32. rész: Seb szülinapja
Eltelt néhány nap, de semmi sem változott
Megkaptam az értesítőt az érettségiről: megbuktam… nem meglepő
Néhányszor átjött hozzám Kar, Pie, Dav, Kate, Jeff és Chuck, megvigasztaltak, meg otthon Seb-et is… valamennyire
Azóta v 1000x próbált meg beszélni velem Seb, de elhajtottam
Egyik reggel apám már annyira megsajnálta Sebet (mert minden órában legalább 2x eljött bocsánatot kérni), hogy mikor gondtalanul kávéztam a konyhán, beengedte őt, és anyuval lelépett, hogy nyugodtan beszélhessünk
Kar-nak kicsusszant a száján, hogy lehet terhes vagyok… na biti erről akar beszélni velem Seb, vagy csak szimplán magyarázkodni
Azóta elmentem a nőgyógyászhoz is, szerencsére nem lettem terhes...
- Szia Jenny – bejön a konyhára, tökre megijedtem tőle
- Szia Seb, mit szeretnél? – iszom tovább a kávém
- Jenny, én… - leült mellém, annyira aranyos, de most utálom
- Karmen elmondta… én sajnálom! – Seb néz rám ártatlan szemeivel
- Nem kell aggódnod, nem vagyok terhes, ez biztos, szóval mehetsz is! – fölpattantam és elkezdtem koktélt csinálni magamnak
- Nem csak emiatt jöttem… tudod az a lány, szóval mi régen együtt voltunk, és csak megszokásból… én sosem akartalak… - látszik rajta, hogy mindjárt sír
- Seb! Nem kell magyarázkodnod! Ami nem működik, azt nem kell erőltetni!
- De kell! Én szeretlek! – megfogja a kezem, és mélyen a szemembe néz
- Nem igaz! Hogy szerethetsz, mikor más csajokkal csókolózol? – levettem a kezemről a kezét, véletlenül hozzá értem az arcához… nagyon jó érzés volt újra hozzá érni, de erőt vettem magamon, és kimentem a nappaliba
- Sajnálom Jenny, én csak téged szeretlek! – meg akart csókolni, persze nem erőszakoskodott
- Neeee… - ellöktem magamtól finoman, és beültem tvzni
- Te már nem szeretsz? – beült mellém, hozott popkorn-t is
- … Nem! – ezt mondtam, pedig még mindig szeretem, most haragszom rá. Nagyon is! Mindig megcsal… de édes, és kedves velem, mégis megbánt! Ez fáj, nagyon
Szívesen kiönteném neki a lelkem, de nem lehet!
- Azt akarod, hogy menjek el? – néz rám, most látom, csak, hogy rég nem aludt
- Maradj, ha szeretnél, nem akarom, hogy soha többé ne találkozzunk, barátok is lehetünk, ha te is akarod, de ennyi… ennyit tudok neked ajánlani – tök komolyan beszélek hozzá, erre lehervad, de rendesen
- Legyünk barátok! Nem akarlak elveszíteni… teljesen! – megölelt, de gyorsan elhúztam magam mellőle, ezt még ne erőltessük alapon
- Milyen lett a matekod? – témát vált, de még mindig ugyanúgy néz rám
- Karó – lesütöm a szemem, próbálok vmi szép emlékre gondolni, hogy ne sírjam el magam, de csak a Sebbel együtt töltött boldog napok jutnak eszembe…
Megfogta a kezem, és megölelt, ez most jól esett, mert tisztán baráti ölelés volt
- Seb… - fölemeltem a fejem
- Bocs, én csak… - kezdett el megint mentegetőzni
- Nem azért, csak… nekem idő kell
- Mégis azt szeretném, hogy menj el – szomorúan ránéztem, megértette
- Oké, de tudnod kell vmit
- Én mindig ott leszek neked! Történjék bármi! És szeretlek! Én akarok lenni az egyetlen, akinek a kezét akarod fogni! – a szívére tette a kezét, és elment
Most olyan édes volt, hogy helyben meg tudtam volna zabálni… de nem lehet
De miért fáj ez nekem ennyire??? A fejemben mindenféle hülye régi emlék kavargott, észre se vettem, hogy Chuck itt van
- Hahóóóó Jenny! – kiabál már tök hangosan, mire feleszmélek
- Bocs… mondjad! – fölkeltem, mint akit visznek akasztani
- Hogy vagy? – megölelt
- Voltam már jobban – megkínáltam őt itallal
- Láttam Seb itt volt
- Beszéltetek??? – néz rám kedvesen Chuck
- Igen, megbeszéltük, hogy nem megy ez nekünk, és csak barátok maradunk – majdnem elsírtam magam
- Gyere ide! – szorosan magához ölelt
- Nem akarok beszélni róla – nem engedtem el őt, muszáj volt magamhoz ölelnem vkit, hogy érezzem, nem vagyok egyedül a nagy kerek világon
- Még mindig szereted ugye? – megsimogatta a fejem
- Igen, de nem tudom mit tegyek – most már sírtam
És így ment ez egészen Seb szülinapjáig
Tök le volt törve, próbált jópofizni a srácok előtt, meg mindenkivel, de a lelke neki se volt jól
Mivel régi barátom, elmentem Chuck-hoz (mostanában mindenki itt lakik), vettem neki ajándékot is, egy sárga alapon fekete mosolygós smile-s pólót (nem kibaszásból, állítólag = David szerint, szereti a kirívó dolgokat)
- Sziasztok! – megöleltem mindenkit mikor megérkeztem
- Szia Jenny! – jött elém mosolyogva Seb
- Szia Seb, boldog szülinapot! – adtam neki 2 puszit az arcára, 4 lett belőle
- Hoztam neked vmit! – előtúrtam nem tom honnan egy kis becsomagolt vmit és a kezébe nyomtam, jókívánságokkal csatolva
- Nekem???? – most először, azóta, hogy szétmentünk igazi boldog mosoly látszódott az arcán
- Wooowwww!!!! Ez nagyon széééép! – megölelt, mint ahogy a kisöcsém szokott karikor, és egyből le is cserélte rá a pólóját
- Nagyon szép, köszönöm! – akart volna még ölelgetni, (meg én is őt), de mégsem hagytam neki
- Gyere Jenny, ezt nézd meg! – jön elém Jeff egy borotvával a kezében
- Igen, ez egy borotva, ismerem! – kicsit röhögök
- Neeeeeem, ezzel hajat is lehet vágni! Nézd!!!!! – és elkezdte karistolni vele a kopasz fejét, aztán meg is vágta magát, amilyen tehetséges
- Áúúúúúúúúúú!!!!!!!!! – kiszaladt a konyhába és bedugta a fejét a csap alá, hideg vizet csorgatott rá, meg mellé is ment nem is kevés
- Te hülye! – Chuck kirángatta, és elkezdett feltörölni
- Jajj szegény fáj???? – röhög a képébe Kar
- Igenis fáj! – bedurcult a fal felé
- Minek borotva neked??? Tök kopasz vagy! – röhög David
- Na de a hajam! Ne sértsd meg!!!!!!! – nagyon csúnyán nézett Dav-re, mi meg elröhögtük magunkat
- Hééé, twisterezzünk!!!!! – Pierre
- Oké, ne mindenki egyszerre! – Jeff
Elsőnek Pierre Kar-ral, meg én Sebbel játszottunk
Néhány forgatás után elég félre érthető pozícióba kerültünk, leginkább Pierre Kar alá meg fölé, mindenhova! A fejét bedugta a mellei alá, és vigyorgott, mint a vadalma. Én nemtom hogy, de Seb alá kerültem, aztán összeestünk, ő meg rám, és mint a régi szép időkben… Mélyen a szemembe nézett, és rám mosolygott
- Na jó gyerekek mi jövünk! – utat tör köztünk David
Ő Kate-tel meg Chuck-kal és Jeffel játszott, szerencsétlenségére, az idő nagy részét Jeff segge előtt töltötte a feje *hihi*, egyszer csak Jeff nem bírja már tartani magát, és lefingja David orrát, meg ráesik mindenkire
Nagy nyavalygásban törnek ki mind
- Pfúúúúj te lefingtál!!!!! – Dav felrohant arcot mosni, Jeff meg csinált nekünk koktélokat
- Na és mit kaptál a többiektől? – nézek Sebre, már fölkeltünk
- Megmutatom! – elszaladt, és egy szép kék gitárral jött vissza
- Ezt ni! – büszkén befeszített mellette
- Tök király! Kipróbálhatom???? – végre én is mosolyogtam
- Persze, hozzam az erősítőt? – már ugrott is és hozta
- Dugd be… a dugót! – fölvettem a nyakamba, és elkezdtem játszani az I’m just a kid-et
- Hééé ez I’m just a kid!!! – leül mellém tök vigyorogva Pierre, és bámulja, ahogy pengetek
- Tök ügyes vagy!!! – Seb mosolyog rám nagyon
- Kösziii! Pierre énekelj!! – megrugdostam, persze csak finoman, már a szám közepénél tartottam gitárral
- Havin more fun, then me!!!!!!!!!!!!!!!! – ordít Pierre
- Seb, David, gyerünk! – ők is énekelnek már, Chuck meg lentről bedobol nekünk
- Nobody wants to be alone in the world, nobody cares, cuz… - szépen énekeltek a fiúk, Chuck dobolt, én meg gitároztam
- Ez nagyon jóóó!!!! – jön Kar, Jeff meg Kate
- Ügyikék vagytok! – Kar
- Köszii! – mi egyszerre
Jeff is szerzett egy gitárt, és már ő is játszott, meg David is
Az I’m just a kid véget ért, de olyan jól éreztem magam gitározás közben, hogy elkezdtem a My Alien-t, a fiúk beszálltak, Pierre énekelt megint Sebbel meg Daviddel, Jeff gityó és Chuck dobolt
Seb szólt, hogy ő szeretne énekelni, hagyták is neki szólóba, Dav kísérte, Pierre a lábán dobolta a ritmust
- I'm sick of being alone
When are you coming home?
Just a glimpse of your face
I can remember smelling your hair
I'll meet you anywhere
Somewhere that no one can retrace
Somewhere where no one will know our faces
She has two arms to hold me
And four legs to wrap around me
She's not your typical girlfriend
She's my alien
she's My alien
She knows when something is wrong
When something doesn't belong
She can read in my mind
And she can be assured that with me
There is no conspiracy
She's not wasting her time
She can take me to the place that she calls home
In a spaceship that will someday be my own
Please take me to your leader
Tell her I will surrender
I will surrender
She has two arms to hold me
And four legs to wrap around me
She's not your typical girlfriend
She's my alien
(My alien) my alien x4
She has two arms to hold me
And four legs to wrap around me
She's not your typical girlfriend
She has two arms to hold me
And four legs to wrap around me
She's not your typical girlfriend
My alien
(my alien)
I bought the astronaut's kit
And now all I need's a rocket
My love, intergalactic friend
is My alien - tök beleéléssel énekelte Seb, annyira édes volt!!!
- Húúúúú – Pierre fölállt és megtapsolt minket
- Nagyon jó volt!!!!!!!!!! – Chuck ordít nekünk lentről
Seb kacsintott Jeff-re, mire elkezdte játszani az Addicted-et
- Gyerünk Jenny! – szól nekem Seb, és már énekli is:
I heard you're doing okay
But I want you to know
I'm a dick (ezt kihangsúlyozta)
I'm addicted to you (mosolyog)
Szépen ezt is eljátszottuk, Seb nagyon kedvesen mosolygott rám, főleg az „I’m addicted to you”-nál
- Elég lesz ennyi, tartsunk pihenőt! – letettem a gitárt, és megöleltem Sebet, ebben már kicsivel több volt, mint a múltkor
- Jól játszol! – Seb dicsérget, meg minden
- Akkor mi mentünk le meglesni Chuck dobját! – Pie meg Kar meg fogták David-et, Jeffet meg Kate-et, és leléptek
- Tényleg jó voltam? – mosolygok már rá őszintén nevetve
- Persze! Nagyon jól nyomtad! – Seb, annyira édes!!!!!!!!!!!
- Szeretek gitározni – kimentünk a konyhára inni egy kicsit, és mind2en ugyanarra gondoltunk, mert elmosolyodtunk: nemrég mi még itt nyaltuk-faltuk egymást!
- Kérsz egy sört? – túr a hűtőben Seb
- Nem iszom sört!
- Ja bocs, tényleg! – kivett nekem egy narancsosat
- Köszi – egyből le is tettem a pultra, és mélyen a szemébe néztem
Aztán közel hajoltam hozzá, ő nem mert nyomulni, mert azzal el is rontotta volna a pillanatot. Megfogtam az enyhén borotválatlan arcát, és nevettem egyet. Nem szeretem ha borostás! Finoman megcsókoltam őt, és nagyon jó érzés volt
Becsukta a szemét, és el sem hitte magában, hogy ez történik velünk
- Még mindig szeretlek Sebastien Lefebvre! – megöleltem és végre ő is megkönnyebbült, felszabadultan smároltunk a pulton
- Én is nagyon szeretlek téged! – adott vagy 1000 csókot, simogatott, meg minden
Nagyon jó volt újra a karjaiban érezni magam, hozzábújni, érezni az illatát, és csókolni a száját. Örülök, hogy nem húztam tovább, mert minket tényleg egymásnak teremtettek!! Szeretem őt, és ez így is fog maradni. Mostantól nem hagyjuk, hogy bármi közénk álljon!
|