14. rész: Ez nem David napja
Reggel Sebyn ébredtem. Azaz a hasán. Szuszogott, de nagyon, nem tudtam már tőle aludni.
Tüsszentettem egy jóízűt, erre Seb úgy megijedt, hogy leesett az ágyról.
- Úristen mi történt??!!! – dugta ki óvatosan a fejét a paplan alól, mert azt is lerántotta.
- Ennyire ijesztő vagyok? – fordultam el felőle, mert megsértődtem
- Oh, jaj dehogyis. Megijedtem… ne haragudj! – már bújt is hozzám, csókolgatta a nyakamat
- Hát valami ilyesmire gondoltam… - megfordultam és visszahúztam az ágyba, smároltunk 1000rel
Jeff berontott, mint egy tank
- Jó reggelt kis gerlepár! – mosolygott nagyon, mikor meglátta, hogy még ágyban vagyunk
- Szia Jeff… - kimásztam Seb alól, felvettem vmi ruhát magamra, és mentem is zuhanyozni
Seb nyálát csorgatva lesett a fürdőszoba felé, miután kimentem.
- Jót basztatok? – szemöldökét húzogatja Jeff
- Olyan jó volt, h… - és megdobta a kopaszt egy párnával, aztán boxerben kiszaladt
- Na várj csak, úgyis elkaplak! – utána futott Jeff
- Szasztok! – vetődött a kanapé mögé Seb, Pierre és Chuck reggeliztek rajta. Csak összenéztek, aztán mind2 beledugta a fejét a tányérjába és zabált tovább egy szó nélkül.
- Hol van?! – jött le Jeff a lépcsőn
- K… ki van h…ol ? – Chuck nem tudott normálisan beszélni, a teljes kiőrlésű gabonapehely meg a tej csak úgy csorgott ki a száján, ahogy elkezdett beszélni, Pierre ölébe nagyrészt
- Áááááá… te hülye! – lökte le a földre Chuck-ot Pierre, de ekkorra már úgy röhögött szegény, hogy magától is esett volna
- … Seb…et k…ere…sem – nyögte ki Jeff nagy nehezen, ő is dőlt már a falnak a röhögéstől
Seb szépen csöndben röhögött a markába, és kisétált a konyhába.
- Héééééé, itt emberek is vannak! – hisztizett David, mert Seb félmeztelen volt
- Nézd csak meg! Ez az ami neked sose lesz! – befeszített Seb
- Jaja! Ilyen szőrös én sose leszek! – David, majd megpuszilta Kate-t
- Éhes vagy? – Seb tök kedvesen a kezében egy csésze forró kakaóval
- ohh, köszi – csillogtak fel Dav szemei egy pillanatra, Kate felállt kávéért
- Nesze! – ráöntötte a forró kakaót a gatyájára
- áááááááááááááááúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú!!!!!!!!! – visítozott David
- Ez forró!!!!!!!! – kapott érte egy nagy csókot Kate-től
Seb őt is szépen kiröhögte, aztán felment a szobájába felöltözni.
- Jó reggelt srácok! – jöttem le vidáman a lépcsőn
- Szia – Jeff, Chuck, Pierre még mindig röhögtek Chuck-on
- Baj van? – néztem rájuk furán, erre csak megrázta a fejét Chuck és tovább röhögött a saját bénaságán
- Jó reggelt! – mentem be a konyhába is. Olyan éhes voltam, hogy meg tudtam volna enni egy lovat is!
- mmmmm – ez köszönés akart lenni Davidtől, Kate szájában volt rendesen
- Nem láttátok Sebet? – már megkaparintottam egy csésze kávét, azt szürcsöltem
- Óhhhh… az a szemét! – pattant fel idegesen David, elment megkeresni
- Mi történt? – néztem Kate-re értetlenül
- Semmi – elmosolyodott és leültünk reggelizni
*kopogás az ajtón*
- Da…vid – nyögött még mindig magán Chuck
- Még az ajtót se vagy képes kinyitni?! – hisztisen már megint David, világos gatya volt rajta, szép kis foltot mutatott rajta a kakaó
- Tessék, Comeau rezidencia – hátra is nézett szúrósan Chuck-ra, miközben ajtót nyitott
- Hello, Karmen vagyok – udvariasan bemutatkozott a csaj az ajtóban
- ………… öö……. Hello, David vagyok – alig bírt megszólalni David
- Jenny Baker-t keresem, a szülei azt mondták itt van – közben szia kézfogás
- hát ööööööö… - alig állt a lábán már Dav, Pierre és Jeff most már azon röhögtek, hogy mindjárt összeesik az ajtóban - … - mutatott a konyha felé, megszólalni nem tudott. Karmen bement, nem bírta kivárni mire kinyögi David, hogy tessék, itt van bent a konyhában
- Hello – integetett a fiúknak
- Hello – már ők is bámultak, Jeff össze is esett a lépcsőn, Chuck kaparta föl
- Merre van Jenny? – Karmen
- hát öööö… arra lehet – Pierre is csak a konyha irányába mutatott
- Karmen?! – ugrottam fel a székről és megöleltem, megpusziltam…
- Szia Jenny! – és még ölelkeztünk egy kicsit.
Karmen a legjobb barátnőm volt a gimiben, csak tavaly nyáron elköltöztek New Yorkba az anyjával (elváltak a szülők). Nemrég lett 18 éves, akkor kiruccantam megünnepelni, azóta nem láttam. Az ő öccse és az enyém legjobb haverok voltak, és most is azok, ugyanis Kar apja és az öcsikéje (Tommy) itt maradtak Montrealban.
- Hogy kerülsz te ide? – nagyon örültem neki, sok barátnőm elköltözött az utóbbi években
- Nyári vakáció Montrealban, apuval, gondoltam meglátogatlak, szüleid mondták, hogy itt vagy – Kar, adtam neki is egy csésze kávét
- Jaaaj, ő Kate, David barátnője, ő pedig Karmen, régi barátnőm – nagy ölelés, meghitt beszélgetés a 3 csaj között
Seb jött le a lépcsőn
- Megkövültetek, záptojások? – röhögött megint Seb
- Egy angyal szállt le közénk! – beszélt áhítattal Pierre
- Neked Seb, de csak neked! – rákacsintott Seb
Pierre ugyanolyan áhítattal vágta képen Sebet egy párnával *hihi*
- Naaaaa… - visszadobta, játszottak kicsit, Jeff és Chuck is beszállt végül még David is, kicsit később: - mit lestetek annyira? Most komolyan - Seb
- Neeeem!... David letolta a gatyáját, és nekem nem is szóltatok?! – tök ááá-ra állt a szája Sebynek
- Azt te csak szeretted volna! – rányújtogatta a nyelvét David, kiment a konyhába inni
- Mizu libucikáim? – retardált képpel David a söröcskéjéből éppen csak felütve a fejét
- Elvagyunk… Karmen, - leöntöttem Dav fejét a kávémmal – ez David. Szépen kiröhögtük, a belőtt sérójából nem maradt semmi, a rózsaszín pólója elszíneződött, a gatyája pedig még mindig kakaós volt.
- …David vagyok… - szegény tök cuki volt *hihi*. Kate adott neki egy nagy puszit, felkísérte átöltözni.
- Te itt laksz? – Karmen
- Neeeeeeeem, csak eljöttem otthonról pár napra… - én
- Szívecskééééééééééééééém! – rohant be Seby, és megölelt, adtam neki egy puszit a szájára
- Karmen, ő Seb
- a barátja! – nyújtotta a kezét Seb
- szia – Kar
- A többi srác odakint…? – nézett kifelé
- Mi vagyunk a Simple Plan – Seb
- Gyere, bemutatlak nekik – karon fogtam Karmen-t, Seb nem engedte el egy pillanatra sem a kezem
- Srácok! – szóltam nekik, erre megdermedtek, épp párnacsata volt
- Hadd mutassam be régi barátnőmet, Karmen-t – intettem nekik, hogy álljanak már föl
- Szóval, Jeff, Chuck, Pierre – ölelés, puszi…
- Mit dolgozol? – Pie tökre csillogtak a szemei
- Eredetileg New York-ban élek, ott zongoratanár vagyok. Most csak vakációzni jöttem „haza”. Hallom ti mind egy banda vagytok… - Kar
- Iiiiigen, Simple Plan – húzta ki magát Pie
- Hallottam már rólatok… - a „fingom sincs róla” nézéssel Karmen, de ezt csak mi 2en ismerjük ;)
|