Az éjszakát Sebyvel egy sátorban töltöttem (nem történt semmi, csak aludtunk).

Reggel arra ébredtem, hogy vki visítozik, mintha nyúznák. Kikászálódtam a sátorból, és mit látok? Pierre és David egy zacskó mogyorón veszekszik, tisztára, mint valami ovisok

- Az az enyém! Add vissza! Elvette a mogyimat!!! – David sikít

- Nem is! Az enyém! Én találtam! – Pie

- De az én táskámban volt!

- Már csak volt! Az enyém! És mind meg fogom enni! – Pie nyújtogatja a nyelvét

- Mit műveltek, fiúk? – kómásan jövök ki a sátorból

- Pierre elvette a mogyimat! – David sírva futott hozzám

- Jól van kicsim, mindjárt odaadom az enyémet, ne sírjál

- De nekem az kell! – David még mindig sírva

- Jajj ne csináljátok már ezt a cirkuszt! Olyanok vagytok, mint az ovisok! – jött ki Seb is a sátorból

- Kapjuk el! – Pie, Dav. Majd elkezdték kergetni Sebet, mind3an sikítoztak, és körberohanták a kis tábortüzet, ami már nem égett. Chuck-kal olyat röhögtünk rajtuk, hogy potyogtak a könnyeink. Jeff közbe szerzett egy nagy vizesvödröt, amit rendesen rájuk is borított.

- áááúúúúúúúúúúúúúúúúú – sikított David és Seby egyszerre

- mammmiiiiiiiii – Pie

- ez nagyon hideg – mind3an

- hehe… ezt megérdemeltétek – röhögött Chuck. Erre megfogták azt a vödröt, és a maradékot meg ráöntötték XD

- áááááááá ti hülyék, ez hideg!!!! – nyafogott most már Chuck is

- jól van elég lesz fiúk, kinél van váltócucc? – én

- nekem nincs – Seby

- nekem se – Pie, Dav

- neked Chuck? – Jeff (erre csak megrázta a fejét, vacogott már ő is, mint a 3 másik jómadár hihi)

- lassan ideje lenni megkeresni azt az ösvényt, amin jöttünk és hazamenni – én

- meg fogtok fázni

- csak nem arra a nagy kitaposott részre gondolsz? – Jeff

- de… - én

- a francba, ezt nem vettük észre? Haza is mehettünk volna! – kezdett el nyafizni David és Chuck

- na akkor mindenki szedje össze a cuccát, és 10 perc múlva indulunk haza – Seb

A fiúknak nem volt másik pólójuk, vagy gatyájuk, így abban a vizes szerelésben jöttek velem, egészen a küszöbig.

- remek nap volt a tegnapi – mosolyogtam a képükbe, amitől ők is elkezdtek vigyorogni

Ebben a pillanatban nyílt is az ajtó, apum lépett ki rajta.

- jó reggelt kisasszony! Hát te meg hol voltál? – elég idegesnek látszott…

- nyugodjon meg mr. Baker (merthogy ez a vezetéknevem), velünk volt – Chuck büszke fejjel

- ezzel ugye nem megnyugtatni akart, fiam? – apum most már nagyon ideges volt

- na 1-2, mindenki befelé! – utasított minket apum. A fiúk nem mertek megszólalni sem, szépen csöndben beballagtak a nappaliba.

- milyen szép otthonos a háza, uram – próbált jópofa lenni Seb, de úgy nézett rá apám, mintha most helyben ki akarná nyírni.

- Most pedig lennél szíves elmesélni, hogy mért 5 ázott férfival állítasz be hétfő reggel?!

- Először is hagy mutassam be őket: Chuck, Seb, Jeff, David és Pierre – próbáltam jobbat kihozni a helyzetből, mint amit lehet…

- Már találkoztunk… - nézett Pierre-re apum

- mégis hol a fenében voltatok?!

- kirándultunk! – vigyorodott el Seby, gyorsan megfogtam a kezét, hogy ezt nem kéne mondania…

- nocsak! És hol?

- hát a túraparkban! – Dav

- jó reggelt! – köszönt anyu, gondolom apunak, de mikor meglátta az 5 srácot, és engem…

- kik ezek? És mért van Jenny ugyanabban a pólóban, mint tegnap reggel?

- csak kirándultunk anyu! – én

- maga tegnap reggel is itt járt – nézett sandán anyu Pierre-re

- kezét csókolom mrs. Baker – vörösödő fejjel Pierre

És ennek a kínos beszélgetésnek még korántsem volt vége!