Eljött a szeptember 5-e, a nagy nap.

Seb átment a srácokkal szüleihez készülődni, mivel ugye az esküvő előtt látni a menyasszonyt… ismeri ezt mindenki! Szóval a csajokkal maradtunk a mi kis lakosztályunkba, álmosan hörpintettük fel a szokásos reggeli kávénkat, hogy ne essünk le a székről, vagy ilyesmi (előfordult már 1x-2x)

Nagy izgalomban voltunk mindannyian, a lányok szolidalitásból nem voltak reggelre összeborulva a párjaikkal, de rendesek, nem????

- Biztosan ezt akarod csajszi?! – Kar megölel

- Azóta, hogy először megláttam… - meghatódva borultam a nyakába, és eldumálgattunk a csajokkal, hogy ki mit gondol Sebről:

- Hát… mikor először találkoztunk… egy kisgyereknek tűnt – nevet Ash – de megismertem, és sztem nagyon aranyos, és nem tudna bántani egy lányt

- Én kezdettől fogva úgy tekintek rá, mint a bátyámra! – Kar

- Én meg mint az öcsémre! – röhög Kate

- Hát igen… nem egy érett felnőtt – elmosolyodok

*közben Seb a fiúkkal is témánál van:*

- Azt hiszed elég vagy te ahhoz, hogy feleségül vedd azt a lányt?! – Pierre

- Nem hiszem… TUDOM! És SZERETEM ŐT, gimi óta… hiszen tudjátok… - Seb

- Jaja… de mostantól nem kefélhetsz más nőkkel, nem jöhetsz velünk egy péntek esti baszó-túrára! – Pierre

- Ez csak neked lenne nagy áldozat – röhög Jeff

- Azért mert én szoktam, te meg nem?! – Pie

- Elég már! Sebék nagy napja ez, ne baromkodjatok, legalább MA NE! – Chuck

- Igenis apuci! – David

- Ti milyennek látjátok Jenny-t, mert én egyszerűen szavakkal leírhatatlanul gyönyörűen tökéletesnek! – Seb áhítattal fényez

- Jó azt tudjuk, de sztem még kiscsaj! – Jeff

- Mert a többi olyan nagyon idős, igaz?! – Dav

- Dely is csak 16! Nem baj az, sztem ha megtalálod az igazit, akkor azt érzed, legbelül, az első pillanattól fogva, ahogy megismerted, és nincs az a földi erő, ami elválaszthatna titeket! – Chuck

- Buzi, buzi, buzi! – Pierre sorban mutogat Chuck-ra, Sebre és Davidre

- Neked meg sose nő be a fejed lágya! Pedig ha megszületik a gyereketek… - csóválja a fejét Jeff

- Ráérek még felnőni! – ugrál örömében Pie

- Agyilag… akarom mondani agyhelyileg! – David

Nagy nehezen kidumáltuk egymást a csajokkal, ők meg engem. Szépen felöltöztünk, aztán nagy levegő, és ugorhatunk a lecsóba!

Egyikünk sem mondhatnám, hogy nagy hívő keresztény, katolikus, vagy akármi, a nagy templomba kell kimondani a boldogító (remélhetőleg) igent, így a tengerparton állíttattunk fel egy díszes oltárt, meg székeket le, és kész is volt.

Az esküvői induló (szokásos=szentivánéji álom) nem kazettáról ment, azé mégis csak, hova gondolsz?! Egy helyi zenekarszerűség játszotta, élőben, ahogy kell a zenét.

A pap direkt az én kérésemre nem egy öreg, ősz pali volt, ahogy általában szokott, hanem egy különleges személy „játszotta el” ma a pap szerepét. Ez a valaki nem más, mint a mi drága, egyetlen Jeffünk! Bizony! Ő lesz ma a pap, vagyis Stinco atyának kéne szólítani XD

Utolsó simítások nálam:

- Nagyon izgulok! – én

- Ez természetes, ne aggódj minden rendben lesz! – nyugtat meg Ash

- Mért te talán már végigcsináltál egy esküvőt?! – Dely

- Kész vagy kicsim????? – kopog be az ajtón apum, igen, ő fog az oltárhoz kísérni, hogy aztán végleg Seb gondjaira bízzon!

Sebnél:

- Mi van, ha igen helyett egy NEMet nyögök be?!!!! – idegeskedik Seb

- Akkor kapsz egy jó nagy pofont! – röhög Pierre

- Csak nézz a szemébe, és el fogod felejteni, hogy mi van körülötted, csak koncentrálj RÁ! Ne aggódj, tudom! Menni fog! – veregeti hátba Sebet David

- 5 perc múlva kezdünk, Seb vonszold a csinos kis popód a pap elé! – jön be hozzájuk Kar, az üzenetközvetítő

- Jenny nem gondolta meg magát?!!! – Seb aggodalmaskodik

- Ja de! Tényleg, hagyott neked egy üzit, hogy soha többé nem akar látni, mert nem voltál ott a helyeden, amikor kellett volna az ESKÜVŐTÖKÖN! Na menj már! – öleli meg Kar

- Hééééé én is kérek!! – Pierre besértődik, hogy nem őt ölelgeti Kar

- Hol van Ashley??? Úgy hiányzik!!!! – Chuck

- Nekem meg Dely!!!!! – David

- Rinyát abbahagyni, kibírjátok nélkülük egy óráig, ugye?! – Kar

- Nem biztos! – röhög Chuck

- Indulás mr dobos! – Kar az ajtó felé mutat, és végre kivonulnak a srácok

Seb tök izgatottan fáradt az oltárhoz, ahol egy ismerős arcba botlott

- Te mit keresel itt???? – les rá kicsit felszabadulva Seb

- Oda állj, a menyasszony mindjárt itt lesz! – Jeff szentfazék

- Oké atyám! – röhög Seb, és a helyére áll

Az egész família ott ült már a fehér rózsákkal díszített sorok között (kedvenc virágom), éreztem minden végtagomban, hogy ez nagyon fontos pillanat lesz, egész hátralévő életemet meghatározza. Apu belém karolt, és elindultunk, bár még csak ki a szobámból. Kiértünk szép lassított menetben a tengerpartra, és elkezdték játszani a zenét. Seb széles vigyorral a képén állt ott, szépen kivasalt öltönyben, kis díszrózsával annak a zsebében, a haját is rendesen megcsinálta, meg is borotválkozott, egy kis parfüm (férfi), és így tökéletes is volt. Nekem legalább is az volt!

Mindenki felállt, és elégedetten vigyorogva nézte, ahogy vonulok előre. Adam dobott egy puszit, de csak mosolyogtam rajta. A csajok körbe állták Jeffet, a srácok Sebet, és csak mosolyogtak rám.

Nagy nehezen eljutottunk az oltár elé, apu nyomott egy nagy puszit az arcomra, és leült az első sorba. Kezdődik a blablabla…

- Kedves barátaim, azért gyűltünk ma itt össze, hogy ez a 2 fiatal egyesüljék Isten színe előtt… - Jeff olvassa a könyvet, amit egy paptól kért kölcsön

Seb boldogan fogta meg a kezem, és alig vártuk már, hogy „csókold meg a menyasszonyt” rész jöjjön

- Akarod-e ezt az éretlen, erősen tökéletlen, ámde kedves, és vicces srácot elfogadni férjedül? Hogy minden este jókat basszatok – anyumék nagyot néznek -, a szülőket le se szarva smároljatok az orruk előtt, egészségben, betegségben…??? – Jeff halál komolyan

- Igen! – elmosolyodtam Jeff babán, és végig Seb szemébe néztem

- És te akarod-e ezt a tökéletes, érintetlen, tisztességes, becsületes szépséget elfogadni feleségedül? Hogy minden este halálra… - Jeff elmosolyodik, és inkább nem mondja a saját költeményét a rendes szöveg helyett

- …IGEN! – nagy nehezen sikerült csak Sebnek kimondani ezt a szót, pedig tök egyszerű, bár ebben a helyzetben nagyon is sokat jelent!

- Házastársaknak nyilv… - akarta volna mondani végre a kedvenc részünket Jeff, de Seb felhajtotta a fátylat, és megcsókolt… elmondhatatlanul jó érzés volt! Mindenki tapsolt, és ujjongtak a srácok, de mi csak csókolóztunk!

- Szeretlek kicsim! – ölelt magához Seb, és végre nem volt benne az a szorongás, ami pár perce, hogy mi lesz, ha nem tud benyögni egy igent, ami nehezen, de csak sikerült neki.

Szüleink egyből hozzánk futottak, hogy ők legyenek az elsők, akik gratulálhatnak az ifjú házasoknak *hihi*

Megöleltek minket, aztán a csajokkal nagyba összeborultunk, meg a srácokkal is

- Mi jövünk… - Seb szülei is elénk álltak

- Ezt nektek … - Seb apuja tök meghatódott az előbbitől, és nem tudott megszólalni, legalább is alig, és csak a kezünkbe nyomott egy kulcscsomót

- Nézd lexus! – örült meg Seb a kulcstartónak

- Nézzetek csak ki az útra! – Seb anyuja odaterelt minket, ahonnan jól látszott egy csodaszép fekete Lexus, igazi meseautó volt…

- Pont olyan, mint amikor megkértél… - borultam Seb nyakába

- Pont az! – Seb apuja

- Kösziköszikösziköszikösziköszi!!!!!!! – ugrottunk az ő nyakukba is

Aztán kézen fogva a kocsihoz futottunk, Seb kinyitotta nekem az ajtót, ahogy AKKOR, de a csajok utánunk futottak, ami nagy teljesítmény tűsarkúban!

- Dobd el a csokrot!!!!!!!!!!!!! – visítozott Kate, én meg reflexből elhajítottam közéjük, és meg se vártam, míg vki elkapja, csak bevágódtunk Sebbel a kocsiNKba, és ő rátaposott a gázra! Közben persze nem bírtuk ki, hogy ne csókolózzunk, bár így nehéz vezetni

A csokrot Chuck kapta el XD

- Örülsz????? – néztem Sebre

- Hát persze! – csókolt meg érzékien vezetés közben

- Hova megyünk édes???

- Meglátod… - mosolyodott el Seb

Pár perc alatt odaértünk a vadonatúj házunkhoz

- Szabad hölgyem??? – Seb kisegített a kocsiból, és a karjaiban vitt be a házba

- Te kis lovag! – csókoltam meg

- Merre van a hálószoba??? – nézett körbe tanácstalanul Seb, én meg lógtam rajta

- Sztem célozzuk meg azt a szobát, aminek egy nagy szív van az ajtaján! – én

- „Mr és Mrs Lefebvre” – olvastam föl a szívbe írt szöveget

- Ohh de édes… - megcsókoltam Sebet, és bevitt a szobába, szépen letett az ágyra, ami egy bazi nagy franciaágy volt

- Szeretlek!!!!! – Seb vetkőzik

- Én is… de segíts ezt leszedni! – nem tudok kibújni a ruhámból XD

- Ahogy parancsolod! – Seb nem szarakodott sokáig, letépte rólam

- Így nekem is ment volna – nevettem el magam, aztán rám feküdt Seb (persze ahogy kell!)

Simogatta a combomat egészen a hátam közepéig, aztán végig csókolgatta a karomat, meg a számat, a nyakamat… annyira édes, hogy elolvadok!

Házas életünkben először (reméljük nem utoljára) lefeküdtünk, fényes nappal! Ez megint csak leírhatatlanul jó volt, Seb megtett minden tőle telhetőt, hogy jó legyen nekem, és az is volt! Ezt a napot sose fogom elfelejteni!