Seb is ott volt az edzésen, meg utána a meccsen is, de egy szót nem szóltam hozzá, max h nem érdekelsz, és tűnj el innen! A meccset a srácok végül is megnyerték, elvittük őket bulizni (olyan 10 éves szintűre), nem voltam vmi vidám, nem is beszéltem velük, végig Kar-ra borultam, és törölgettem a szemem. Seb mindenhova követett minket, én mindig elküldtem.

Felkísértük a fiúkat a szobájukba, és Kar-ral lementünk a bárba inni. Megint vmi erőset rendeltem, kicsit dőlöngéltem a széken, de jobban nem lettem tőle. Seb megint megjelent.

- Sziasztok – jön oda Seb, kedvesen mosolyog, meg minden

- Mért nem a kis ribancoddal vagy?! – elfordultam tőle

- Jenny, ne legyél már ennyire gyerekes, kérlek! – Seb

- Én ne legyek gyerekes?!!!!!!!!!! – ráordítottam, aki még ott volt a bárba, az mind ránk lesett

- Engedd, hogy megmagyarázzam! Nem feküdtem le vele!

- Jó mond, van 1 percet! – mérem az időd

- Jenny! – szól rám Kar

- Már csak 46 másodperc, igyekezz Sebykém – lesem az órám

- Sétáltunk a városban Karmen-nal, mikor megállított egy csaj, és autogrammot kért, de én elhajtottam, aztán meg lesmárolt, én meg… - darálta a szavakat Seb

- Letelt az idő, kösz h itt voltál! – visszafordultam a poharamhoz, és rendeltem még egyet, persze egy pillantra se néztem Sebre

- Ha meggondolnád magad, a tetőn leszek… - majdnem sírt Seb

- Ne aggódj, nem fogom! – a második kört is felhajtottam

- Jenny, hidd már el, hogy nem feküdt le azzal a csajjal! – győzköd kb 100adszorra Kar

- Vele voltam, egész végig!

- Vedd már észre, hogy csak téged szeret!!!!!

- Tudom, és én is őt! – sírva fakadtam, és úgy rohantam fel a tetőre

Mikor felértem, Seb ott ült a földön és azt hajtogatta magában, h „h lehettem ilyen barom?!”

- Seb… - alig bírok beszélni a könnyeimtől, meghallotta a halk szavam, és felpattant a földről

- Sajnálom Jenny, én nagyon szeretlek! Ne haragudj! – elém állt sírós szemekkel, annyira édes

- Te ne haragudj... – megöleltem

- Nem fázol? tök hideg van! – rám adta a pulcsiját

- Szeretlek Seby! – megcsókoltam, és ott álltunk a tetőn jó darabig, összeölelkezve és csókolózva, a szél közben még jobban fújt és eleredt az eső is, de minket nem zavart

- Én is nagyon szeretlek téged! – még egy csók, aztán indulunk vissza a szobánkba, mert már befagytunk

Kézen fogva és egymáshoz ölelkezve jöttünk a lifttel le, Kar pont benne volt

- Jó titeket így látni! – megölelt minket, mi meg összebújtunk és smárolás lett belőle ; )

- Kösz, h felnyitottad a szemem – én

- Szívesen máskor is – mosolyogtunk rajta csak, örülök nagyon h megint béke van

Kar magunkra hagyott a szobánkban, bekulcsoltuk (h senki ne zavarhasson meg), és levetkőztünk, mert tök vizesek lettünk az esőben. Fel vmi száraz cucc, és bevágódtunk a kanapéra, és csak csókolóztunk

- Héééé van egy ötletem! – virul ki még jobban Seb

- Hoztam neked vmit! – kotorászott a csomagjában, azóta 100X újracsomagolta legalább azt a vmit

- Mit? – ugrok fölé

- Meglepi, ülj vissza! – nagy nehezen megtalálta

- Nyisd ki a szemed! – megint előttem guggolt, kezében egy kis dobozzal, mint tegnap… :S

- Ohhh de kis drága vagy! Köszönöm!!!!!! – kapott egy köszönöm smárt érte, merthogy egy nagyon szép karkötő volt benne

- Tetszik? – vigyorgott tovább, én meg már fel is tettem

- Gyere velem… - vetkőzni kezdtem, erre kikerekedtek a szemei, a szája tátva maradt, de azért jött utánam szorgalmasan

Szépen levetkőztettem, közben persze 1-2 csók, majd én is tök pucér lettem. Bedőltünk az ágyikóba csókolózva és egész este öhömm-köhömm :D

Reggel boldogan ébredtem fel, ittunk egy kávét (mert az alvás megint csak kimaradt az éjszakai programból) ; ) Közben a nap is kisütött

Megreggeliztünk a szállodában, közben egész végig bioszoztunk is, a többi vendég csak finoman megjegyezte h „ez felháborító!”, „ezek a mai fiatalok” meg hasonlók, de le se szartuk őket *hihi*

Most, hogy rendben vagyunk Sebbel, visszamentünk sztárfotókat készíteni a srácokról a kupával, meg rólunk 3unkról is, főleg amint én meg Seb smárolunk ; )