- Sziasztok kis ördögfiókák!!! – megöleltem a fiúkat

- Hali – integetett a „szoknyám mögül” Seb

- Szia, te ki vagy???? – egyik gyerek

- Seb vagyok, aki nem hallgat Jenny-re, azt én megnevelem!!! – mutogatott fenyegetően Seb

- Ő pedig Karmen, emlékeztek ugye? – erre bólogattak

- Kérjük kedves utasainkat, hogy fáradjanak a kapukhoz, és kezdjék meg a beszállást! – hangosbemondó

- Gyerünk srácok – felszálltunk a gépre, 10 perc múlva indultunk is

Én Seb mellett ültem, kicsit hátrébb, Kar a srácok mellett

- Nagyon gyönyörű vagy – mosolyog nagyon édesen Seb

- Csak halkan! – és smároltunk hosszú perceken át, amíg egyik kis fickó nem száguldott el mellettünk a mosdóba

- Mit csináltok???? – jön az értelmes 10 éves fejével

- ö… semmit – gyorsan lemásztam Sebről

- Minden rendben?

- Persze – el is viharzott

- Aranyos gyerekek! – röhögött Seb, aztán megint egymásba mélyedtünk

- Nem akarsz egyet? – tök komolyan Seb

- Mért te igen??????? – csodálkoztam nagyot

- Én lenyúlnék egyet! – röhögött megint

- Jajj te! – finoman beleböktem, aztán vissza biosz órát tartani

- Menjünk ki a mosdóba! – nagyon begerjedt már a kis hörcsögöm

- Menj előre, 1 perc és utánad megyek – azzal ő bement, én meg ránéztem a fiúkra

- Minden rendben???

- Igen – kórusban

- Karmen???

- Rendben vagyunk - Kar

- Maradjatok csendben, jó, mindjárt megérkezünk – én is kimentem a mosdóba

- Hello – nyalogatja a száját Seb

- Cssssssssssssssss! – a szájára raktam a kezem, megcsókoltam, és rendesen kihasználtuk azt a nagy teret, ami ott van, már kopogtak v 5-en, mire kijöttünk, persze kézen fogva J

- Ne dobálózzatok!!! – veszekszik a stuardes a gyerekekkel, mert azok mogyorót dobáltak mindenkire maguk közül és hangosan visongatnak, Kar alszik *hihi*

- Ajaj! – szisszen fel Seb, odamegyünk rendet teremteni

- Fiúk! Azonnal hagyjátok abba! – kiabáltam rájuk határozottan, ettől megdermedtek

- Mindenki üljön le a helyére, és maradjon csöndben! – szépen le is ültek, és kulturáltan beszélgettek, kicsit fölöttük álltunk, aztán meguntuk és hátramentünk ismét elmélyedni…

Nem sokára landoltunk, letereltük a gyerkőcöket, felvettük a csomagot, és egy kisbusz elvitt a szállodába. Bevittük őket, adtunk nekik kólát, meg ilyenek, és mi is elfoglaltuk a szobánkat.

- Végre kettesben! – Seb átkarolta a derekam, és bedőltünk az ágyba

- Ennyire hiányoztam? – adtam neki egy nagy csókot

- Már vagy 20 perce nem is csókolóztunk! – kicsit felháborodott, aztán vissza a nyugodt paplan közé…

Ránéztem az órámra, elsavanyodott a képem, rendbe szedtem magam, meg Seby-t is, és átmentünk a gyerekekhez

- Szedjétek össze a cuccotokat, lemegyünk edzeni 1 órát! – összecuccoltak, és már mentünk is, szerencsére tök közel volt a hockey-pálya

- Gyakorolnom kell velük – néztem szomin Sebre

- Édes, menj vegyél vmi szépet, 1 óra múlva itt legyél – adtam neki egy nagy búcsúcsókot

- Kar, menj vele te is, ez unalmas lesz… - kilökdöstem őket

Szinte csak hátradőlve néztem, ahogy játszanak, meg persze edzősködtem is, enyém a legjobb korosztályos csapat Kanadában *büszke fej*

*közben Seb a városban császkál Kar-ral*

- ohhh, de szééééééééép! – pislogott rá egy kirakatra

- Mi az mit láttál??? – les rá Kar

- Egy tök szupi meglepit Jenny-nek!!! – vigyorgott, bementek, megvették

- héééé, te nem Sebastien Lefebvre vagy? A Simple Plan gitárosa???? – ragadta meg egy csaj Seb kezét

- De… - eszébe jutott, hogy nem kellett volna mondani…

- Adsz egy autogrammot???? – erősködött ott az a kiscsaj

- Bocs, nem érek rá, majd legközelebb – hátat fordított és elindult Kar-ral visszafelé

- Várj már! – utána futott magassarkúban a csajszi, erre Seb megállt és felé fordult, készítette a  tollát aláírásra, de nem egy papírt adott elé az a rajongó, hanem szabályosan lesmárolta

- Hééééé! – ellökte magától Seb, és nagyon csúnyán nézett rá

- Mi van már?! – megint le akarta dugni a retves nyelvét a torkán

- Mennem kell, érted?! – nézett rá mint a hülyére, aztán faképnél hagyta… kicsit távolabb

- Jól vagy? – néz rá Kar, eléggé sápadt lett Seb feje

- … Ne szólj Jenny-nek, jó? – tök rosszul érezte magát miatta Seb, pedig nem is ő smárolt

Útközben vissza a stadionba azon gondolkozott, mit is érez jelen pillanatban…

- Szia! – ugrottam a nyakába, ő meg megcsókolt, látszott az arcán, hogy megkönnyebbül (???)

- Mi jót csináltatok? – átöleltem, közben tereltük az öltözőbe a fiúkat

- Csak sétáltunk egyet, este meglepi lesz! – sanda vigyor

- Ezt ismerem! – megcsókoltam, és vissza a busszal a szállóba, pár órát pihenni

- Vigyük el őket kajálni! – Kar

- Oké – megcsókoltam Seby-t, mert már nagyon nyomult – srácok, gyertek elmegyünk ebédelni! – kerestünk egy éttermet, ahol van elég nagy asztal, a kölykök sorban, egymás mellett, én Seby-kémhez nagyon közel ültünk le, Kar mellettem

- Rendeljetek már! – parancsoltam a fogpiszkálóval dobálózó gyermekeimre *hihi*

Kihozták a kajost, Seb a steakje helyett inkább engem nyalogatott-falogatott, én meg őt

Megcsörren Seb telója, Chuck az

- Hallo, mondjad! – Seb csámcsog a szájában lévő húscafattal

- Szevasz, csak szólok, hogy mi is hazamegyünk, és hogy DAVID EGY NAGY FAROK!!!!! – ordítja bele a mobilba, erre Seb olyat, röhögött, hogy mindenki ránk nézett

- Tapasztaltad mi??? – röhög, már könnyes a szeme

- Jajj, de vicces… te meg hogy-hogy nem Jenny-t baszod???? Már nem elég jó neked?????

- Kuss, te farokcsiszoló! Kapd csak be David lomposát! Nyaljad-faljad, na érzed már?

- Jaja, fincsi, áhhhh, David!!!! Igen, ez az! Áhhhhhhhhhhh! – nyög bele Chuck, közben már ki van hangosítva

- Seb! – vágom oldalba

- Mi a fene, csoportos sex van???? – Chuck ordítja ezt is, a nagy döbbenet hangok után (srácok, meg a többi vendég)

- Aha, Jen, Kar szóljatok már bele ti is, ugye milyen finom a túrós táskám?! – kacsintgat 1000el Seb

- Cső Chucky baby! – egyszerre Kar-ral picsás hangvétellel ordítunk bele a telóba

- Fojjjj, te milyen gusztustalan perverz disznó vagy Sebatien!!! Megyek is Jeff társaságát keresni, ő legalább forró csókokat is ad! – letette, mi meg csak röhögtünk rajta. Visszamentünk a szállóba, este felé lehetett már…