Egész nap furán nézett rám apu, meg legszívesebben leütné Seb-et, de azt nem hagyom!! Anyu rendes, mindig megért…

Kar és Pie egész jól elvoltak öcsém szobájában (táborban van 1 hétig)

- Mit szeretnél… ??? – sanda vigyor Pierre képén

- Csak téged! – Kar behúzta Pie-t az ágyba, 1 fél pillanat múlva már egyikükön se volt ruha… és hát… 4-ig nem is láttuk őket ; )

- Jenny, beszélhetnék veled? – apu fölém áll (Seb-bel nézek tvt ölelkezve)

- Négyszemközt! – ezt kicsit hangosabban

- Akk én iszom egyet… - fölpattant mellőlem Seb és adott egy puszit

- Jenny… - kezdődik a hegyi beszéd… O_o

- Apu, nem tudsz meggyőzni arról, hogy nem szeretem Sebet! – karba tett kézzel tovább lesem a tvt

- Nem is próbálom… de ezek a srácok, a stílusuk… elviselhetetlen! – rinyál nekem apu

- Figyelj… én csak nem szeretném, ha csalódnod kellene, fiatal vagy még…

- Jajj apu, ha rosszul sül el, akkor se lesz semmi!

- Apu, felnőttem! Már fiúkkal érzem jól magam, nem a tom és jerry-t bámulva!(kedvenc rajzfilmem :$)

- Az a lényeg, hogy most boldog vagyok! Ez neked semmit sem jelent?! – fölálltam, és ki a konyhába

Seb vmi sört ivott, vagyis csak próbált… nem tudta kinyitni azt a szart XD

Apu utánam jött, én meg csak azért, hogy idegesítsem, ott előtte lesmároltam Sebet, fölpattantam a konyhapultra, és a kezét a seggemre raktam (élvezte ; ))

- Ez azért már több a soknál!!!!!!!!!! – na itt akadt ki apám teljesen

- Mi baj apu? – ártatlanul lesek rá, közben meg Sebet csókolgatom tovább

- Majd ha átver, ne engem hibáztass! – tök idegesen kiment, és felrúgott egy széket a nappaliban.

Én meg csak röhögtem rajta egyet, lemásztam Seby-ről, és normális smárolás következett

- Élvezted, mi? – húzogatja a szemöldökét Seb

- Ne pofázzon bele a dolgomba! Téged szeretlek, és nem fogja fel felnőttem!

- Hol vannak Pierre-ék? – Seb

- Andy szobájában, láttam, ahogy bemennek… *hihi*

Anyu megint lenyugtatta aput, szent a béke, leszámítva, hogy apu szíve szerint helyben felnyársalná Sebet a konyhakésre

Bevonulok a nappaliba Sebbel kézen fogva, szüleim épp néznek vmit a tvben

- Anyuuuuuuuuuuuuuu! – ártatlan bárányka nézésem

- Nem baj, ha Sebbel alszok? – még mindig

- Hisz ha csak aludnátok! – apu nyöszörög a bajsza alatt

- Nem baj, nem vagy már kislány! – anyu

- Köszii!!! – ugráltam egyet örömömben, Sebnek megint adtam egy puszit

- Jó reggelt! – jön le boxerben Pierre az emeletről apu és anyu csak tátott szájjal les, mint a boci az újkapura

- Sziasztok! – fordul felénk, mert ősök le vannak fagyva a látványtól

- Kérsz inni? – én

- Ja, megszomjaztam! – nyalogatja a száját 1000el

- Karmen-t hol hagytad?! – Seb

- Fürdőszoba … de meleg van idelenn – és úgy ah van leveszi a boxert

- Mi van már? – néz értetlenül, merthogy mostmár mi (én, Seb) is tátjuk a szánkat

- Meleg van fater, nyomd már be a klímát! – odaszól neki, megy ki a konyhára

- Vedd már föl azt a nyavalyás boxert! – finoman szólok neki, h apámnál ő is felkerült a feketelistára

- Jaaaaaaaa, azért néz rám úgy, mint egy ufo-ra? – elröhögte magát és végre legalább gatya volt rajta

- Hello! – jön le boldogan (de ruhában) a lépcsőn Kar

Anyámék még mindig csak lesnek… *hihi*

- Hello… szívem! – lesmárolta jöttében Pierre-t

- Nem fázol? – les a boxerra

- Melegem van! De nem tetszik nekik, ha levetkőzöm! – Pie előveszi legbuzisabb formáját, még a kezét is illegeti-billegeti

- Srácok… - anyu bejön - … Pierre, öltözz fel, légy szíves! Gyertek ki egy percre!

Pierre felszaladt felöltözni, mi meg engedelmesen leültünk apuval szembe, ahova anyu is leült (Pie csatlakozik)

- Fiúk ez a viselkedés megengedhetetlen! Vagy megváltoztok, vagy ide be nem teszitek még egyszer a lábatokat! – apu szépen kulturáltan

- Sajnálom uram, az ágyat meg kitakarítjuk, olyan lesz mint újkorában! És mostantól ruhában járok! – Pierre elröhögi a végét, erre Kar oldalba böki

- Bocs… tényleg moderálom magam – kicsit komolyabb Pie

- Te meg, ha megkérhetlek ne az orrom előtt smárolj a lányommal! – Sebre olyan „halott vagy!” tekintet vet közben

- Hagyd már apu! Te is voltál tinédzser! – fölálltam, és várom a hatást

- Menjetek! – anyu az ajtó felé mutat, nekünk se kell sok, mind rohanunk ki mint az őrültek az ajtón

Chuck háza a cél, boldogan egymás karjaiban – én Sebbel, Kar Pierre-el – megyünk az utcán, Seb elkezd énekelni:

- Van egy ország… ahol álmomban jártam… - táncol is hozzá, erre úgy elkapott a röhögőgörcs minket, hogy a járdán fetrengtünk egy jó darabig

- Mi van nem tetszik?! – pislog nekem Seb, erre még jobban röhögök, meg le is smárolom azért ; )

Ezt a napot is megúsztuk egy fedél alatt apuval… igaz voltak kritikus pillanatok