Chucknál kicsit foglalkoztunk Jeffel, elvégre elájult szegény, aztán ott hagytuk a tv előtt possadni Chuck-kal, meg Ash-vel…

- Kicsim, én nagyon szeretlek téged! – Seb ad nekem egy csésze teát

- Tudom, én is téged! – megcsókolom ; )

*megcsörren a mobilom*

- Hallo – felveszem, Seb addig teázik

- Szia Jenny! Ebédeltetek már? – apum az

- Nem… mért?

- Nagyszerű! Akkor ezennel meghívlak titeket ebédre!

- Minket???

- Téged, meg Sebet

- Egy pillanat – letakarom azt a részt, amibe bele kell beszélni

- Seb, apu meghívott minket ebédelni hozzánk, megyünk?

- Aha, persze – Seb mosolyog rám

- Megyünk apu, már indulunk is! – le is csaptam

- Jó leszünk 10 perc múlva is indulni! – átölelt Seb, és szépen megcsókolt, meg még párszor, és a pulton csókolózva voltunk egy darabig, amíg be nem jött Pierre

- Ohh… bocs, h zavarok – Pierre

- Semmi… úgy is menni készültünk – lemászok Sebről, és megfogom a kezét

- Hova? – Pierre iszik egy sört

- Apumhoz

- Oké, vigyázunk a házra, jó mulatást! – megölelt, aztán ment is a dolgára, mi meg elsétáltunk a szülői házhoz

- Kész vagy? – összenézünk Sebbel, aztán csöngetünk

- Sziasztok! – anyu nyitott ajtót, megölelt mind2nket

- Csókolom mrs. Baker! – Seb vigyorog

- Gyertek beljebb! – betuszkolt az ajtón

- Szia te kis gézengúz! – felkaptam öcsémet, rég láttam már

- Szia Jenny! Szia Seb! – Andy

- Hello öcsi – integet neki Seb

- Sziasztok! – apu felkap örömében, mintha 1000 éve nem látott volna *hihi*

- Hello mr. Baker! – Seb jópofizik

- Gyertek, üljünk asztalhoz! – szépen leültettek egymás mellé minket, az asztal alatt mindig fogtuk egymás kezét :D

- Mi újság veletek, hogy vagytok? – apu be van pörögve

- … - összenézünk és elmosolyodunk, feltesszük az asztalra az összekulcsolt kezünket, és kivillan az eljegyzési gyűrűm is

- Mi az ott a kezeden? – elsápad apu

- Össze fogunk házasodni! – nagy nehezen kimondom, és vhogy megkönnyebbülök tőle

- Ez csodálatos Jenny! – anyu megölelt, és megpuszilt, apu csak meredt maga elé

- Apu… szeretem Sebet! Ne aggódj, rendben leszünk! – megsimogatom apu vállát, de meg se moccan

- Nézze uram, tudom, hogy nem egy magamfajta csóró rockzenésznek szánta a lányát, de szeretem Jenny-t, és nagyon vigyázok rá! Nyugodtan rám bízhatja, nem lesz semmi baj, mert szeretjük egymást! – Seb próbál apám lelkére hatni

- Gratulálok kicsim! – megölel apu, de nem érzem, hogy egy kicsit is örülne nekünk Sebbel

- Ki kell mennem a mosdóba! – felállok, és kihúzom Sebet is a ház elé

- Ez szarul ment – leülök a lépcsőre

- Gyere ide! – magához ölel Seby, nagyon jó érzés a karjaiban lenni, a fejemet a vállára hajtani, mert érzem, hogy biztonságban vagyok :D

- Majd elfogadja… idővel… úgysem tehet ellene – Seb simogatja a hátam, még mindig magához szorít

*közben anyu apuval*

- Robert! Mért kellett ezt csinálnod? Nem látod, hogy mennyire boldogok együtt?! – anyu leszidja aput

- Jenny jobbat érdemel! – apu meghúzza a borát

- De ő ezzel a fiúval akar lenni, és neki megfelel. Örülnék, ha neked is elég jó lenne Sebastien!

- De Eve! Ez egy rocker! Ki tudja mit fog művelni Jenny-vel?! – apu

- Akkor majd sírva fut haza hozzánk, de most jól érzi magát! – anyu

- Menj, és gratulálj nekik! – anyu kilökdösi aput hozzánk

Nyílik az ajtó, de mi nem halljuk meg, egymás karjaiban csókolózunk a kertben

- Kicsim! – szól apu, erre egyből lemászik rólam Seb, és jófiú ábrázatot vág

- Mit kerestek idekint? – apu közelít hozzánk

- Csak egy kis friss levegőért jöttünk! – én

- Hagy gratuláljak gyerekek! – megölelt apu, ebben már öröm is volt

- Aztán rendesen vigyázz rá! – megölelte apu Sebet is, még puszit is kapott *hihi*

Bementünk és koccintottunk ránk, és szabadultunk is

Visszafelé smároltunk egy jót a bokorban, aztán arra jött egy kutya, és elmenekültünk *hihi*

Visszaértünk Chuck-hoz, és minden feldúlva hevert a padlón, ahogy benyitottunk

- Hoppá, itt tornádó volt! – nevet Seb

- Srácok!!!!!! – kiabálok egyet, hátha emberi élet jeleit tapasztaljuk

- Jönnek az ufók!!!!!!!!!!! – kapaszkodik belém David, és hulla sápadt feje van

- Biztosan… mit játszotok??? – röhögök a képébe

- De kom jönnek! Láttunk egy repülő csészealjat! A kertben! És zöld micsodák jöttek le róla! – lihegve hadar nekem David

- Kar!!!!!!!!!!!!!!!!! – ordítok még egyet

- Ők basznak Pierre-el, meg Chuck is Ash-vel! – liheg tovább David

- Na és Jeff???? – Seb

- Őt kiküldtük, hogy megnézze mi van kint, de nem jött vissza! – David halál komolyan, mi meg elröhögjük magunkat

- Ne higgy neki! – jön le röhögve Kar

- Nem is hittem, mit csináltatok amíg nem rontottuk itt a levegőt? – kérdezem tőle

- Játszottunk ki mit nem tud-ot a srácokkal, és David vesztett, most meg bemagyarázta neki Jeff, hogy jönnek az ufók, és hogy őt már meg is ölték, közben meg hátsó ajtón bejött egy órája – Kar

- Ezek hülyék! – röhög Seb

- David! Itt Darth Vader nagyúr beszél! David! Én vagyok az apád! – Jeff dartvaderes hangon beszél az emeletről

- Úristen… Jeffet megölték az ufók, és Dart Vader lett belőle! És meg akar ölni!!!! – mögénk bújt, és elkezdett szarakodni egy kanállal a kezében

- Öcsém, ez kész! – leestünk a kanapéra Sebbel, és majd meghaltunk a röhögéstől

- Mért van kanál a kezedbe???? – Kar röhögve les Davidre

- Mert nem bírják a fokhagymát! – David egy gerezd fokhagymát nyomott a kanálra

- A vámpírok nem bírják! – fuldoklik a röhögéstől Seb

- David, ezt kom bevetted? – legurul Jeff a hasát fogva a röhögéstől

- Te élsz????????? – David megöleli Jeffet

- Atyám, ez bevette! – Jeff összeesik, úgy röhög már

- Mi ez a nagy hangzavar, nem lehet tőletek nyugodtan… dugni! – röhögi el a végét Chuck

- Óh, te szegény – Kar

Davidet meggyőztük nagy nehezen, hogy nincsenek ufók, és biztonságban van itt a Földön. Lefeküdtünk az ágyikóba, most kivételesen aludni ; ))))