- Szia Jenny! Én remekül vagyok, és te? – mondta Seby, látszott rajta h örül nekem :P
 - é… - akartam belekezdeni, de akkor hirtelen valaki megszólalt

 - wooohoooo! Seb nem is mutatsz be a csajodnak? – egyből felismertem a hangját, h ki ő… csak bízhattam benne h nem az akinek gondolom…

 - hello Pierre – löktem oda neki

 - honnan tudod nevem? – vágott olyan nagyon értelmes fejet Pierre

 - Tudod ő Jenny, még a gimiből, emlékszel rá ugye? – Seb

 - na neee… most arra a dagadt kis lúzerre gondolsz aki mindig rajtad lógott! na ne röhögtess- majdnem fuldoklott már a nevetéstől Pierre

 - De pontosan hogy ő az a lány. – Seb

 - ööö… szia Jenny, jól nézel ki… izé… tudtad h van egy bandánk? Tök jól megy a szekér, ha akarod becsempészlek az egyik koncertünkre, na mit szólsz? – Pierre olyan csajozós dumával

 - tudod te semmit sem változtál – én

 - na és Seb, mit csinálsz itt?

 - várom a srácokat… - Seby

 - van még valami amit nem mondasz el, látom rajtad, ismerlek! – én

 - hát tudod Pierre meg a srácok, köztük én is alapítottuk azt a bandát – Seb

 - jajj menny már Seb, ezzel a dumával sose szeded fel! Na várj megmutatom h kell – Pierre nagyképűen. Hello baby, nem jössz fel hozzám? Majd megmutatom a gitárjaimat is… - Pie, „úgy”

 - most el kéne olvadnom tőled? előbb mennék fel quasimódóhoz, mint hozzád! – én

És azzal a lendülettel karon fogtam Sebyt és finoman ellökdöstem onnan. Beültünk egy kávézóba és órákon keresztül beszélgettünk, még sose dumáltam ilyen jót egy sráccal :D

Aztán az ajtón betoppant Pierre és a többiek is (többiek = Chuck, Jeff, meg még egy srác)

Persze egyből odajöttek hozzánk, Pie meg cseppet sem foglalkozva azzal, hogy tök jól elvoltunk Sebyvel, odébb lökte az ülőkén és máris lökte a rizsát:
 - Hello baby, micsoda véletlen, hogy megint összefutunk, mi jót csinálsz itt? – Pie

 - … nem látod h Sebyvel dumálok? – én

- jajjj bocsesz, észre se vettem – Pie má megint olyan nyálasan

- szisztok srácok – fordultam el tőle és köszöntem a 3 srácnak

- Szia – kórusban

- Ő itt David, nagyon jófej, és ő is játszik a bandánkban – Chuck

- Hello Dav – adtam neki 2 puszit

- mi van őt még nem is ismered, mégis kap puszit?! ráadásul 2-t! nekem nem is adtál! – Pie tágra nyílt szemekkel

- nem akarlak megbántani, de nem hiszem h közöd van hozzá h kinek és miért adok puszit, és ha egy kicsit kedvesebb lettél volna az elmúlt években, én is kedvesebb lennék most veled – jelentettem ki, majd karon fogtam Sebyt és kimentünk a kávézóból.

- hazakísérnél, kérlek – kedvesen mosolyogtam Sebyre, de közben majd szét vetett az ideg! minek jött ide Pierre? h elcsessze a délutánomat?... ilyesmik jártak a fejemben miközben Seb fogott nekem egy taxit és a házunk ajtajáig kísért.(együtt lakom a szüleimmel, és a „jófej” öcsémmel, hiszen még csak 17 vagyok!) Tök édi volt ma velem, legszívesebben behívtam volna vacsorára, de tudtam h anyuék nem néznék jó szemmel a késői látogatót. Így hát megöleltem és elköszöntem tőle, majd felmentem a szobámba és csak bekapcsoltam a hifit jó hangosra és eldőltem az ágyamon. Az öcsém persze nem bírta volna ki h ne jöjjön be és kiabáljon jó hangosan amire tudja h ideges leszek és „verem” őt

- hol voltál már megint? – Andy ordítja (öcsém, 12 éves)

- jajj Andy hagyjál már! Tök fárasztó napom volt, esetleg nem mennél ki és nyúznád aput helyettem? – vágtam neki oda, hiszen tényleg csak egyedül akartam lenni kicsit.

- rendben – mondta az öcsi egyből, ami nagyon meglepett, egyből hallgat rám és még csak meg sem próbál idegesíteni? Hiába, vannak még csodák. Ez a nap is kész csoda volt, találkoztam Sebyvel, akivel mindig is jóban voltam és úgy érzem, ebből még lehet valami.