- Hol vagy már David?! Mindenki rád vár! Többet szarakodsz a tükör előtt, mint a csajok, együtt véve! – ordibál türelmetlenül Jeff

- Egy pillanat! – David sminkeli magát, nehogy már szűziesen tegye ki a lábát emberek közé… hova gondolsz?!

- Na jó, elindulunk nélküled! Majd Seb többet énekel, és kész! – Chuck röhögve kimegy a ház elé, a többiek meg követik

- Várjatok már meg!!!!!!!!!!!!! – rohan le sikítozva David a lépcsőn

- Nem hagynánk itt semmi pénzért! – Dely lesmárolta a kis macsót

- Jajjj még itt is húzzátok az időt?! Elkésünk a saját koncertünkről, könyörgöm! – Pierre nyavalyog

- Gyere szépségem, csak óvatosan – Seb megölelt, mintha soha többé nem látnám

- Mért nem jössz velünk Jenny? – Jeff

- Nézz már rám! – nevetem el magam

- Nagyon sexy vagy! De vigyázni kell magadra… és meg ne szülj, mielőtt hazajövünk! – vigyorog Seb, és megpuszilja a hasamat

- Oké édes – megcsókoltam, ők már mentek is, itthon maradt velem Kar, hogy ne legyek egyedül, és a tvben néztük a srácokat

A srácokat nagy, őrjöngő tömeg fogadta a stadion előtt, ahol osztogattak egy pár 100 aláírást, aztán nagy nehezen beverekedték magukat a színpad mögé, vettek egy mély lélegzetet, aztán felszaladtak a színpadra, és onnantól már helyben voltak. Mindenkinek megvolt a saját helye, ott is volt, élvezték a rajongók sikítozását, lelkesen ugráltak, meg sikongattak minden szám alatt, ők meg csak játszottak, és ezt élvezték a legjobban

- Köszönjük szépen… - liheg bele Pierre a mikrofonba, ugyanis végig rohangálta jobbról balra, meg fordítva a színpadot az I’m just a kid alatt – a következő számot pedig szeretném annak a 2 lánynak ajánlani, akik most nem lehetnek köztünk… persze nem haltak meg – röhög, erre a közönség is – az én drága Karmenemnek, és Seb barátom feleségének, Jenny-nek!

Seb csak mosolygott Pie-re, és a kamera pont őt vette, mikor küldött egy puszit bele a levegőbe, amit nekem szánt :D

- Szóval Jeff nyomass egy kis szólót! – David vigyorog bele a kopasz fejébe, és elkezdik játszani azt azt a bizonyos ismerős dallamot…

I heard you're doin' okay

But I want you to know

I'm addic-

I'm addicted to you

I can't pretend I don't care

When you don't think about me

Do you think I deserve this?

I try to make you happy

But you left anyway

I'm tryin' to forget

But I'm addicted to you

But I wanted

And I needed

I'm addicted to you

Now it's over

Can't forget what you said

And I never

Want to do this again

Heartbreaker

Heartbreaker

Heartbreaker

Since the day I met you

And after all we've been through

Still addic-

I'm addicted to you

I think you know that it's true

I'd run a thousand miles to get to you

Do you think I deserve this

I tried to make you happy

I did all that I could

Just to treat you

But you left anyway

I'm tryin' to forget

But I'm addicted to you

But I wanted

And I needed

I'm addicted to you

Now it's over

Can't forget what you said

And I never

Want to do this again

Heartbreaker

Heartbreaker

Heartbreaker

How long will I be waiting

until the end of time

I don't know why I'm still waiting

I can't make…

Itt számomra megállt a szám… elfolyt a magzatvíz… ki se láttam a fejemből, csak hallottam a szirénázó mentőt, amit Kar hívott azonnal, és fölhívta Sebet is, mert eszméletemnél se voltam, csak ezeket tudtam mondani: hívd Sebet, csak hívd fel

És Kar persze a mentő után Sebet hívta:

- Hallo, Sebastien Lefebvre telefonja – vette fel azt egy pasi

- Azonnal adja nekem Sebet! Vészhelyzet van! – ordít bele Kar, a pasi megijed, fölszalad a színpadra, és Seb kezébe nyomja a telefont + hozzá teszi, hogy vmi idegbajos nőcinek vészhelyzete van

Seb kicsit hátrébb húzódott, befogta a fülét, és beleordított:

- MI VAN???? MI A BAJ????

- Ne ordíts! Jenny-nél megindult a szülés! A szent Thomas-ba viszik, gyere, amint tudsz! – mondja elég hangosan Kar

- H… h mi??? – Sebnek elakadt a lélegzete, csak lesett maga elé, és lerakta a telót, aztán visszacsoszogott gitárral a nyakában a mikrofonjához

- Hey, mindjárt megszületik a gyerekem! – mondja bele Seb kb úgy, mint aki mindjárt elájul, a rajongók meg sikongattak, és bíztatták

- Hát menj már Seb! – ordít neki Pierre a mikrofonba

Seb még hezitált egy kicsit, nem nagyon fogta még fel, hogy apa lesz, aztán ledobta a gitárt a nyakából, és kirohant a rajongók között a stadion elé (kivételesen nem szedték szét) bepattant a mikrobuszukba, és beletaposott a gázba. A kórházig meg se állt. Kipattant, és tök izzadtan, meg ziláltan becsörtetett a recepcióshoz, v ki az, akitől meg lehet tudni dolgokat

- Jenny Lefebvre-t behozták már?!!!! – ordít rá irtó hangosan Seb a csajra, aki ott ült a pult mögött

- Nyugalom, 2. emelet, 7-es szoba… lépcső balra! – kiabál utána a nőci, mert Seb már elfutott arra

- Itt van… oh bocsi – Seb rossz ajtón nyitott be, mert ott egy nagy dagadt néger nő volt

- Jenny Lef... – Sebnek elakadt a szava, mikor meglátott a szülőasztalon v mi az

- Na végre, hogy itt vagy! – Kar rá adott ilyen műtős köpenyt meg sapkát a fejére (elég hülyén nézett ki tőle *hihi*) és mellém vonszolja

- Seb… áhhhhhhh… - úgy megszorítottam a kezét, hogy egyből felébredt

- Jól vagy kicsim??? Úgy aggódtam érted! – Seb megpuszilja az arcom, és rossz irányba néz… - áhhhh! Az ott te vagy???

- Szerinted???? Nénikém gombás nagylábujja! – nyögök ott előtte

- Gyerünk, nyomjon! Csak még 1et! – az orvos bíztat, én meg ráförmedek:

- Nyomjon maga!!!!!!!!!!!! Már 1 fél órája azt mondja, hogy már csak 1et, és nyomjon, nyomjon! Hát dugja fel a seggébe a tanácsait!!!!!!

- Nyugi édesem – Seb megpuszilja az arcom

Nyomok egy utolsót annak a nagyseggű orvosnak a kedvéért, aztán felsír vki

- Nézd már! Ott van a fiunk!!!!!! ÉL ÉS VIRUL!!!!!! – kezdett el ugrálni örömébe Seb

- El akarja vágni a köldökzsinórt? – a doki vigyorogva elé tolja a gyereket, meg egy ollót

- Vigye már innen azt a szart! Az első emléke az legyen, hogy maga megszadizza?!!!!!! – ordít rá Seb

- Nem én, majd maga!

- Úhhh… - becsukott szemmel elvágta a zsinórját

- Tessék… - a doki a kezébe akarta nyomni, de Seb nem hagyta

- Jenny küzdött érte, legalább ő fogja meg először! – Seb elém lökdösi a dokit, az meg a kezembe adja Michael-t

- Ohhhh… de pici… - elsírtam magam, és megöleltem azt a kis jövevényt

- Nem akarod felvenni? – Seb felé nyújtom könnyes szemmel

- De én… - óvatosan megfogta a kis fejét, meg a takarót, amibe bele volt csomagolva, és csak úgy sugárzott belőle a boldogság, mikor ránézett

- Hello kisember! Én vagyok az apukád! – vigyorog rá Seb, és megpuszilja a pici kezét

- Anyukád nagyon szerethet téged, ha ennyi szörnyűséget kibírt miattad! Bizony! – bólogat neki, mint a hülyegyereknek, de nagyon jól elvan :D

- Szeretlek kicsim! – Seb megcsókolt végre engem is, és az ölembe tette a kicsit, és csak mosolygott

- Szépek vagytok így 3an! – Kar meghatódott az eseményektől és csak az ajtóból figyelt minket

Persze közben felhívta a szüleimet, meg a srácok is megjöttek, csak nem engedte be őket, hogy ne zaklassanak fel, mert most már csak pihennem kell

Eltelt pár óra, engem kitoltak egy szobába, Michael-t inkubátorba tették biztonság kedvéért, Seb el nem mozdult mellőlem egy percig sem, a többiek a folyosón zajongtak, és persze meglesték az újszülött kisbabát is. A koncert félbe szakadt, mert ők sem bírták ki, hogy ne jöjjenek be, meg hát Seb nélkül nem az igazi!

- Szia – tök halkan sóhajtok egyet

- Szia kicsim! Jól vagy?!!!! – Seb kishíján rám ugrott, megölelt és megcsókolt

- Hol van…

- Inkubátorban, de semmi baja! Egészséges kisfiú – vigyorog Seb

- Szólok a többieknek, hogy becsődülhetnek! – Seb kiszaladt értük, azok meg, mint a hülyék berohantak

- Szia Jenny!!!!!!!!!! – ugrott rám szó szerint Jeff

- Te hülye, agyon nyomod! – Chuck lehúzta rólam, és mind megöleltek

- Felkelhetsz már? – Dely

- Nemtom, tegyünk egy próbát! – felpattantam, nem éreztem, hogy bármi bajom lenne, csak egy kicsit egy jó kis füves partyt éreztem a fejemben, úgy benyugtatóztak, hogy a fejem se fájt

- Hova szaladsz? Neked ágyban a helyed! – Seb már húz is vissza

- Nézzük meg a gyerekünket – mélyen a szemébe néztem aztán csak mosolyogtunk és szóltunk a nővérnek, hogy adja ki a 168-as babát (de hülyeség, h számozzák őket!) az meg kiadta a kezembe azt csá

- Szia Mikey – a kezemben tartottam a kicsit, és csak csodáltam, hogy ez belőlem jött ki

- Hát hogy van az én kicsi fiam???? – Seb belenyomja a fejét a gyerekébe, és grimaszol neki, ő meg csak nevet

- Mutiiiiiiiiiiiiiiiiiiii – visongat David

- Ne sikoltozz, megijeszted! – szól rá Kar

- Ki akarja megfogni?

- Én!!!!!!!!!!!! – mind elém tolakodott

- De óvatosan, ez nem olyan, mint a guminőid! – Chuck kezébe adom

- Az Pierre-nek van, nem nekem! – röhög Chuck

Elgügyögtünk egy darabig a pici előtt, aztán kissé kómásan éreztem magam, és lefeküdtem a kényelmes ágyikóba, Seb meg hozta utánam Michael-t

- Sztem gyertek haza, pihennie kell! - Ash

- Nem csinálunk mi is egyet? – néz rá boci szemekkel Jeff

- Hát veled nem!

- De mért nem? Én szeretlek! – Jeff

- Mert én meg nem! Én Chuck-ot szeretem! – Ash megöleli Chuck-ot a folyosón

- Hát jó! – Jeff bevágja a műdurcit

Hazament (kivételesen nem hozzánk, hanem mindenki a saját lakására) a csapat

- Benne vagy egy kis perverzségben szívem? – Pierre ledobja a pólóját a kanapéra

- Ugye nem baj, ha NEM?! – nevet Kar

- De ezt élvezni fogod, hidd el nekem, és kell hozzá egy kis tejszínhab is – Pierre sunyi feje

- A rajongók mit szóltak, hogy lelépett a banda? – Kar tereli a szót

- Kit érdekel?????

- Ne már Pie… - Ka elhúzódik a nyalizós fejétől

- Mi a baj?????? Már nem szeretsz??????????????????? – Pie kutyu szemeivel néz rá a csajra

- Addig nem fekszek le veled, amíg meg nem tanulsz tisztelni!

- De én… tisztellek! – Pie tátott szájjal levegőért kapkod

- Nem hiszem! Bizonyítsd be! – Kar bezárta előtte a hálószobája ajtaját és mosolyogva bedőlt az ágyba

- De… nyisd ki az ajtót – kedves hangon szól be Pierre

- Csak meg akarsz döngetni!

- Nem igaz!

- Akkor beszélgetni szeretnél?

- …igen

- De semmi sex! – Kar kinyitja az ajtót

- Oké szívem – Pierre lesmárolja, erre kap egy kis pofont

- De ez csak egy ártatlan csók volt!

- Tudod hogy van ez, csókból sex…

- És abban mi a rossssssssssssssssssssssz? – Pierre nyalogatja a száját

- Hogy nem akarom! Fogd fel babám! – Kar megpuszilta az arcát, és bedőlt az ágyba

- Attól még megeshet

- Ha meg mered…!!!!!!

- Én???? Sohaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa – Pierre nyalogatja a száját

- Oké, akkor mostantól sex nélkül élünk! ÖRÖKRE! – nevet Kar

- Ezt ugye nem gondoltad komolyan???????? – Pierre elfehéredik, levegőt se kap

- Szóval te csak sexelni szeretsz velem, engem meg nem is! – Kar szigorúan néz rá

- De kicsim, a sex az egészséges életmód része! Sőt! A legfontosabb edzés is egyben! – bólogat Pie

- Azt mondtam, ma nincs sex! – Kar elfordult tőle

- Oké, akkor majd máskor bepótoljuk… de tudod, hogy én szeretlek, ugye? – Pie simogatja Kar vállát

- Ajánlom is! Egy jó éjt smár? – Kar megfordul, Pierre meg jól le is smárolja…

*nálunk a kórházban*

Én már alszok, Seb meg mellettem ül, és csak néz. Anyumék is meglátogattak, hoztak kaját, meg mindent

Egyszer csak felpattannak a szemeim

- Hol vagyok?! – ordítom el magam

- Szia édesem – Seb egy puszit nyom az arcomra

- Áhhhhhh hol van Michael?!!!!

- Semmi baja, visszavitték az inkubátorba, 10 perce néztem meg – Seb csak mosolyog

- Megnézzük???? – kiugrottam az ágyból, és mentünk is meglesni a babát

- Ott van, látod? – Seb rábök egy pontra az üvegen

- De kis helyes! – bámulok a babánkra

- A szeme tökre olyan, mint a tiéd – mosolyogva Seb vállára dőlök

- Aludnod kéne – megsimogatom a vállát

- Neked meg haza menni! Semmi bajom nem lesz itt

- De én maradok! – Seb erősködik

- Inkább holnap reggel gyere be, most meg szépen menj haza, és aludd ki magad! – megcsókoltam Sebyt

- De egyedül lennék abban a nagy házban, nélküled! – Seb boci szemekkel néz rám

- Ti mit kerestek idekinn? – apu kerül elő a semmiből

- Szia apu, mi csak megnéztük Miket – megölelem aput

- Te mért nem mész haza aludni? – apu Sebre néz

- Ne ugye! Én is ezt mondom! Menj haza Seby! – egy utolsó csók, és hazament, én meg visszafeküdtem a kórházi ágyba, apu is hazament

Pár nap múlva kiengedtek a kórházból, Seb tiszta vigyorogva hozta a kezében Michaelt, hazavittük, és elkezdtük a hosszadalmas és soha véget nem érő nevelését…