- Ma este… pihenned kell, DE! ez még nem zárja ki, hogy én ne… - Seb vetkőztet

- Sebyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy… ma jöttem haza a kórházból, és ráadásul Michael itt van a szomszédban! – befordulok a kispárnám felé

- Csöndben leszek! Csak engedd el magad…………… - Seb csókolgatja a nyakamat, lehúzza a fölsőmet… egyre lejjebb vándorol a keze…

- Ugye megy ez még?! – Seb is pucér már, és lelkes testmozgást végez

- Áááááááh Seb! Ne hagyd abba!... mi ez a hang? – riadok fel

- Kit érdekel???? Gyere, engedd el magad… - Seb tovább nyalogat

- Nem! Sír a gyerek! – felpattanok, felkapok egy pólót

- Ááááh… hagyd, majd én! – Seb tök pucéran kirohan

- SEB! Ne szaladgálj pucéran! – ordítok utána

- Bocsi! – vigyorogva felvesz egy gatyát Seb (boxer meg kimarad)

- Mi a baj kisöreg? – óvatosan kiemeli a kiságyból (olyat is vettek neki a fiúk) és megpuszilja a fejét, de Michael csak sír

- Na ne sírj már… itt van apu! – Seb ringatja össze-vissza, de szart se ér el vele

- Látom nem megy még ez Seb! – mosolyogva kiveszem a kezéből, és beviszem a hálószobába, és megszoptatom (ahogy a kisbabát kell)

- Wooooooohooooooooo! – Seb begerjed a mellemre

- Nyugi apuci, ez csak neki jár! – elfordulok tőle

- De mééééééért????? Én is kérek tejcsit! – Seb simogat hátulról

- Hülye! Ez anyatej!

- Biti fincsi… bár sztem az én tejem is elég jó…

- Te perverz állat! – fejbe vágom egy párnával – adott itt elő a perverz énedet a gyerek előtt!

- Bocsi szívem, lefektetem! – vigyorogva kivette a kezemből, és visszavitte az ágyikójába

- Jó éjt kicsi fiam! – Seb meghatottan állt fölötte, a kezébe adott egy kis plüss gitárt

Visszajött, és sugárzott a boldogságtól

- Na mi az? Lenyugodott benned az állat? – nevetem el magam

- Örülök, hogy becsúszott ez a kis pocok – Seb vigyorogva befekszik mellém az ágyba

- Már nem is akarsz dugni? – kikerekedd szemekkel lesek rá

- Beszélgessünk! – felüti a fejét a párnából

- Szted milyen lesz 15 év múlva????????? – vigyorogva néz a szemembe, mint aki bedrogozott

- Gondolom, mint te 15 évesen

- Úhhhhh…… - mosolyog Seb

- Késő van, aludjunk! – lehunytam a szemem, és délig ki se nyitottam, mélyen aludtam, jó volt újra Sebet magam mellett tudni, olyan megnyugtató, biztonságban érzem magam, hogy itt van

- Hahó öcsi! – Pierre ahogy megjött, egyből felrohant Michaelhez (van kulcsuk, de csak a csajoknak) mindenki eljött kül, de nem akarnak felkelteni minket

- Én vagyok Pierre bácsi! Tőlem sok mindent megtanulhatsz! – bólogat, mint a hülye Pierre, a gyerek meg csak les rá nagyra nyílt szemekkel

- A legfontosabb, amit egy férfinak meg kell tanulnia, az nem más, mint a koton használata! – előhúzott vagy 10-et a farzsebéből, és kirakta elé

- Na… ez itt a koton… különleges ismertetőjegye, hogy ilyen kis zacsiban van, amit ki kell bontani… így, nézd! – feltépi neki

- És akkor kiveszed belőle a kotont… - kiveszi – ez a koton! Látod nyúlékony, nagyon kényelmes viselet! – csillogó szemmel magyaráz a 3 napos babának

- Na! Fel kell húzni a… a répádra! De ezt most nem mutatom meg… - röhög Pie – többféle színben, és ízben kapható… ez pl… barackos! Hát igen, ez a kedvencem, meg Kar néninek is! – bólogat a fejébe – de van… citromos, epres, vékony, vastag falú, még… még csavart is! – mutogat a kis zacsikra előtte

- De ha nincs nőd… ami nagy szégyen! Akkor… játszhatsz is vele, pl lufit lehet belőle fújni! – felfúj neki egy barackosat – nesze! – odaadja a kezébe

- Ugye milyen szuper jó dolog a koton?! – vigyorog neki

- És nézd mi van még itt! – előhúz a tárcájából egy képet – ez itt az, amire egész hátralévő életedben hajtani fogsz… a punci! Ilyen csak a lányoknak van, mint pl anyukád… a fiúknak, mint te, ÉN és az apukád is, nekünk répánk van! Ami fasz, de nehogy ez legyen az első szavad, mert akkor anyukád és apukád kinyírnak engem! – röhög Pierre – szóval a fiúk szent kötelessége, hogy a répájukat a lányok puncijába dugják, minél többször életük során… de! fontos, hogy húzzál rá kotont, különben, sok olyan kis édes teremtés születik, mint te, aki megkeseríti szülei boldog baszó életét! – tök beleéléssel magyaráz a kiságy korlátjára támaszkodva Pierre

- Mit művelsz te itt?! – ront be David sörrel a kezében

- Öööööööö semmit! Csak… játszottam pöcsikémmel! – Pie gyorsan felpattan, a kotonjait meg elrakja – na adsz nekem is????????? – bámul a sörre

- Mizu srácok? – jön be Dely

- De szeretlek kisanyám! – Dav rácsap a seggére, és megcsókolja Delyt

- Hééé ésszel! Mire nevelitek a gyereket?! – Pierre előadja a szent énjét

- Oh tényleg… bocsika! – David vigyorogva kitántorog Dely szájában, és a folyosón folytatják

- Még folytatjuk a felhomályosító órát kisöcsém! – Pie rákacsint Mike-ra, elveszi tőle a koton-lufit, és kidobja az ablakon, aztán leszalad a konyhára kajálni

- Szép jó reggelt édesem! – Seb arcon puszil

- Neked is… hány óra van? – kómásan kinyitom a szemem

- Azt nem tudom, de ezek már itt tanyáznak egy ideje – ásítozik Seb

- Jesszusom, Michael! – gyorsan felpattanok

- Nyugi… annyira még ők se lehetnek állatok – Seb felöltözik

- Hello gyerekek! – Jeff felkapott, ahogy meglátott

- Ennyire hiányoztam? – nevetem el magam – tegyél le!

- Ne fogdosd a feleségem! – mosolyog Seb, és megölel + megcsókol

- Hello Jenny! – Ash meg Dely a nyakamba ugrottak

- Jó reggel titeket látni – én

- Hát még engem milyen jó reggelről látni! – Pierre nyalogatja a száját

- A kócos séród nem vmi felemelő látvány – nevet Kar

- Na de baby! Azt hittem sexysnek találod?????? – röhög Pie

- Együnk kölykök! – jön David

- Szólt az öregapó – röhög Jeff

- Kuss a szádba! – David

- Nem hozod Michael-t? – néz rám Seb

- Nem kell, hogy a ti kultúrátokat tanulja

- Hát kösz szépen… azt hiszed nem tudjuk magunkat türtőztetni?! – Chuck besértődik

- Oké, de akkor legyetek szívesek… - felkaptam a kicsi Mike-t és levittem reggelizni a többiek után

- Gyere babám, ülj az ölembe! – Pie az ölébe kapja Kart

- Ne itt basszatok! – röhög Jeff

- Itt jó lesz? – 1 centivel arrébb ült Pierre

- Hogyne, de az a mi helyünk! – David leül, Dely meg az ölébe, és nyalják-falják egymást

- De utálom, hogy a húgommal csinálod… - Jeff inkább el is fordul

- Ma este pótoljuk be a múltkori elmaradt koncit! – vigyorog Chuck

- Nem akarom egyedül hagyni Jennyt – Seb boci szemekkel néz rám

- 2 órát kibírsz nélküle – David

- Te meg Dely nélkül! – Seb

- Mindenki a bnője nélkül! – Ash

- De muszáj ezt most???????? Nem lehetne… 2 hónap múlva? – Seb csókolgat

- És akkor hogy akarod folytatni a bandát? Vagy ennyire nem érdekel? – Pierre ráförmed, Mike elsírja magát

- Nyugi van! – Kar

- Felviszem – fel is vittem a babát az ágyába, és elaltattam

- Jenny! Sebnek el kell mondania vmit! – néz rám halálosan komolyan Ash

- Kit öltél meg szívem? – mosolyodtam el

- Jenny… én sajnálom, de meg kell értened, hogy… - Seb megfogta Ash kezét, és vigyorogva néztek egymásra

- Seb??????? – aggodalmasan nézek a szemébe

- Ne haragudj… de én már mást szeretek! – Seb komoly fejjel

Megállt bennem az ütő…

- Te jó ég, Jenny jól vagy??????? – ugrott utánam Seb, mert ájultan estem össze

- Te… mehcsaltál?... – kómásan nézek szét, de szinte semmit sem látok, és hallok

- N…m!... E…szöm!... én cs…k… ged… sze…tlek… ki…m jó… rzed… m…ad? – Seb lefektetett a kanapéra, és hozott egy kis jeget a fejemre

- Hol… hol vagyok? – kábultan csapkodok magam körül

- Hív…tok m…rvost! – kiabál vki, nem ismerem fel a hangját

- Je… mléksz… rám??????? – vki finoman megráz, de én csak kábán bámulok, semmit nem látok, csak hallom, ahogy az ajtó bevágódik, és vki fölvisz az emeletre

- Jó… rzi magát? – egy mély hangú pasi fogdos össze-vissza

- Hol… hol vagyok?... Seb! Seb! Seb! – hadonászok a kezemmel előre meg hátra, aztán vki megfogja a kezem, ismerős érzés, megnyugtató…

- Hol vagyok? – a szemem félig kinyílt, egy ismerős ágyban fekszek, de sehol senki, csak hangok szűrődnek át a falon, 2 pasi beszélget, az egyiknek nagyon ismerős a hangja, aggodalommal teli, a másik nagyon mély, nem hallottam még

Kómásan kimászok az ágyból, nagy nehezen eljutok az ajtóig, ami be van zárva, elfordítom a kilincset, és kiesek az ajtón

- Jen…!!!!!! – egy ismerős hang kapott el, aztán megint elsötétült minden körülöttem…

Nem sokkal később megint felébredtem… ez a hely már kicsit sem volt ismerős… fehér paplan, villogó gépek, zöld falak…

- Hol vagyok? – halkan szólok, nincs bennem elég erő, ahhoz, hogy fölkeljek, csak a kezemet tudom felemelni

Elég homályosan látok, de kiveszem az ágy mellett lévő pasit, aki félig rá van dőlve az ágyra és alszik…

- A fejem… de fáj… - véletlenül lecsapok a kezemmel egy poharat, a mellettem lévő pasi felébred rá:

- Jenny! Drágám! Jól vagy?????? Úgy aggódtam érted!!!!! – megpuszilja az arcomat, nagyon szőrös…

- Ki maga???? Ne érjen hozzám… segítség!!!!!!!! – kiáltom el magam egyre hangosabban

- Nyugi, semmi baj kicsim, Seb vagyok… minden rendben lesz, ne aggódj! – megint megpuszil, erre erőtlenül fejbe vágom

- Segítség!!!!!!!!!! – csak ennyit tudok ordítani, aztán egyre tisztábban látok dolgokat, bejött 2 csaj, egy szőke, és egy vörös, meg egy pasi, magas és tök kopasz

- Minden rendben van??? Jól vagy kislány? – a 2 csaj ölel meg, de én csak elhúzódok

- Kik maguk? H…hol vagyok… segítség!!!!!!! – már egész hangosan ordibálok, az ajtó meg tárva-nyitva, bejön egy fehér köpenyes pasi, tök öreg, az kiküld mindenkit, és megvizsgál

- Ki maga????? – nézek rá erősen pislogva

- Orvos vagyok, ne aggódjon, nincs semmi baj, jó kezekben van!

- Hol van Andy? Rá kéne vigyáznom, nagyon érzékeny, még csak 8 éves… anyu ideges lesz, ha nem vagyok vele, el kell mennem…

- Nem kell elmennie, mindjárt behívom a szüleit, semmi baj! – a köpenyes pasi csak nyugtatgat – a férje is itt van, nem lesz semmi baj!

- A férjem?!!!!! Nekem nincs is férjem! Még csak 13 éves vagyok! – aggodalmasan ülök fel az ágyban

- Jenny! – megint berohan a szőrös pasi, aki mellettem aludt

- Ne érjen hozzám!!!!!!!!!! – kezdek el sikítozni

- De kicsim… én vagyok, Seb, a férjed! – a szőrös pasi

- De nekem nincsen férjem! Nem ismerek semmilyen Sebet! És hol van Mark?????

- Ki az a Mark? – néz össze a szőrös pasi a köpenyessel

- Hát a barátom… - elgondolkodok, hogy mi a fene folyik itt…

Mind2en kimentek a szobából, az ajtó előtt vitatkoztak:

- Azt mondta, hogy nem lesz semmi baja! Erre nem ismer meg! Nem emlékszik, hogy a férje vagyok, és vmi Markot keres?!!!!!!! – a szőrös pasi veszekszik

- Nyugodjon meg uram, ez csak időszakos amnézia lehet… pár nap, és mindenre emlékezni fog, nem kell aggódni! – a köpenyes – most a gyermekkori barátaival kéne beszélnie, rájuk még emlékszik, mivel azt hiszi, 13 éves… sajnálom!

- Héééé… rendbe jön, ne aggódj haver! – egy másik pasi hangja, a szőrös csak sír

- Majd én beszélek vele, egy suliba jártunk! – a szőke csaj be is jön

- Szia Jen… - leül az ágyam szélére

- Honnan ismerlek?! – méregetem, de nem ugrik be

- Karmen vagyok, emlékszel? Együtt játszottunk kiskorunkban, és egy gimibe is jártunk!

- De te… idősebb vagy…

- Jenny! 2003. február 27-e van! – Kar

- MI???????????????? – lesek rá értetlen fejjel

- De, hidd el! És az a srác, aki az elmúlt másfél hétben itt volt melletted, ő a férjed!

- Nem lehet… nem emlékszem rá… nekem csak egy 15 éves barátom van, Mark!

- Mark elköltözött Los Angelesbe, már 3 éve! – Kar megölel

- De… mióta ismerem én ezt a szőrös pasit?

- Egy gimibe jártatok! Aztán kevesebb, mint egy éve összejöttetek, és szeptemberben elvett feleségül, 2 hete pedig megszületett a fiatok!

- MICSODA?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! – értetlenül lesek a csajra

- Seb gyere be! – kiabál ki Kar, erre bejön a szőrös pasi, aki ezek szerint Seb, és a férjem

- Ööööö… hello – félénken odanyújtom felé a kezem

- Szia kicsim… vagyis Jenny… Seb vagyok – Seb könnyes szemmel kezet ráz velem

- Tényleg te vagy a… a férjem???? – aggodalmasan nézek rá

- Semmi baj… ne izgasd fel magad, nem tesz jót, még pihenned kell! Gyere, itt van egy kis forró kakaó! – bedugott a paplan alá, és a kezembe nyomott egy csésze forró kakaót

- Köszi… de finom! – mosolyogtam, kedvenc italom (volt 4 éve)

- Na mi a helyzet? – jön be a kopasz pasi

- Ő ki? Olyan ismerős… – nézek rá félénken

- Ő Jeff, nagyon jó barátod, gimi óta ismered őt is! – Kar bemutat neki

- Jeff…Jeff… nekem egy Jean-François nevű hosszú hajú srác rémlik… de az orrod! – rendesen megbámulom

- Heh az én vagyok! Csak levágattam a füvem… hajam! – röhög Jeff

- És ki volt a vörös csaj?

- Ő Ashley, régi bnőd – Kar

- Hello gyerekek!!!!!! – rohan be őrültek módjára 3 srác, és 4 lány

- Kik ezek?! – nézek rémülten Kar-ra

- Srácok nyugi… - néz rájuk komolyan Jeff

- A srácok, Chuck és Pierre, ők is veled jártak gimibe – Kar bemutat újabb 2 srácnak

- Hozzám ne érj!!!!!!! – kiugrok az ágyból Jeff nyakába

- Mi a baj Jenny???? – les rám értetlenül a fekete hajú, az a Pierre Bouvier, jól ismerem… gonosz és szemét dög!

- Jeff védj meg, kérlek! – összeszorult a gyomrom, sírtam is, és nem engedtem el a kopasz nyakát, amire felugrottam, ő meg csak simogatta a hátam, hogy nyugodjak meg

- Asszem ti most menjetek ki édes! – Kar dobott egy puszit Pie-nek, és Daviddel együtt kiküldte őket, a csajok meg mentek utánuk

- Mi a baj kislány? Pierre nem bánt! – Jeff nagy nehezen leszedett magáról, és visszültem az ágyba

- Dehogynem! Mindig csak bánt! És… - elakadt a szavam, és kizártam a külvilágot… emlékek törtek rám

- Van egy srác… aki mindig megvéd… - furán szétnézek a szobában, és elkezdem bámulni Seb fejét, leugrok az ágyról, és belenyomom a fejem az övébe, és csak bámulom

- Minden rendben é… Jenny? – Sebnek még mindig könnyes a szeme, a hangja pedig elgyengült

- Te… annyira ismerős vagy közelről! – megtapogatom az arcát, erre még fájdalmasabb fejet vág

- És beléd szerettem????????? De hát te annak a gonosznak vagy a haverja… - hangosan gondolkodok, a szobában lévők csak lesnek rám, mint a hülyére

- Jenny jól vagy? – néz rám Kar furán

- Persze… tök jól, csak… - összeszorult megint a gyomrom, de nem úgy, mint mikor Pierre-re néztem… ez nagyon más volt, a szívemben éreztem fájdalmat, és a vörös csaj arca felrémlett… összeestem a padlón… a következő kép, amit látok, az, hogy Seb sír fölöttem, a karjában szalad velem egy nagy kupac köpenyes pasi közé, és kiáltozik vmit, de nem értem, és különös érzés kap el, mikor hozzám ér, és mikor rám néz a könnyes szemével, abban a nézésben sok minden benne van…