltünk vele, aztán egész nap Jeff-el élvezték egymás társaságát. Nem is zavartuk őket.

Este meg adtunk megint egy király koncertet. És az egész hét miatt most kezdtünk el igazán fáradni. Kellett még mennünk Columbiába, aztán Montgomerybe és végül a tengerhez New Orleansba, beutaztuk kevesebb, mint egy hét alatt a fél keleti partot, jó városokba adtunk jó koncerteket, újra rátaláltunk a szerelemre. És NO-ba egy állati jót buliztunk. Aztán átmentünk pihenni 4 napra Miamiba, Zoe és Seby közbe elhozták Billy Seby szüleitől, jól megoldották, egy nap alatt odautaztak, aztán vissza.. Nagyon jó volt ott is, és végre nem kellett koncerteznünk. 4 emlékezetes nap után pedig hazamentünk Montiba.