Reggel arra ébredtem, hogy Seby simogatja a vállamat, és suttog vmit a fülembe, de azt nem értettem, hogy mit. Kinyitottam a szemem, ő meg rám mosolygott.

- Jó reggelt Jenny – majd egy puszit adott az arcomra

- Szia Seb, te már ilyenkor fent vagy?

- Majdnem 11 óra van. Jól aludtál? – Seb, még mindig mosolyog

- Igen, azt hiszem… hol vagyok? – kómásan

- Chuck szüleinél, tegnap összevesztél apáddal…

- … - morogtam egyet, aztán felkeltem. Fél óra alatt rendbe szedtem magam, lementem a konyhába.

- Jó reggelt! – ölelt meg Chuck és David amint megláttak

- Csináltam reggelit – Chuck *büszke fej* . Megettük, vmi palacsinta akarhatott lenni, borzalmas volt az íze, de a lényeg, hogy kedves akart lenni. :D

- Meddig maradhatok? – kérdeztem meg Chuckot

- Ameddig csak szeretnél, nem hozzuk el a cuccodat? – Chuck

- Kösz… nem hoztam másik felsőt… - zavarban voltam, eszembe jutott az a beszélgetés apámmal…

- Elkísérjelek? – Seby

- Az jó lenne – és szépen rámosolyogtam

Gyalog mentünk, egy táskát hoztam Chucktól, abba belefér az összes cuccom, amit most el akartam hozni otthonról. Volt kulcsom, bementünk. A szobámban összeszedtem néhány ruhát, hajvasaló, fogkefe, egyebek, és már mentünk is le. Összefutottunk Andyvel is

- Szia Jenny… és Seb. Ugye eljöttök a meccsre? – megfogta a karom és ott ugrált előttem

- Hát persze, hogy elmegyünk, a fiúk is jönnek

- Jaj de jó!!! – megölelt meg minden

- Ma délután lesz, 4-kor, ne késsetek! – azzal el is szaladt vidáman

- Jófej öcséd van – Seb

- Ja, amíg nem ismered…

- Beszélni kéne apáddal – megfogta a kezem Seb és lementünk a nappaliba

- Sziasztok – anyu és apu is ott ült lenn a nappaliban, beszéltek vmit Andyvel

- Andy, nem néznéd meg a biciklidet… - apu. Az öcsém szépen ki is ment, én meg Sebyvel együtt leültem a kanapéra és próbáltam természetes lenni. Seb még jobban zavarban volt, mint én, nézett mindenfelé, a kínos csöndet végül anyu törte meg

- Mivel foglalkozik…

- Sebastien – nyújtotta oda kezét kézfogásra Seb

- Szóval mivel foglalkozik? – anyu

- Gitározok egy bandában, a Simple Plan-ben – na ezzel nem vágódott be apumnál, az tuti

- A többiek is… - apum

- Igen – vágtuk rá egyszerre Sebbel, erre elmosolyodtunk, meg a szüleim is

- Figyelj, apu én sa… - akartam elkezdeni a bocsánatkérést, de belevágott a szavamba

- Te figyelj ide! Tudom, hogy nem nézhetünk mindig a körmödre, és nem mi választjuk ki a barátaidat, de ettől még nem kell elköltöznöd itthonról – megfogta a kezem apu és anyu is

- Jó tudni… - megöleltem őket, ez jobban ment, mint gondoltam :D

- Jöjjön csak, Sebastien – szépen ki akarta húzni őt a konyhába, de nem engedtem el

- Nyugi nem támadom le, csak elbeszélgetünk egy kicsit – apum

Leültem anyuval szemben és megbeszéltük a dolgokat, nem költözök Chuck-hoz úgy döntöttem.

* közben apu és Seb a konyhában*

- Mr. Baker, én sajnálom a tegnapit – Seb, annyira zavarban volt, hogy szinte véresre kaparta a tarkóját *hihi*

- Figyelj, engem az sem érdekel, ha drogos voltál, vagy ültél is. Amíg jól bánsz Jennyvel, nem zavar semmi, amit csinálsz, de ha rászeded vmire, amit nem akar… - megfogta a nyakát, és „finoman” érzékeltette, hogy mi lesz akkor

- Én nem…

- Akkor jó, jó haverok leszünk, érzem én fiam! – adott neki vmi drága italt, nem értek hozzá és nem is szoktam inni, meg Seb se, de ez olyan békepipa volt, megitta és mint két jó haver jöttek vissza a nappaliba.

- Mit csináltatok, fiúk? – röhögtem a képükbe, persze csak normálisan XD

- Csak beszélgettünk Sebastien-nel egy kicsit – apám, végre elengedte Sebet, én meg csak finoman, de megöleltem :D

- Apu, nem baj, ha mégis velük töltök pár napot? – mutattam óvatosan a telepakolt táska felé

- Nem baj, de aztán vigyázni rá! – hátba veregette Sebyt, aztán szabadultunk és boldogan sétáltunk az utcán

- Tök jófej apád van – alig bírta visszafojtani a röhögését Seb

- Nem igaz, te a képembe hazudsz! Te!!! – Seb eldobta a táskámat, és elfutott a parkba, én meg utána. Persze, hogy elkaptam * büszke fej*

- Segítség, elveszi a szüzességem!!! – visítozott Seb, mint egy 5 éves kislány

Ráfeküdtem, befogtam a száját, aztán tök közel kerültünk egymáshoz…

- Ez nem is rossz – motyogott a kezem közül

- Nem fognád már be? – megcsókoltam finoman, aztán ő meg vissza és így feküdtünk a parkban, kitudja meddig.