Kar lement a hotel kávézójába, eliszogatott, meg dumált vmi pasival, a srácokat bezártuk, és végre kettesben lehettünk Seby-vel

- Gyere, ülj le ide, és csukd be a szemed! – vezet a kanapéra Seb

- Ne less! – Seb, én meg leültem és becsuktam a szemem, vajon mi lesz a meglepi???

Seb sertepertél kicsit, aztán leguggol mellém

- Nyisd ki a szemed! – és ah ezt kimondta, az a rohadt csaj lépett be a szobába, aki lesmárolta

- Mit keresel itt baba? – jön be kurvásan, Sebnek tátva a szája, meg se tud szólalni

- Ki a fene vagy te?! – pattanok fel pár mp hüledezés után

- Seby baby ki ez a ribanc?! – áll be a szoba közepére a kurvája

- Anyád a ribanc, húzd el a beled!!! – ordítok rá, nem hatja meg

- Seby baby mond már meg neki, hogy húzzon el, és mért nem adsz egy csókot?

- Állj már le!!! Húzz el innen!!!! – kezdi kilökdösni Seb az ajtó felé

- Mi baj van kicsicukormazsolám? – kezdi el csókolgatni

- Na most már elég volt! Tűnj el, vagy kidoblak!!!!!!!! – lökte a falnak Seb

- Küld már el a kurvádat! – áll be megint kurvásan az a csaj, erre Seb lekever neki egy nagy pofont

- Ne merd sértegetni a barátnőmet! – Seb felhúzta, és kilökte az ajtón, aztán meg jól bevágta

- Ki volt ez? – nézek rá aggodalmasan

- Jenny… nekem fogalmam sincs, én … - sápadozik Seb, erre visszajön a csaj

- És az a csók a városban?! Aztán meg a lakásomon?! Az nem volt semmi?! Csak szórakoztál kicsit, most meg kidobsz?! – jön a nagy ártatlan fejével

- Milyen csók?! Mi volt a lakásán?! – támadom le Seby-t

- Én nem… - össze-vissza liheg Seb

- Jó szórakozást! – felkaptam a táskám, és kirohantam a szobából

- Most mért kellett ezt?! – akad ki Seb, és utánam rohan

Bevágtam magam Kar mellé a bárban, már potyogtak a könnyeim

- Mi baj van Jenny? Mi történt???? – ölel meg Kar

- Egy csaj… meg Seb… - zokogok a vállán

Nagy nehezen elmeséltem neki az egészet. Rendelt nekem vmi erőset

Seb beront mint, egy tank, könnyeznek már a szemei

- Jenny, nem ismerem azt a csajt, és nem is tört… - Seb letérdel elém, mindjárt sír

- Akkor, milyen csókról beszélt?! És mit kerestél a lakásán?! – én is alig bírom tartani a sírást

- A városban… letámadt… és nem tudtam hirtelen reagálni… én – kezdett el magyarázkodni

- Szóval tényleg megcsókoltad???!!!!!!!!!!!!!! – akadtam ki

- …sajnálom… - itt elsírta magát, Kar meg felhúzott a szobájába, ledöbbentem nagyon

Sírtam v fél óráig, aztán ittunk egy kicsit, és Kar elküldte Sebet, mert 100X próbált beszélni velem legalább. Lefeküdtem aludni, és csak bíztam benne, hogy ez csaj egy nagyon rossz vicc

De nem az! Reggel kisírt szemmel ébredtem, Kar nagyon rendes, vigasztal, meg hozott fel reggelit is, a gyerekeket elküldte vmi játékterembe

- Jobban vagy már? – Kar hoz nekem kávét, mert semmit sem aludtam az éjjel

- Nem… - szomi fejem van most nagyon

- Seb keresett az éjjel kb 50x – Kar is issza a kávéját

- Remélem jól szórakoztak… - nem kicsit ideges lettem, nagyon is!

- Meg kéne beszélnetek

- Nincs mit megbeszélni, de legalább te is ott voltál?! – jutott eszembe, hogy az a csók a városban csattant el

- Ott voltam, Seb nem csinált semmit!

- Na persze

- De kom nem! Csak… - akarta volna elregélni nekem a mesét Kar

- Hagyd! Nem érdekel! – és bevonultam a fürdőszobába

Közben Seb megint kopogott, hátha beszélhet velem

- Hol van, beszélnem kell vele! – kisírt szemekkel Seb

- Fürdőben, gyere be… - beengedte

- Kérsz egy kávét? – tolt elé egy csészét Kar, tök karikásak voltak a szemei

- Te mit keresel itt?! – jöttem ki a fürdőből törcsiben

- Hallgass meg, kérlek! – elém állt megint majdnem sírt

- Aludj egyet, 3-kor lesz a bajnoki, holnap 9-kor indul a gépünk vissza – rezzenéstelen arccal ott hagytam, és felöltöztem

Seb lement a bárba ivott egyet

- Elment? – kérdezem Kar-t

- jaja, de beszélj már vele, ő nem tehet róla

- Két hete késik… - elkeseredd fejet vágtam

- ohh Jen, mért nem ezzel kezdted?! – összeborultunk, sírtam még jó sokáig.

Nagyon fáj belül, hogy megcsalt, borzalmasan! De még mindig szeretem! És ettől még jobban fáj. Nem tudom mihez kezdjek most

- Gyere, menjünk edzeni a srácokkal, ma lesz a nagy meccs! – vettem a táskám és indultunk is

Útközben lefelé a kisbuszhoz összefutottam Sebbel, és „finoman” megkértem, hogy amíg haza nem érünk, ne szóljon hozzám.