Reggel arra ébredtem, hogy Jeff és David majdnem tépik egymás haját. De inkább csak Davidét. Felkeltem, Seby olyan édesen aludt, nem volt szívem fölkelteni.

- Hello fiúk, mi a téma? – jövök ki kómásan a partra

- Ez a barom az én gatyámat vette föl!!!!!!! – siránkozik nekem Jeff

- Ez meg elhasználta az összes balzsamomat a kopasz fejére!!!!!! – most David nyavalyog

- Sztem nélkülem is meg tudjátok ezt oldani… - hátba veregettem őket, és megnéztem, ki van fönt rajtunk kívül

- Hello Frank!! – megöleltem

- Jó reggelt, jól vagy? – tölt nekem kávét

- Aha… jól aludtam… - nyelek egyet, Frank-et ez úgysem zavarja *hihi*

- Apád keresett – egy cetlik kotort elő a pultról

- Mit üzen? – annyira érdekelt… O_o

- Aha, meg is van… pénteken délben Chicago-ba kell utaznod a csapattal (péntek van)

- Mi??????? – kikerekedett a szemem – milyen csapattal??????

- hockey

- áááh… - meghúztam a kávét, és unottan visszamentem a szobánkba felöltözni, ugyanis Seb pólója, meg némi fehérnemű volt csak rajtam

- Héééé hol voltál? – bukkan fel Seb feje a paplanból

-Tök édesen aludtál, nem akartalak felkelteni – megpusziltam, hosszú, forró csók lett belőle ;)

- Kávé ízed van – nyalogatja a száját

- Lebuktam! – berántott az ágyba, elvoltunk… kb 20 perc múlva:

- Chicago-ba kell utaznom a srácokkal – lemásztam róla 1 pillre

- Én is mehetek???? – csókolgatott tovább

- Nem rajtam múlik… - erre megint v 20 percre egymásban…

* közben Kate-nél*

- Hol vagy szívem???? – néz körbe Kate az ágyon

- Hjajjjj… - megrázta a fejét, megy ki megkeresni

- Hééééé hello Kateeeeeeeeey! – nyakába ugrott David, megcsókolta

- Mit műveltek itt? – nézett Jeff-re, aki köveket dobált a vízbe

- áááh, nem érdekes, megyünk reggelizni??? – virul Dav

- Ja, többiek?

- alszanak, vagyis hát… - húzogatja a szemöldökét David

Pierre is felébredt, kopogás nélkül beront Kar-hoz, nem kelti fel, csak bebújik mellé, és átöleli

- Mit keresel te itt??? – nyílik Karmen csipája

- Annyira jó veled! – széles mosollyal a képén ölelgeti őt P

- Édes vagy, de éhes vagyok, kajáljunk – adott egy puszit az arcára

- Rendeset nem is kapok???? – boci szemekkel Pie

- Nem! – adott neki egy szép kis smárt

- fincsi! – Pie ah ezt kimondta, lecsusszant a gatyája

- opssssssssssssssszz – bevörösödött, ki is szaladt

- Szegény – mosolygott rajta csak Kar

Lassan mindenki előmászott a kis kuckójából, megreggeliztünk, megcsörren a mobilom

- Jenny!!! – szól mindenki egyszerre

- Bocs… Halló! – felvettem

- Szia Jen, a pénteki útról lenne szó – asszisztensem, bizony olyanom is van * büszke fej*

- Igen tudom, ott leszek

- Pete és Carl (2 gyerek a csapatból) lebetegedtek… a jegyeket pedig már kifizettük, hozz magaddal még 2 embert

- Okéé, megoldjuk, szia – azzal le is csaptam

- Na mi a helyzet??? – Chuck

- Van még 2 jegyem Chicago-ba, ki jön??? – kacsintok egyet Sebre, megcsókolom

- Énénénénénénénénénénénén!!!!! – visongatnak mind

- Seb az tuti, hogy jön

- Kar??? – nézek rá csillogó szemekkel

- Benne vagyok! – megölelt

- És velem mi lesz???? – kutyu szemeivel les Pie

- Te szépen itt maradsz, és vigyázol a fiúkra! – adott neki egy puszit Kar

- 1 óra múlva itt van értünk egy kocsi, pakoljunk

Seb és én, meg Kar elmentünk összepakolni a cuccainkat, Pie egyfolytában csókolgatta Karmen-t, párszor be is dőltek az ágyba

- Biztos jönni akarsz? – nézek rá Seb-re komolyan

- Veled?! Bárhova!!!!!!!! – lesmárolt, mi is bedőltünk az ágyba

Jeff kopog

- Hahóó, bocs, csak el akarok köszönni – kedvesen Jeff papi *hihi*

- Sziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiia – mind2en megöleltük

- Vigyázz rá! – puszit is adott nekem Jeff *büszke fej*

Mindenkitől könnyes búcsút vettünk, aztán zötykölődtünk a kocsiban, én meg Seb hátul ültünk… mit mondjak, nem unatkoztunk ;) Pár óra múlva megérkeztünk a reptérre, apu és anyu ott vártak

- Sziasztok!!!!!!!!! – ölelt meg anyu

- Hello – Seb, mi Kar-ral összeölelkeztünk a szülőkkel

- Milyen volt Frank-nél??? – apu

- Nagyon jóóóó! – mosolyodunk el mind3an

- Örülök, siessetek, lekésitek a gépet! – ellökdöstek a kapukig, ahol vártak már nagyon a kis tanítványaim… Még pár nap Seby-vel szülők nélkül, ennél jobb nem is lehetne J