- Te együtt aludtál 5 idegen férfival??? – apu, anyu tágra nyílt szemekkel

- Dehogy aludtam velük! Minek néztek engem? – egész jó színész lennék *hihi*

- Maguk meg mitől lettek vizesek? – apum

- ööö… esett az eső – Chuck

- akkor Jenny meg …

- Jeff – én

- igen, Jenny meg Jeff mért nem ázottak? – kínos hallgatás

- szeretünk esőben táncolni – Pierre

- ugye nem szoktattad vmi drogra a lányomat?! – apum elég idegesen közeledett Pierre-hez

- apu!!! – én

- hagyd már őket! Senki nem sérült meg, és itt vagyok! Ennyire zavar, hogy végre jól érzem magam a barátaimmal?! – kezdtem már kissé kiakadni

- ezt meg hogy képze… - kezdte volna el apám, de megfogtam Sebyt és Davidet (mivel ők ültek le mellém a kanapén) és intettem a többieknek, hogy kövessenek fel az emeletre. Apám szája tátva maradt, mi meg felmentünk a szobámba, útközben találkoztunk Andyvel is

- szia Jenny, ezek kik? – nézett értelmesen az öcsi

- majd később elmondom… - kinyitottam a szobám ajtaját és betereltem őket, majd jól berúgtam az ajtót. Be is kulcsoltam. Alig láttam az idegtől…

- Jenny jól… - próbált megkérdezni Chuck

- nem! Amint látod nem! – tök ideges lettem

- az apád, természetes, hogy félt téged – Pie

- tudom… ne haragudjatok srácok – ültem le szomorúan az ágyam végére

- ugyan már… - jött oda Seb és megölelt

- az a fontos, hogy jól éreztük magunkat

- igen… - és még jobban odabújtam hozzá…

- kösz h vigasztaltok – én

- ebben profik vagyunk – büszkén mind az 5en (Jeff és David is próbált vigasztalni, vagy megnyugtatni). *kopogás*

- ki az! – szóltam ki elég hangosan

- csak én – Andy

- Jeff beengeded, lécci? Beengedte.

- mi volt ez az ordibálás az előbb? – öcsém

- és kik ezek?

- ja igen… Jeff, Chuck, Pierre, David és Seb – mutogattam rájuk szépen sorban

- hello – intett nekik, majd egyből hozzám fordult, közbe „lemásztam” Sebről

- apu tök ideges, beszélni akar veled

- és azt mondta, hogy nem szeretne még egyszer velük látni…

- várjatok meg kint srácok, jó? – fordultam feléjük eléggé kedvetlenül

- ne menjek veled? – Seby, nagyon rendes most velem :D

- azt hiszem apám nem örülne neked… de azért kösz, majd hívlak titeket

Vettem egy nagy levegőt, és lementem a nappaliba. Mögöttem a srácok szépen csendben kimentek a ház elé.

- mi volt ez?! – nézett rám apu szúrós tekintettel

- figy… én csak szórakoztam kicsit, elfelejtettem mobilt vinni, és eltévedtünk… - ártatlan bárányka nézésemet bevetettem, ettől mindig megenyhülnek *hihi*

- ismered egyáltalán ezeket?

- persze, egy gimibe jártunk

- akkor most szeretném, ha elmesélnéd, de őszintén, hogy mi történt – apum úgy nézett rám, mint a fiúkra, mikor beengedte őket a nappaliba

- elmentünk kirándulni vmi új helyre és eltévedtünk, így ott kellett aludni a szabadban, aztán reggel elkezdett esni, és én meg Jeff a fejünkre húztuk a táskát. Ennyi – még mindig ártatlanul

- az igazat akarom hallani!

- de ez az igazság! Nem csináltunk semmi rosszat!

- drogoztatok igaz?

- NEM! Ez felháborító! H gondolhatsz ilyet a saját lányodról?! – majdnem sírva fakadtam ennél a résznél

- mondtam, hogy csak kirándultunk!

- Jól van. Szobafogságot kapsz! 1 hétig ki nem jöhetsz a szobádból! – jelentette ki apu

- de apu! Még tart a suli!

- Suli után hazajössz és nem mész sehová! – azzal ki is ment én meg kiszaladtam a házból és sírtam. Ott voltak még a srácok, odarohantam hozzájuk és David és Seb karjaiba „omlottam”.

- mi történt Jenny? – nézett rám kedvesen Seb és David, a többiek meg távolabbról figyeltek.

Nem tudtam megszólalni se a sírástól. Pár perc múlva már mind közösen tartottak a lábamon, mire meg tudtam szólalni.

- Vigyetek el kérlek! – alig lehetett érteni, mert még mindig zokogtam

- persze, gyere itt áll a kocsi – Seb