- Fel lettél csinálva, Jenny? – Pie két harapás közt a szendvicséből, én meg olyan pofont lekevertem neki, hogy tök piros lett a képe, és felrohantam a szobámba, Kar is csúnyán nézett Pie-re, majd utánam szaladt

Bedőltem az ágyamba, és elkezdtem sírni.

- Rendben vagy Jenny? – Kar mellém ült, és megvigasztalt

*közben a nappaliban*

- Mi volt ez? – néz anyám értetlenül Sebre

- Ez fáááááájt! – sajgó fejjel kimegy jégért Pierre

- Seb?! – apám a szemével már ki is végezte Sebet

- Megnézem, mi van fönt – gyorsan föl is szaladt Seb

- Mi baj van Jenny? – jön értetlenül be Seb

- Akk én megnézem, h van Pierre – Kar gyorsan le is lépett

- Te sírtál? – csodálkozik Seb

- Nem, csak vmi belement a szemembe – elfordultam tőle

- Megbántottalak vmivel? – tök lesápadt már Seb feje

- Nem, semmi baj, csak menj ki légyszi! – mutogattam kifelé a kezemmel, ki is ment

*közben Pie a konyhában*

- Azta kurva! Ez nagyon fájt! – előtúr egy zacskó fagyasztott borsót, és a képére nyomta

- Jól vagy Pie? – Kar

- Mi volt ez? Rosszat mondtam? – sápadozik P

- Hát… ami azt illeti… - adott neki egy gyógypuszit

- Mé tényleg felcsinálták?! – elordította magát Pierre, erre kapott még egy pofont

- Hangosabban nem tudtad volna?! – kiakadt rá Kar

- De hát honnan kellett volna tudnom?! – ott lett hagyva a borsóval a képén Pierre

- Mi volt ez az ordibálás? – halálsápadtan apum, reméli h nem jól hallotta

- Semmi, elnézést – fölszaladt, Seb a fönti fürdőszobában merengett, hogy mért sírok

- Kar, várj! – Seb behúzta őt a fürdőbe

- Miért sír Jenny?

- Semmi, csak… menj le hozzájuk és mond meg, hogy Jenny nem érzi jól magát, szal oszolj van a srácoknak, Pie meg jöjjön ide fel, és várjon meg! Oké??? – adta ki az utasítást Kar

- ööö – válaszolni se volt ideje, ki lett lökdösve

- Jenny üzeni, h nincs jól – kacsintgat az ajtó felé -, és Pierre, Kar hív a fürdőszobába! – Seb

- Mi baja van? - anyu

- Semmi… erre srácok – kiterelte őket, Pie fölment a fürdőbe, anyuék egyre jobban aggódtak

- Sebastien! – apu magához hívta

- … Igen? – tele volt a gatya Sebnek

- Mit műveltél vele? – letámadta, szerencséjére anyu kihívta őt a konyhába, Seb megmenekült, és már húzott is fölfelé

*fürdőben Pie ül a kádban és bámulászik*

- Mit bámulsz? – Kar bejön

- … Mért kaptam tőled is? – szomi fejű P

- Mert most már Jenny szülei is tudják, te mond h lehetsz ekkora tahó?! – ott is hagyta

Seb ebből hallott vmit, de nem vágja, mert az elejét nem hallotta

- Mit tudnak már Jenny szülei is? – jön be Pie-hez értetlenül Seb

- Hát h fel… - majdnem kicsusszant a száján – kell törölnie a fürdőszobát utánatok… merthogy Jeff-el szétpocsoltátok – hirtelen improvizált vmi baromságot Pie, Seb nem hitte el, csak még idegesebb lett, hogy mi van

Én a szobámban összeszedtem magam, megtöröltem a szemem, és behívtam Seb-et beszélni.

- Ülj le ide – leültettem az ágyam szélére

- Most mi van? Mit tudnak már a szüleid is? Amit én még mindig nem? – össze-vissza liheg idegességében Seby

- Ez még nem biztos, és remélem is, h nem… - tök lesápadtam

- Mi baj van? Nekem elmondhatod! – magához ölelt Seb

- … Semmi, csak … tényleg semmi, Pierre egy bunkó, és kész! – megcsókoltam, h ne tudjon megszólalni

- Biztos? – nem nagyon vette be, h ez minden bajom, h P bunkó (bár az volt)

Kar vissza Pie-hez, aki még mindig értetlenül les ki a fejéből

- Bocs… - megcsókolta Kar

- Én bocs, h beszóltam – összesmárolták egymást…

- Lemegyek, lehűtöm az őseit! – kimászott a kádból Pie

Le is ment

- Hello mr és mrs Baker, bocs a beszólásért, természetesen nem történt semmi… - úgy néz ki meggyőzte őket

- Megkérnélek szépen, h ne mondjál ilyeneket fiam! – apám hátba verte, aztán elengedte

- Hiszel neki? – apu kételkedve anyunak

- Hogyne hinnék, Jenny még csak 17! – anyu most már tényleg lehűtötte aput

Seby-vel szépen megszabadultunk a ruháinktól, és hát lezavartunk egy gyors menetet… e.e

Vkinek persze ránk kellett nyitnia, szerencsére, csak Kar volt

- Opsz… bocsi – már húzott is kifelé, mi meg öltöztünk fel

- Mi az basztak? – Pie les Kar-ra

- Moderáld már magad légy szíves! – Kar megint majdnem adott neki egy pofont

- Bocsiiiii – kutyu szemeivel Pierre, erre le lett smárolva ; )

Végül is meg lett mentve a titkom, rem azért tényleg nem kell a kiscipő!