Rendeltek a fiúk egy buszt, reggel 7kor indultunk egy Boston melletti kis városkába, a buszon persze mindenki aludt még.

Már vagy 2 órája zötykölődött az autópályán a buszocskánk, mikor hirtelen fékezett az a balfék sofőr. Leestem az „ágy”ról, meg persze mindenki más is.

- ááááááá, mi a fene volt ez??? – Pie kócos sérója felbukkant a földről

- Jön az alkaida!!!!!!!!!!!!!!!!! Terrortámadás!!!!!! Meg fogunk halni!!!!! – kezdett el körbe-körbe szaladgálni David, persze sikítozott is közben

- Megnézem, mi a bánat van odaát – előremászott Seb a sofőrfülkébe megcsekkolni, h mi van

- Hééééé, mi volt ez öreg? – bedugta a fejét Jason (a sofőr) elé Seb, úgy megijedt szegény, hogy elkapta a kormányt, és mi megint borultunk egy jóízűt *hihi*

- Bocs… egy őz volt… - alig tudott megszólalni (azért annyira nem is ijesztő Seb feje)

- Akkor ok. Mikor leszünk már a francos tengerparton? – kómásan Seby

- Max 1 óra – Jas, Seb visszajött hozzánk

- Bambi miatt volt a hajnali ébresztő… - Seb visszaugrott az ágyába, a fejére húzta a párnáját

- Milyen bambi??? – lestünk felé nagyon értetlenül

- Áááááhhhhhhhhh… - megfordult és félig felemelte a seggét – egy tetves őzike ugrott a buszunk kerekei alá – magyarázott nekünk, mint a hülyéknek

- Pisilni kell! – ugrott fel Chuck, mint a keljfeljancsi

- Ki akadályoz benne? – Jeff

- Add már ide a protézisemet! – Chuck nagyon fogja a derekát

- Kísérje már ki vki, aludni szeretnék!!! – kicsit idegesen fordultam Jeff meg Pierre felé

- Okéééé – mind2 Chuck-hoz ugrott, felkapták, és kivitték pisilni

- Seby… - kezdtem el szórakozni egy kispárna szélével

- Mond szívem – Seb végre felém fordult

- … - megnyaltam a számat, kihátráltam a konyhapult felé. Lassan leesett neki, utánam jött. Csókolóztunk egy jó darabig a falnak támaszkodva, amíg Karmen nem akart keresztül menni.

- Jó reggelt – Kar

- Szia – lemásztam Seb-ről, ő ment teát készíteni, a többiek is voltak vhol máshol

- Hogy állsz a pasikkal? – én

- Hát, mostanában nincs szerencsém, annyi az idióta… - felnyögött, mind2en röhögtünk egyet – Neked ott van Seb, tök aranyos… - mosolygott Karmen

- Iiiiiigen az, imádom… - itt olvadozok – és most, hogy Montreal-ban is szétnéztél? – én

- Hát van egy sráááááác… - finoman körülnéz a buszban – Pierre! – mondtuk ki egyszerre

- Ő milyen, úgy értem… te régóta ismered – először erről az jutott eszembe, hogy egy éretlen tökfej, de mostanában egészen más

- Pierre egy külön műfaj, ez biztos. De nagyon rendes, és édes, kedves jófej srác

- Komolyan?? – ezt hallva nagyon örült Kar

*közben a konyhaszerűségnél*

- Csá Sebbentyű – Pierre

- Csá mütyüröntyű! Mit szeretnél? – Seb kicsit mosolygott

- Töltesz nekem is?? – Pie, Seb töltött neki egy csésze teát

- Jenny nem mesélt neked Karmen-ről??? – Pie szürcsöli a teáját

- dede, csupa szépet… legjobb barátnők – Seb kekszet majszol

- Nem tudod… van barátja? – félősen kicsit Pie

- Nincs neki… szeretnél az lenni??? – kíváncsi lett már Seb is (h ma milyen sebességgel esik le neki minden! *hihi*). Pie gyorsan le is lépett kihozni a legjobb és legszebb formáját.

- Kicsim hova tetted a hajfixáló balzsamomat? – David a fürdőből kiordít

- ja bocs még kellett volna??? – Jeff tök ártatlan fejével

- Mit műveltél a balzsamommal?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! – David sikít már megint

- Semmit, nyugi itt van – vitte neki Kate azt a szart

- ooohhhhhhh… - elérzékenyült a gitáros – megmentettél – le is smárolta rendesen

- Hol az a nedü? – lopóztam Seb háta mögé

- Itt van, tess – Seb, lopott egy csókot is azért

- Fincsi vagy – nyalogatja a száját kis hörcsögöm

- Hello – széles mosollyal a képén Pie Karmen-nek, az ágyaknál vannak

- Oh, szia Pierre, mi a helyzet? – vmit pakolászott

- Semmi… milyen buszon aludni? – vigyorgott Pie

- Hozzá lehet szokni… asszem tengeri beteg lettem – Kar is mosolygott, olyan édesek J

- Hozzak egy pohár vizet, v…

- Nem dehogy is, jól vagyok – Kar, Pie meg már rohant volna azért a vízért

- Nem vagy éhes? Van vmi rágcsa a pultnál – mutatott arra Pie

- Mennyi még az út?

- már nem sok, gyere, harapjunk vmit

Chuck uralta a konyhát. Egy bazi nagy szendvicset készítettek Jeffel, olyan hosszút

- No kész vagy??? - Jeff

- Hajrá!!!! – két végéről elkezdték zabálni azt az óriásit, csak úgy fröcsögött ki a mustár meg a ketchup * hihi*

- Nem is tudom mit mondjak… - röhögött Pierre

- Jó étvágyat fiúk! – Kar

- Köszii – Jeff, Chuck, mint a disznók zabálnak tovább. Pie felkapott két csésze kávét (Chuck-ét meg Jeff-ét), és ki is húzta Karmen-t abból a disznóólból

- Mindent felzabáltak - Pie

- Cukrosan v tejjel? – Pie méregeti a 2 csészét

- Cukrosan – Kar, odaadta neki Pie Jeff-ét, bár ő utálja a tejeset, felhajtotta ő is a Chuck-ét

- ízlik? – Pie gondosan, mint egy háziasszony XD

- Persze, nagyon finom – Kar, de igazából ilyen szar kávét még nem ivott, v 1 tonna cukor benne… Pie-é is nagyon szar volt, de mind2en jó ízűen megitták, aztán kicsit undorral eltolták a sarokba. Szemeztek még egy jó darabig, dumálgattak is, én Sebet, Kate Davidet, Jeff és Chuck pedig a szendvicsüket nyalták-falták. Lassan itt az út vége.