Elhúztak a többiek, nem kellett őket sokáig győzködni, majd mi meg kocsiba ültünk, én vezettem. És beugrottunk egy boltba, vettünk egy csomó kaját a pizzához, kint meg közbe elég szar idő lett, szakadt az eső. A Seattal voltunk.

- Szerintem várhatnánk amég jobb idő nem lesz. – mondta Karen, amikor gyorsan beültünk a kocsiba.

- Szerintem, meg menjünk, én éhes vagyok!

- Felőlem.

- Ez a beszéd. –majd bekötöttük magunkat, és elindultunk, az ablaktörlő cikázott a szemem előtt, nagyon esett és látni is szarul lehetett.

- Még mindig jó ötletnek tartod, hogy elindultunk? – Kar.

- Lehet igazad volt, de tudok vezetni esőbe is, és kell is tudni.

- Tudom. – majd bekanyarodtunk a belvárosba, de ott valami csőtörés miatt kiterelték a forgalmat az autópályára.

- Most merre menjünk? – néztem Karen-re.

- Menjünk fel az autópályára, és a 3. kijáratnál kanyarodjunk le.

- Mért arra mi van?

- Úgy elkerülöd a városnak ezt a részét és nagy bevásárló központnál, tudunk bejönni. – Kar.

- Nah az jó. – majd tovább engedtek minket, kimentünk az autópályára, elég sok autó igyekezett kerülni ezen az úton, szal sokan voltak. Jó szar út volt, Montreal legszarabb autópályája. 2 sáv megy mindkét oldalon, de még csak szalagkorlát meg semmi se megy a két szembe jövő oldal között, csak egy bokor sor.

- Nézd, ott van kijárat!

- Látom. – majd indexelek, hogy ki akarok menni, de egy hülye mikrobusz nem engedett ki.

- A KURVA ANYÁD!! – ordibáltam, mert lekéstük a kijáratot.

- Menjünk a következőn.

- Ok. – az, kicsit messzebb volt és mindenki elég hülye volt. Épp megszólalt az Untitled a kocsiba az SP-től. Karennel dumáltunk, amikor mellettünk nagy dudálás, majd egy terepjáró bevágódott elénk keresztbe, én fékeztem, de csak farolva tudtam lassítani és a mellettem lévő kocsi megtolta jó erősen a kocsi farát, össze-visszakacskaringózott a kocsink, majd átvágódtunk a szembe jövő kettes sávba, két másik kocsival együtt. Csak annyira emlékszek az egészből, hogy sikítunk, próbálom vezetni az autót, majd egy bazi nagy kamion jön szembe, meg egy csomó más kocsi, fékeznek, kürtölnek, majd egy kocsi úgy megtolt minket, hogy megpördültünk. És a kamion, ami szembe jött épp fordul keresztbe az úttesten, hogy meg tudjon állni, mi meg alácsúszunk, a kocsi orrával. És utána sötétség. Rajtunk kívül még két autó csúszott át a szembe jövő sávba, az egyikbe 3-man belementek, a másik meg beborult az árokba.

Eltelt 2-3 óra, amikor otthon kezdtek nyugtalanok lenni a többiek.

- Mi a fasz van, nem találnak haza? – Chuck.

- Éhes vagyok. – David.

- Én is. – Seb.

Úgy éjfél lehetett, amikor két szirénázó rendőrautó jelent meg a ház előtt.

- Mibe segíthetünk? – Pierre.

- Alexa Stinco az önök rokona?

- Az enyém, valami baj van?! – bújt elő Jeff.

- Kérem, most jöjjenek velünk. – majd Pierre, Jeff és Chuck elmentek

- Mondják el mi történt, ugye nincs baja Alexának?! – Jeff.

- És Karennek??! – Chuck.

A két rendőr nem válaszolt, hiába kérdezgették őket. Kivitték őket az autópályára, ahol a baleset történt, szakadt persze az eső. Még folyt az életbe maradt emberek mentése, majd elmondták a srácoknak.

- Nagy baleset volt és egy piros Seat berohant egy szembe jövő kamion alá, és több más autó is átsodródott a szembe jövő sávba. – mondta az egyik rendőr.

- Úristen, Alex!!! – rohant volna oda Jeff, de lefogták.

- Nyugodjon meg, most szedték ki őket a kocsiból. – egyikőnket elvitte egy mentő.

- Mért nem jön két mentő, mért csak az egyikőjüket vitték el?! – Pierre, a távolból figyeltek. Mindenki elkezdett veszekedni a rendőrökkel, majd odajött egy orvos vagy mi. Chuck meg elrohant azzal a mentővel, ami elment.

- Alexa Stinco rokonai? – nézett körbe.

- igen? – rohanták le az orvost.

- Sajnálom, de mindent megtettünk és a mentés során Alexa meghalt. – mondta az orvos.

- Miii????? – kérdeztek vissza egyszerre.

- Részvétem.

- NEEEEEEEMMM!!!!!! – ordított Pierre, majd elkezdett rohanni a szétroncsolódott Seatunk felé, de visszafogták őt a rendőrök. – Engedjenek el!! Alex!!! – alig bírták lefogni, majd egy rendőrt magával rántva a földre rogyott és elkezdett sírni, meg az aszfaltot ütni és ordítani.

- HOL VAN LÁTNI, AKAROM!!!! ALEX!!! – ordított Jeff is, majd fellökte az egyik rendőrt és oda akart rohanni, de őt is lefogták. – Tegyenek még valamit, mentsék meg!!!

- Sajnálom.

- Ne mondja nekem, hogy sajnálja, csináljon valamit, ő az unokahúgom!!!!

- Mindent megtettünk, de meghalt, sajnálom. – ettől a szótól, hogy meghalt ettől Jeff is sírógörcsöt kapott, és csak járkált körbe a szakadó esőbe, meg apró kavicsokat rugdosott. Még az ég is sírt, mert nem én voltam az egyetlen, akit nem tudtak megmenteni. Pierre ugyanúgy kétségbe esetten a földön térdelt és sírt, az egyik rendőr paskolgatta a vállát, hogy nyugodjon meg, mert véresre verte a kezét. Miután egy nagyon kicsit megnyugodtak, mindketten járkáltak körbe és a könnyük mosta az arcukat, majd egy rendőrautó bevitte őket a kórházba. Pierre kezét el kellett látni. Jeff a váróba ült és nézett maga elé, Pie-t meg úgy rángatták be az orvosok az egyik kötözőbe, mert mindent felrúgott, ami az útjába került és egyre csak azt kiabálta, hogy: nem, nem lehet. Ijesztő módon viselkedett, de meglehet érteni.

Majd megjelent végül Chuck is, ő is sírt és Jeff-hez rohant és átölelte.

- Jeeff… K… Karen… me… meghalt. – dadogta el a sírástól. Ott ölelték egymást és Chuck sírt folyamatosan.

Pierre-t benyugtatózták, mert annyira nem tudott megnyugodni, bár senki se tudta, hogy mi játszódhatott le benne. Majd kiment a két sráchoz és leült melléjük.

- Mi van… Alexal? – kérdezte a sírástól elég nehezen Chuck.

- MEGHALT!!! – Jeff. Mindhárman csak ott ültek és meredtek maguk elé.

- Többet… többet nem látom Alexot… - kezdett el megint sírni Pie.

- Karen… feleségül akartam volna venni… de most vége lett… soha többet nem hallom, látom őt… - Chuck.

Vagy 2 órán keresztül ott ültek, amikor az egyik nővér hívta fel a többieket, hogy jöjjenek be a 3 sráchoz, mert hát valszeg sokkolta őket, ami történt. Amikor beértek Jeff idegesen járkált, Chuck sírt és egy poharat tördelt, amibe valószínűleg tea volt. Pierre pedig az arcát a tenyerébe temette, és sírt.

- Mi történt?? – rohantak oda Chuck-hoz és Pie-hez Szaszáék.

- Karen… Karen… - Chuck csak ennyit tudott kinyögni.

- Mi van velük, halálra rémisztetek, balestet szenvedtek, jól vannak?? – Zoe.

 Majd egyszer csak Pierre elkezdte halkan énekelni az Untitledet:

 I open my eyes
I try to see but I'm blinded
By the white light
I can't remember how
I can't remember why
I'm lying here tonight

And I can't stand the pain
And I can't make it go away
No I can't stand the pain

How could this happen to me?
I made my mistakes
Got no where to run
The night goes on
As I'm fading away
I'm sick of this life
I just wanna scream
How could this happen to me?

Everybody's screaming
I try to make a sound
But no one hears me
I'm slipping off the edge
I'm hanging by a thread
I wanna start this over again
So I try to hold onto
A time when nothing mattered
And I can't explain what happened
And I can't erase the things that I've done
No I can't

How could this happen to me?
I made my mistakes
Got no where to run
The night goes on
As I'm fading away
I'm sick of this life
I just wanna scream
How could this happen to me?

I've made my mistakes
Got no where to run
The night goes on
As I'm fading away
I'm sick of this life
I just wanna scream
How could this happen to me?

-Mi történt, mondjátok már el, Pierre te mért énekelsz, mi van???!!! – kezdtek el hisztizni a többiek.                                                                                                                         – Balestet szenvedtek… - Jeff.
- Meghaltak. – mondta ki Chuck, miután kicsit lenyugodott.
- Miiii???

- Mit nem lehet ezen érteni, jól hallottátok, valami idióta nem tud vezetni és ez a vesztük!!! – állt fel sík idegesen, könnyes szemekkel Pierre, majd odébb lökte Seb-et és kiment a kórházból a szakadó esőbe.

- Valaki menjen már utána, mielőtt hülyeséget csinál. – Zoe. Közbe Szasza elkezdett sírni, meg a többiek is. Mindenki ott zokogott egy csomó ideig, nem mentek Pierre után, csak sírtak. Alisha az ott összeesett a földön és ott sírt, Jeff ölelte őt néha, de nem nyugodott meg. Majd valami nővér nagy nehezen elkérte az egyik síróstól, valaki közeli rokonnak a telefon számát. Charles volt az, Pierre apja.

Pár perc alatt beért a kórházba, persze még mindig sírt mindenki.

- Hééé mi történt?! – rohant oda Zoe-hez és átölelte. – Hol van Pierre??!

- Maga Charles Bouvier? – egy rendőr, aki végig ott volt.

- Igen, mi történt?! – ijedt meg Charles.

- Alexa Stinco és egy másik lány Karen Britts, balestet szenvedett.

- És mit történt? – Pie apja kétségbe esetten.

- Mindketten meghaltak.

- Jesszus.

- Haza kéne a csapatot vinni, ilyen állapotba az utcára se engedném ki őket.

- Értem, de hol van a fiam, egy fekete felzselézett hajú srác?! – Charles.

- Láttam őt, pár perce idegesen és sírva rohant el.

- Értem, akkor hazaviszem a srácokat.

- Ok, ha kell segítség, szóljon. – mondta a rendőr. Majd Charles felkapart mindenkit a földről, vagy épp a padról és mivel mikrobusszal volt, haza tudta őket vinni.

Ahogy mentek ki sírva vagy épp egymást ölelve a kórházból, mindenki szomorúan nézett rájuk, akik ott voltak.

- Valakijük biztosan meghalt. – jegyezte meg egy nővér egy orvosnak.

Charles haza vitte a srácokat, persze mind ugyanúgy meredtek maguk elé, vagy épp sírtak.

- Szasza, mi történt, és Pierre hol van?

- Alex és Karen… me… m… meghaltak. – hebegte Szasza.

- És Pierre?

- Nem tudom, elrohant…

- Ok, csinálok mindenkinek teát, aztán megnézem, hogy Pierre hova ment. – Charles.

Szasza erre nem szólt semmit, mindenki kinn ült a nappaliba és rólunk beszélgettek, vagy sírdogáltak.

- Fel kell hívni Alex szüleit. – kezdett el sírni Zoe.

- Meg az enyémeket is. – Alisha :’(

- Most várjatok, nyugodjatok meg, aztán felhívjátok őket, de ne menjetek sehova, próbáljátok Pie-t elérni. – Charles.

- Ok.

Majd Seb hívta Pierre-t, de nem vette fel, + még mindig esett az eső, és vizes lett a telefonja.

Charles hajnali 4-ig ott volt az SP villába. Vigyázott a többiekre, hogy ők ne menjenek el meg ilyenek, aztán amikor már nyugodtabbak lettek, elment körül nézni, hátha valahol megtalálja Pie-t.

Reggel 8-kor Ali kisírt szemekkel ült a konyhába és KV-t ivott.

- Jól vagy kicsim? – ment ki Jeff a nappaliból karikás szemekkel.

- Hogy legyek… ezek után főleg?! És te?

- Kb úgy, mint te, az unokahúgom volt. :(

- Tudom, nekem meg a nővérem volt Karen. :'(

- De mért, mért pont nekik kellett??!! – Jeff kétségbe esetten.

- Nem tudom. – közbe a többiek is kezdtek ébredezni, a fél álomból. Mindenki kisírta a szemeit. De egy nagyon picivel jobb állapotba voltak. Szegények nagyon kikészültek. Felhívták anyumat, aput, meg Karen szüleit. Ők is sírni kezdtek a telefonba. Majd Zoe keresett egy-egy képet rólunk és kitette az asztalra és gyertyát gyújtott. Jeff egy darabig benn volt ott az asztal körül és a képeket nézte, de nem bírta és elkezdett sírni megint. Mindenki kávézott és meredt maga elé. Charles meg átjött hozzájuk. Látta, hogy Seb a kanapén kávés csészét szorongat és sír, meg hogy a többiek is szar állapotba vannak.

- Zoe, szia. – surrant be a konyhába.

- Szia. Ohh ne haragudj, hogy nem mentem Billy-ért, de nagyon kész vagyunk mind.

- Tudom, és Billy addig nálunk marad, amég rendbe nem jöttök.

- De nem teher?

- Nem, 3 fiú után, egy negyedik nem az. – Charles.

- Tudom, de Billy kissé anyás. – Zoe.

- Oh az nem baj, Louise nagyon jól el van vele. Pierre-ről valami hír?

- Semmi. Nem jött haza.

- Fenébe. Remélem, nem csinál semmi hülyeséget.

- Én is remélem. – Zoe.

Pierre persze egész éjjel nem volt itthon, meg semerre se volt. Nem tudták, hogy hol van, mobilja meg ki volt kapcsolva, biztos megázott neki. Charles közbe összeszedett Billy-nek pár cuccot aztán lelépett.

- Srácok, el kell intézni a temetést. – Jeff.

- Dee…

- Tényleg el kell. – Dav *sír*

- De, amég Pierre nincs itt, mit tegyünk, gondolom, ő is ott akar lenni?! – Szasza.

- Ahogy őt ismerem, vagy elment valakihez, vagy leitta magát. – Chuck.

- Nem hiszem, hogy ivott. – szipogott Seb.

- Mind1.

A csapat egésznap nem csinált semmit, csak mászkáltak, sírdogáltak, meg beszélgettek. Pierre pedig nem jött haza.

Vagy két nap eltelt, amikor Karen szülei felutaztak Ditroit-ból és kibéreltek egy házat. És anyum is lejött Ottawából, a barátjával, meg Zoe anyja és apum MO-ról. Mind egy házba mentek. A többiek, meg ugyan úgy nem csináltak semmit, csak Pie-t próbálták keresni, de sehol sem volt.