- Szívem, átmegyek anyuhoz a kicsiért, te addig elmennél anyakönyveztetni? – Kar átordibált a fél házon

- Hát hogyne édesem… mit kapok cserébe???? – Pierre sunyi fejével megtalálta Kar-t

- Játszhatsz a lányoddal… és esetleg velem is… - Kar megpuszilta Pie száját, de gyorsan le is lépett, mert az már beindult

- Pierre! Vmit meg kell beszélnünk! – rohant hozzá David

- Később Dav, most dolgom van – hajtotta el Pie, de útközben a hivatalhoz végig azon gondolkozott, hogy mit akar David

Rengeteget kellett várnia, tök hosszú sor volt, de nem unatkozott túlságosan, talált egy italautomatát, és azzal szórakozott, hogy benne hagyott egy 10 centest, és senki nem tudott belőle italt kinyerni

Egy pasi odament hozzá, miután már hangosan röhögött egy nő szerencsétlenkedésén:

- Nem kell megerőszakolni azt a szegény automatát – erre Pie olyat röhögött, hogy öröm volt nézni

- 357-es személy követekzik a 7-es ablaknál! – mondta be a hangosbemondó Pierre számát, de ő a röhögésétől nem hallott semmit

- Bouvier maga jön!!!!!! – ordított ki a nő a pult mögül

- Oh bocsi – ment oda röhögve Pie

- Jó napot, miben segíthetek?

- Magának is… ööööööööö… ja igen! A gyerekemet szeretném anyakönyveztetni – vigyorgott Pie

- Hogy hívják?

- Pierre Bouvier – húzza ki magát Pie

- Nem magát, a gyereket!

- Oh bocsi – röhög Pie – öööööö… itt van a nyelvemen… basszus… Bouvier… - habog Pie kínoson vigyorogva

- Esetleg a keresztneve????? – kérdezi türelmetlenül a csajszi

- Várjon már… ööööö vmi Émilie Charlotte… igen megvan! Lilien Émilie Charlotte Bouvier – mosolygott elégedetten Pie, mivel eszébe jutott a lánya neve

- Jó, itt vannak a kitöltendő nyomtatványok, ezt legyen szíves még most kitölteni, aztán pár nap múlva készen is vagyunk – a pultos nő

- Köszönöm szépen mrs Hilton – röhög Pierre

- Hogy mondta?!!!!!!

- Semmi… elnézést, csak hangosan gondolkodtam – röhög Pie és kitölti azokat a papírokat, aztán elégedett vigyorral a képén megy haza

- Szép napot édes megjöttem! – kiabálja el magát Pie az ajtóban – Lili hogy van???

- Ki az a Lili?!!!! – les rá értelmes fejjel Kar

- Úgy bírom a humorérzékedet, na hol van a kicsi lányom… Lili!!! Megjött apu!!!! – vigyorog Pie

- A lányodat Lindsay-nek hívják, remélem tudod – Kar

- Hát per… basszus… - Pie elkezdett vörösödni

- Nem mondod, hogy Lilien-nek írattad?!!!!!! – akadt ki Kar

- Ne haragudj édes, olyan hosszú neve van, elfelejtettem… - Pie kutyu szemekkel néz rá

- Akkor most szépen fogod magad, és visszamész, átíratod LINDSAY-re és egy fél pillanat múlva itt is vagy! – kiabált rá Kar

- De nyuszi…

- Nem vagyok nyuszi, mozdulj már! – mutat kifelé az ajtón Kar

- Jól van na… - Pie műsírással ment ki, Kar meg utána, megölelte, aztán vissza is jött

- A tökömbe kellett ilyen hosszú név neki?!!!! – Pie az utcán elkiabálja magát

- Hello hölgyem – széles vigyorral a képén betolakodott ugyanahhoz a nőhöz, akinél az előbb volt

- Mi a gondja??? Nem látja, hogy ez a nő előbb volt, mint maga?!!! Sor vége!!! – kiabált ki neki a nő

- Elnézést, de életbevágó! Szóval… - veszi elő a legédesebb mosolyát Pie – volt egy kis probléma az előző…

- Nem is a maga gyereke?

- Dehogynem! Csak nem Lilien, hanem Lindsay

- Bonyolult név, megértem, hogy nem tudta megjegyezni – nevet a nő

- Igen, kösz kedves magától, de kijavítaná, kérem szépen?

- Hogyne, egy perc… - megcsinálta a nő, kiadta neki a papírokat – tessék

- Kösz mami – futott el Pie

- Már itt is vagyok drága Karmenem – állít be Pie egy csokor virággal a kezében

- Oh de szép… - Kar egyből a nyakába ugrott, és smároltak egy szépet

- Átírattam, és ne haragudj, hogy ilyen hülye vagyok – Pie kutyu szemekkel bámul

- Rád nem lehet haragudni… - Kar megcsókolta még1x, Pie meg felkapta az ölébe és felvitte az első hálószobába, amit talált, letépte Kar ruháját, és lezavartak egy gyors menetet

- Hová is t… - beszaladtam a szobámba, ahol legnagyobb meglepetésemre Kar és Pie voltak az ágyban, nem nehéz kitalálni, hogy mit kerestek ott – már itt se vagyok – mentem ki nevetve

- Mi baj, hol van a kedvenc toppod? – csókolt meg Seby

- Pierre meg Kar… - célozgattam

- Ááááááhhh – Sebnek gyorsan leesett, hallottam XD

Jeff és Chuck elbabáztak a kicsikkel a nappaliban, öröm volt nézni, ahogy ezek az őrült pasik édesen eljátszanak 2 kisbabával

- Dely!!!!!!!!!!!!!!!!! – visított David a fürdőszobából kifelé

- Mi bajod van David, összement fürdés közben??? – röhög Seb

- Itt vagyok édes, mi bajod??? – rohant be Dely a fürdőbe, David meg kapásból berántotta a kádba ruhástul a csajt, és érdekes hangok szűrődtek ki… vajon mit műveltek odabenn??? ; )))))))

- Hé Jenny… - Seb a konyhán felfeküdt a pultra és úgy várt rám

- Mon… mit keresel ott? – nevettem el magam, kb úgy feküdt ott, mint egy ribanc

- Csókolj meg! – nyalogatja Seby a száját

- Ki kell érdemelni! Mutass vmi szépet! – beleittam vmelyik srác piájába, de nagyon szar volt

- Mutatok én édes!!!!! – Seb letolta a gatyáját, és mászott volna ki a boxerből is, ha nem állítom le

- Nem így értettem, vedd azt vissza – rácsaptam a seggére, ő meg nekinyomott a pultnak, és boxerben smároltunk

- Mike sírt, és nem tudtam mit k… - rohant be Jeff Mike-kal a kezében, mi gyorsan szétugrottunk és vörösödő fejjel rángattuk fel Sebre a gatyáját

- Később visszajövök – röhög Jeff és kimegy

- Ez állati kínos volt – vigyorog Seb és megint a pultnak nyom

- Vedd már föl a gatyádat!!!! – rángatom neki fölfelé, ő meg lefelé

- Hello srácok, megzavartam vmit???? – röhög Ash

- Nem, csak nem akarja felvenni a… - rángatom neki tovább a gatyáját, de Seb meg csak csókolgat

- Értem én… - nevetve ment ki Ash a konyháról

- Seb! Nem hiszem el, hogy csak a sexre tudsz gondolni! – ordítottam rá, kintről hangos röhögés halltszik be

- Inkább menjünk el moziba – nyomtam egy puszit a nyakára, ő meg végre valahára felhúzta a gatyáját

- Na???????? – vigyorog Pierre, mint a tejbetök

- Mit na? Nem csináltunk semmit! – vágom rá

- Ohh csak mint mi az előbb f… akarom mondani ezt senki nem veszi be – pirult el Pie feje

- Na ennyi Pierre… meg egy bambi! – nyújtogatja rá a nyelvét David, mi meg elkezdünk iszonyatosan röhögni

- Hol van Mike???? – mosizik Seb, tök édi, mintha az előbb nem is ez a Seb lett volna a konyhán… lehet nem is ez volt *hihi*

- Tess apuci – nyomta a kezébe Jeff a gyereket, Seb felvette a karjába, nyomott egy puszit a homlokára és felvitte a szobánkba

- Tudod apu nagyon szeret téged… írtam neked egy dalt, eljátsszam???? Na? Szeretnéd??? – forgatta meg a levegőben a kicsit, ő rá mosolygott, aztán lerakta az ágyra, és elővett egy szép akusztikus gitárt

- Még nem próbáltam élőbe, szóval ez premier kicsi Michael – mosolygott rá, és elkezdett játszani egy kedves dallamot, hozzá pedig halkan, lágy hangon énekelt:

Do you ever feel like breaking down?

Do you ever feel out of place?

Like somehow you just don't belong

And no one understands you

Do you ever wanna run away?

Do you lock yourself in your room?

With the radio on turned up so loud

And no one hears you screaming

No you don't know what it's like

When nothing feels alright

You don't know what it's like

To be like me...

To be hurt, to feel lost

To be left out in the dark

To be kicked when you're down

To feel like you've been pushed around

To be on the edge of breaking down

And no one's there to save you

No you don't know what it's like

Welcome to my life

Do you wanna be somebody else?

Are you sick of feeling so left out?

Are you desperate to find something more

Before your life is over?

Are you stuck inside a world you hate?

Are you sick of everyone around?

With the big fake smiles and stupid lies

While deep inside your bleeding

No you don't know what it's like

When nothing feels alright

You don't know what it's like

To be like me...

Benyitottam a szobába, de halkan, meg akartam lepni Sebet, de olyan édes volt, ahogy törökülésben ült az ágyon és gitározott meg énekelt a fiának… kishíján könnybe lábadtak a szemeim, jó volt látni, hogy ilyen jó apa

Nem is bírtam volna ki, hogy ne másszak rá, így inkább kimentem, és boldogan ballagtam le a lépcsőn.

És mit látok, mikor leérek???? Hát ezek megint fociznak

- Jenny, nem szállsz be??? – kérdezi vigyorogva David

- Kösz nem, és Pierre-t hol hagytátok??? – mosolygok csak rajtuk, most őket is szelíd fiúknak látom, nem is zavar, hogy már lerúgtak pár képet a falról

- Mizu csajok? – ültem be a konyhára teázni velük

Most csak csajos témákról beszélgettünk, röhögcséltünk, jól elvoltunk

Seb eljátszott Michael-lel, aztán lefektette, és mikor le akart jönni hozzánk, megcsörrent a mobilja

- Tessék, itt Seb

- Azonnal gyere be a kórházba – mondta bele egy hang

- Mi??? Miért? Mi történt? Ki beszél????? – Seb kezd aggódni

- Csak gyere be, sürgős! – és le is tette a hang

Seb aggodalmasan nézett maga elé, de nem tudta, mit kellene tennie ilyen helyzetben, nem tudta ki hívta, így nem foglalkozott vele továbbá, beült a nappaliba tvzett, passzolgatott a fiúkkal és el is ment a nap nagy része, aztán édes álom helyett nyugtalanra hajtotta le a fejét… mégsem hagyta teljesen hidegen az a hívás… de vajon ki miatt nem tud aludni a drága férjem?!!!!