Az eső már két napja esett, apróbb szünetekkel, az ég is sírt, nem csak a srácok. És napjaik egyszerűen uncsik lettek. Az egész házba tök nagy kuss volt, mindenki elmélkedett valamin és csak nagy üresség volt mindenhol. Pierre persze nem jött haza, és már ő érte is eléggé aggódtak a többiek. Majd anyu és a barátja mentek át a srácokhoz, anyu korom feketébe volt.

- Hogy vagytok? – ült le anyu a kanapéra a srácok mellé, akik vagy dumáltak vagy, egyszerűen ott ültek, mint a sült halak és néztek ki a fejükből.

- Próbáljuk élni az életünket. – Seb.

- Hát nekem nem úgy tűnik.

- Nem fogunk most bulizni. – Zoe.

- Nem is azt mondtam. Különben elkezdjük elrendezni a temetést. – anyu.

- De Pierre még mindig nincs meg. – Szasza.

- Akkor is kell végre a temetés, nem húzhatjuk napokig.

- De Pie Alex barátja volt, gondolom, ő is ott akar lenni. – Chuck.

- Igen persze. Egyébként nem menne el valamelyiktek egy virágoshoz, koszorút csináltatni, meg fekete rózsát rendelni?! – anyum.

- Majd én elmegyek. Nem bírok itt ülni, mindenhol Alexot és Karen-t látom. – Jeff.

- Ok.

- Kül hol van itt virágos? – Ali.

- Kinn a város szélén tudok egyet. Vonatozok egyet. – Jeff.

- Ok.

- Figyelj, elhoztam a listát, h Kar szülei, meg hogy én és Alex apja milyen virágokat szeretnénk, kérd meg őket, hogy csinálják meg. – anyu.

- Okok. – majd anyu elment.

- Holnap megyek el inkább. – Jeff.

- Jól van.

- Mindannyian viszünk virágot? – David.

- Szerintem vigyünk mind. – Chuck.

- Basszus, Billy már két napja Pierre szüleinél van. – Seb.

- Tudom. – Zoe. – Átmegyünk hozzá?

- Menjünk. – majd felöltöztek és elmentek Pierre szüleihez.

A többiek is el-eljárkáltak, bár olyan esős idő volt, hogy alig volt ember az utcákba. Este rendeltek pizzát, meg tv-t néztek. Meg a szülőkkel jártak össze, azok se voltak sokkal jobb hangulatba.

Másnap reggel az ablakon az eső kopogására ébredt fel a fél ház, végre mindenki az ágyába aludt.

Majd Chuck ment le a konyhába narancsléért.

- Öcsém, ha így halad ez az idő, árvíz lesz. – Chuck.

- Csak nem esik 40 napig. – Seb.

- Jó lenne. – valamivel mindenkinek több derűt sugárzott az arca, bár a napokba nem sok öröm volt. Aztán úgy dél tájba, Jeff felöltözött, a kapucniját jól a fejébe húzta, nehogy lemossa neki az eső a zselét, meg nehogy a szél elvigye haját és elment a város szélére egy virágoshoz.

Leadta a virág, meg koszorúrendelést, meg vett valami kaját otthonra. Majd egy híd alatt jött vissza, az eső épp csak szitált. És ott a lépcsőn megpillantotta Pierre-t. Rögtön odarohant hozzá. Egy üveg pia volt nála, csupa víz volt az esőtől, + vacogott is, mint egy ázott kiskutya.

- Héé haver, hol voltál? – fogta meg a vállát Jeff.

- Hát… itt is, ott is. – nézet fel Pierre hulla sápadt fejjel, karikás kisírt szemekkel. Kb mint egy 2 napos hulla úgy nézett ki.

- Gyere haza velem.

- Minek? – kezdett el köhögni Pierre.

- Pl azért, mert mindenki haza vár, a szüleid is kétségbe vannak esve és, még azért mert beteg vagy.

- De… ott *köhög* rám törnek az emlékek…

- Nem baj. Ettél egyátalán valamit, vagy aludtál? – Jeff.

- Ettem, asszem 2-3 hamburgert.

- Aaajj olyan lökött vagy. És ráadásul remegsz, mint a kocsonya. – majd Jeff ráadta a kabátját. És felhúzta őt a lépcsőről, de állni is alig bírt, legyengült. – Gyere, menjünk, hívok egy taxit.

- o… oké. – mondta remegő hangon Pie, és Jeff-re támaszkodott.

- Azt az üveget meg dobd el. – vette ki Jeff kezéből a piás üveget, majd elhajította egy bokorba. Majd megérkezett a taxi és elindultak hazafele, ha nem lett volna dugó a városba. Vagy 1 órát ültek a taxiba. – Nah, nekem ebből elegem van. Gyerünk Pierre, megyünk gyalog.

- De hideg van. – húzta össze magát Pie.

- Tudom, de a vonat is messze van innen, és ki gondolta volna, hogy dugó van ilyen időben. – majd Jeff átkarolta Pierre-t, hogy egy kicsit melegítse, és ne essen össze. Majd megint elkezdett szakadni az eső.

- Jeff… *köhög* álljunk meg, fáradt vagyok. – Pierre.

- Viccelsz, mindjárt otthon vagyunk és beszélni se tudsz, a remegéstől?!

- Két… lépés és összeesek.

- Majd felkaparlak. – Jeff.

- Köx. – majd tovább indultak, de Pie tényleg nagyon kimerült volt, mert a házhoz az utolsó pár lépést már alig bírta megtenni. És mindketten csurom vizesek voltak. Otthon a villába, Anton és Milán is ott voltak és együtt dumáltak rólunk a többiekkel. Majd Jeff betámogatta Pie-t és leültetette az ajtóba.

- Hey Jeff, hol a fenébe voltál?! – Seb.

- haza hoztam Pierre-t. – vette le Jeff a vizes cuccait.

- Miii, hol van Pie?! – ugrott fel mindenki. Majd kirohantak a nappaliba az ajtó mellet ülő Pierre-hez.

- Bazz, hol voltál?! – kaparta őt fel Seb és Chuck a földről.

- Kiheverni… *kuckuc* szerelmi fájdalmain…

- Gyere már, csinálunk neked kaját!! – vitték be őt nappaliba a srácok. A csajok elmentek kaját csinálni. A srácok meg leszedték róla a vizes cuccokat és belökték a zuhany alá. Aztán adtak rá másik, tiszta és meleg ruhát, majd beterelték az ágyába.

- Hol voltál több, mint két napig? – Szasza.

- Mindenhol.

- Jajj, de nem kellett volna elrohannod. – Zoe.

- Már megtettem, mind1 nem?!

- De. – majd hoztak neki kaját meg ilyeneket. Meg orvost is hívtak hozzá. Aztán aludt végre egyet. Kissé meghűlt az esőbe, meg legyengült, mert nem evett szinte semmit és magas láza is volt.

Majd amikor felébredt David volt ott pont.

- Dav…

- Hm?? – ment oda melléje.

- Mi volt, amég… nem voltam itthon?

- Hát megérkeztek a szülők, meg apud járkált át hozzánk.

- Aggódik? – Pierre.

- Hát eléggé. Felhívjam, hogy megkerültél?

- Aha. – majd David elment telefonálni, Pie meg jól bekajált, abból a sok szarból amit csináltak neki. Majd lejött hozzánk, a nappaliba.

- Nah mizu, jobban vagy? – Chuck.

- Sokkal.

- De még mindig fázol.

- Nem is.

- De igen. Látom.

- Nem baj.

Majd átjöttek Charles-ék, meg áthozták Billy-t is. Mindenki sokkal jobban volt. Pie-t „ápolgatták”.

- Sikerült valamennyire kihevernetek? – Louise.

- Egy kicsit. – Zoe.

- Sajnos ez van, ez az élet része. Meg kell szoknotok. – Charles.

- Nem jó érzés ebbe a házba lenni. – Jeff.

- Igen. – Seb.

- Mindenhol őket látjuk. – Szasza.

- Tudjuk.

Louise-ék még ott voltak pár órát.

2 nap múlva, amikor már Pierre is jobban volt valamivel. Megrendezték a temetést a szülők.

A fiúk fekete öltöny, ing, stb, ami kell. A lányok meg fekete ruhába voltak. Billy-t Seb szüleire bízták, mert ők nem voltak ott a temetésen. Csak a szűk család volt jelen. Persze a temetés előtt Pie rendes offot kapott anyámtól, hogy nem vigyázott rám, meg ilyenek. Szegény így is tök kész volt, de a csajok megvédték őt. Kaptunk egy csomó koszorút, mert egyszerre volt a temetés. Nagyon szép búcsúzós koszorúkat kaptunk.  Chuck egy vörös rózsát tett Kar koporsójára. Pierre meg egy kéket szorongatott a kezébe, az volt a kedvenc virágom. Mindenki próbálta magát türtőztetni, hogy ne sírjanak. De a pap szavaitól nem bírták sokáig.

Chuck-ra úgy rájött a sírógörcs, hogy Patrick kezdte ölelgetni, hogy nyugodjon meg. Az eső is megint elkezdett szitálni. Mindenki rögtön kinyitotta az esernyőit. Pierre-t Szasza úgy húzta be maga mellé, hogy ne ázzon megint szét megint, mert még mindig tiszta láz volt szegény. Egy darabig senki se figyelt Chuck sírására. De aztán szépen mindenki arcán elkezdtek folyni a könnyek. Szasza David-be és Pie-be kapaszkodott. Pierre egy darabig meg se rezzent, csak a feje volt lehajtva, ő nem sírt. De amikor körbe nézett a többi emberen, akkor ő elkezdett sírni. Rossz érzés lehetett látni ott, ahogy, Kar szülei és a húga, meg az én családom is sír. Alisha Jeff-et ölelte egész idő alatt. Chuck meg talán most fogta fel, hogy mi történt. Nagyon szívszorongató temetés volt, mindenki kissé megtörve ment haza. És anyumra már megint rájött a valakit okolni kell. Hazafele Jeff-et találta meg, aki így is egy rosszul érezte magát az elmúlt pár nap eseményei miatt, de apum idejébe leállította anyumat, legalább ennyire legyen megtisztelve az emlékünk. Pierre-t egész idő alatt Zoe és Szasza vigasztalta, pedig egész jól volt a történtekhez képest.

Jó pár hét eltelt, amikor sokkal jobban volt mindenki, kezdett feléledni a csapat, a fiúk eljárkáltak koncertre. Kezdett visszatérni az élet. Nehezen szokták meg, hogy mi már nem vagyunk. De egyszer talán találkozunk. A házat, amibe még velük laktunk, eladták, és kibéreltek egy másikat. David elkezdett csajozni járni, ugyanis megint szakított Szaszával és bánta, hogy nem jött össze velem. Párszor Pierre-t is elvitte, de mindenkinek idő telt, amég be nem látták, hogy mi történt és, hogy az élet múlandó dolog, néha túl hamar.